Az Amnesty International ma bemutatott jelentése szerint 17 723 ember – havonta átlagosan 300 – halt meg szír börtönökben 2011 márciusa óta. A foglyokat brutális kínzásoknak és embertelen körülményeknek teszik ki fogvatartóik.
Ez megtöri az embert: kínzás, betegség és halál a szír börtönökben című jelentés a szír kormányerők emberiesség elleni bűncselekményeit dokumentálja. Több ezer fogvatartott tapasztalatait mutatja be 60 olyan kínzás túlélővel készült beszélgetés alapján, akik túlélték szír hírszerzés biztonsági alakulatai által elkövetett elképesztő bántalmazásokat és embertelen körülményeket a Damaszkusz külvárosában található saydnayai katonai börtönben. A legtöbben tanúi voltak, ahogyan emberek haltak meg a fogságban, néhányan arról is beszámoltak, hogy halottakkal kellett a cellájukon osztozniuk.
“A jelentésben szereplő vérfagyasztó történetek részletesen bemutatják, hogy a foglyok rendszeres bántalmazásoknak vannak kitéve a letartóztatásuk pillanatától kezdve, a kihallgatások során és a hírhedt szír hírszerzés börtöneinek zárt ajtai mögött. Sokak élete ér itt véget, a foglyok minden egyes pillanatban közvetlenül a halállal néznek farkasszemet.” – mondta Philip Luther, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai igazgatója.
“A szír kormány évtizedek óta kínzással töri meg az ellenfeleit. Manapság rendszeresen és széleskörben alkalmazzák az ellenzékieknek tartottakkal szemben, amivel emberiesség elleni bűncselekményeket követnek el. Ezeknek a példátlan gaztetteknek az elköveit felelősségre kell vonni.”
“A nemzetközi közösség, különösen a béketárgyalásokat együttesen vezető Oroszország és Egyesült Államok feladata, hogy ezeket a jogsértéseket mint legfontosabb napirendi pontokat tárgyalják meg a hatóságokkal és fegyveres erőkkel, és elérjék, hogy véget érjen a kínzás és más kegyetlen, embertelen bánásmód.
Az Amnesty International követeli a lelkiismereti foglyok szabadon bocsátását, illetve, hogy engedjék szabadon vagy biztosítsák a többi bebörtönzött tisztességes tárgyaláshoz való jogát, és adjanak azonnali és szabad bejárást a független megfigyelőknek a fogvatartási intézményekbe.
A jelentés tartalmazza a Human Rights Data Analysis Group (HRDAG) – egy szervezet, amely tudományos módszerekkel elemzi a jogsértéseket – statisztikáit, amelyek szerint 2011 márciusa és 2015 decembere között 17 723 ember halt meg szír börtönökben. Ez havonta több mint 300 embert jelent. A 2000 és 2011 között az Amnesty International évente átlagosan 45 halálesetet dokumentált – ami havi 3-4 halálesetnek felel meg.
Ez a szám azonban még így is csak egy konzervatív becslés: a HRDAG és az Amnesty International is biztos abban, hogy a több tízezer erőszakos eltüntetetett embert is beleszámítva ez a szám a valóságban még magasabb.
A jelentés kapcsán az Amnesty International ismét együttműködött a Forensic Architecture szakértőivel, akik a korábbi foglyok elmesélése alapján egy 3D-s virtuális modellben rekonstruálták a saydnayai börtönt. A virtuális modell célja, hogy megmutassa a világnak a börtönben uralkodó mindennapos terrort és az embertelen fogvatartási körülményeket.
“A 3D-es technológia és a túlélők emlékeinek segítségével most először kaphatunk képet arról, hogy mi zajlik Szíria egyik leghírhedtebb börtönében.” – mondta Philip Luther.
Bántalmazás minden percben
A túlélők többsége azt mesélte az Amnesty Internationalnek, hogy a bántalmazás rögtön a letartóztatáskor kezdődik, majd folytatódik az átszállítás közben is, vagyis még azelőtt elkezdődik, hogy egyáltalán átlépték volna a börtön kapuját.
Amikor megérkeznek a börtönbe elkezdődik a “welcome party”, vagyis gumiból vagy fémből készült rudakkal és elektromos vezetékekkel verik meg őket.
“Állatként bántak velünk. A cél, hogy az ember elveszítse minden méltóságát…A vér patakokban folyt…Soha nem gondoltam előtte, hogy ilyen mélyre süllyedhet az ember…nem okozott volna nekik lelkiismeret furdalást ott helyben megölni minket” – mesélte Samer az ügyvéd, akit Hama mellett tartóztattak le.
A “welcome party” után gyakran a biztonsági ellenőrzés jön, amely során elsősorban a nők vannak szexuális erőszaknak és egyéb bántalmazásoknak kitéve.
A hírszerzés celláiban a foglyok folyamatos kínzás és más kegyetlen, embertelen bánásmód áldozatai a kihallgatások során, mert így akarnak “vallomásokat” kikényszeríteni belőlük vagy megbüntetni őket. A legkedveltebb technikák a dulab (belekényszerítik a foglyot egy gumiabroncsba) és a falaga (a talpak korbácsolása). A foglyokat gyakran elektromos árammal sokkolják, megerőszakolják vagy szexuálisan zaklatják, letépik a körmeiket, leforrázzák vagy cigarettákat nyomnak el a bőrükön.
Ali, akit a katonai hírszerzés tartott fogva Homsban, elmesélte, hogy egy ún. shabeh stresszpozícióban tartották vagyis a csuklójánál fogva órákra fellógatták és közben folyamatosan verték.
A szörnyű körülmények – köztük a túlzsúfoltság, az élelem és orvosi ellátás hiánya – és a rettenetes higiénés körülmények együttesen kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak számít, ami a nemzetközi jog egyértelmű megsértését jelenti.
A túlélők elmondása alapján a cellák annyira zsúfoltak, hogy csak felváltva vagy csak guggolva tudtak aludni.
“Olyan volt, mintha egy halottakkal teli szobában lennék. Azt akarták, hogy ne jöjjünk ki onnan élve.” – mondta Jalal, egy korábbi fogoly.
Egy másik fogoly, “Ziad” (a nevét megváltoztattuk a biztonsága érdekében) elmondta, hogy a damaszkuszi katonai hírszerzés 235-ös számú börtönében egyik nap elromlott a ventilátor, ami miatt hét ember fulladt meg:
“Elkezdtek minket rugdosni, hogy megnézzék, melyikünk van még életben. Nekem meg a másik túlélőnek azt mondták, álljunk fel…ekkor értettem meg, hogy meghalt hét ember és hogy én hét halott mellett aludtam…aztán még nagyjából 25 másik holttestet láttam a folyosón.”
A fogvatartottak arról is beszámoltak, hogy gyakran nem kaptak élelmet, vizet vagy nem használhatták a mosdót. A legtöbbjüket nem engedték mosni sem. Ilyen környezetben a rüh, a fertőzések és más betegségek nagyon gyorsan terjednek. Mivel rendes orvosi ellátás sincs, ezért sok esetben a foglyok egymást próbálják gyógyítani kezdetleges eszközökkel, ami szintén hozzájárul a halottak számának drámai növekedéséhez.
A foglyok általában sem orvost, sem pedig az ügyvédjüket vagy a családjukat nem láthatják. Ez a fajta bánásmód sok esetben erőszakos eltüntetésnek minősül.
A saydnayai katonai börtön
A foglyok gyakran hónapokat vagy akár éveket is eltöltenek különböző börtönökben. Néhányukat elképesztően tisztességtelen – néhány percig tartó – eljárások alá vonják katonai bíróságokon, mielőtt a még szíriai mércével is különösen kegyetlen saydnayai katonai börtönbe vinnék őket.
“Korábban a kínzások és a verések azt a cél szolgálták, hogy vallomást tegyünk. A saydnayai börtönben inkább úgy tűnt, hogy a cél a halál, egyfajta természetes kiválasztódás: gyorsan megszabadulni a gyengéktől” – monda Omar S.
A kínzás és a kegyetlen, embertelen bánásmód ezen a helyen a sztenderd eljárás része, amelynek célja megalázni, megbüntetni és lealacsonyítani a foglyokat. A beszámolók szerint az őrök gyakran vertek halálra embereket.
Salam, az aleppói ügyvéd több mint két évet töltött Saydnayában: “Amikor bevittek, éreztem a kínzás szagát. Ez egy sajátos keveréke a párának, vérnek és izzadtságnak. Ez a kínzás szag.”
Elmesélt egy esetet, amikor az őrök halálra vertek egy kung-fu oktatót, aki a többi foglyot tanította harcművészetre a cellában: “Az edzőt és másik öt embert addig verték, amíg meg nem haltak, aztán nekiestek még tizennégy másiknak. Mindannyian belehaltak a sérüléseikbe egy héten belül. Láttuk, ahogy a vér kicsorog a cellából.”
A saydnayai foglyokat kezdetben egy földalatti cellában tartják hetekig, ahol a téli hónapok alatt fagypont alá csökken a hőmérséklet. Takarót nem kapnak. Később felviszik őket másik cellákba, ahol folytatódik a szenvedésük.
Mivel ételt alig vagy egyáltalán nem kapnak, a foglyok narancshéjat és olívabogyó magot esznek, hogy ne haljanak éhen. Nem szabad beszélniük az őrökkel, még rájuk sem nézhetnek, akik gyakran csak sportból alázzák meg őket.
Omar S elmesélte, hogy egyszer egy őr arra kényszerített két férfit, hogy vetkőzzenek le, majd ráparancsolt az egyikre, hogy erőszakolja meg a társát, különben megöli.
“A saydnayai börtönben zajló szándékos és szisztematikus kínzás a kegyetlenség mesterfoka és az emberség teljes hiánya” -mondta Philip Luther.
“A nemzetközi közösség első számú feladatának kell lennie, hogy véget vessen az ilyen típusú aljas és kegyetlen jogsértéseknek. Oroszország évek óta arra használja a Biztonsági Tanácsban a vétóját, hogy megvédje szövetségesét a szír kormányt, és megakadályozza, hogy a kormány és a katonaság felelős tagjait háborús és emberiesség elleni bűncselekmények vádjában a Nemzetközi Büntetőbíróság elé állítsák. Ennek az emberiesség elleni szégyenletes árulásnak azonnal véget kell vetni.”
A legtöbb kínzás-túlélő komoly fizikai és pszichés károsodást szenved el a megpróbáltatások során. Szabadon engedésük után a legtöbben elmenekülnek az országból. Ők is az otthonukat elhagyni kényszerülő 11 millió szír között vannak.
Az Amnesty International felszólítja a nemzetközi közösséget: biztosítsák, hogy a túlélők minden orvosi, pszichológiai és szociális segítséget megkapjanak, ami a felépülésükhöz szükséges.
