Sakineh Ashtiani és az iráni börtönök világa

Az
alábbi bejegyzés az angol The Times újságcikkének
újraközlése.Szerző: Martin Fletcher

Az
újságíró szerint az iráni Sakineh Mohammadi Ashtiani
„felismerhetetlen”

Az
első nyugati, aki találkozott Sakineh Mohammadi Ashtianival, azzal
az iráni nővel, akit házasságtörés vádjával kövezés általi
halálbüntetésre ítéltek, úgy nyilatkozott, hogy az asszony
felismerhetetlen.

Borzasztóan
nézett ki” – mondta Marcus Hellwig, az a német újságíró,
aki közel öt hónapig ugyanabban a börtönben raboskodott. Az
asszony a halálsoron eltöltött hat év után gyengének és
betegnek látszott. „Össze sem lehetett hasonlítani azzal a
gyönyörű nővel, aki egykor volt.”

A
46 éves Hellwig először nyilatkozott azóta, hogy ő és a fotós
Jens Koch, aki szintén a Bild am Sonntag magazinnak dolgozott, egy
éve kiszabadultak a tabrizi börtönből, miután 2010. októberében
az Ashtiani asszony fiával készített interjú során a nő
ügyvédjének irodájában letartóztatták őket.

Hellwig
mesélt a börtönben tapasztalt brutális bánásmódról, arról,
ahogy a napokra rányomta bélyegét a megkínzott rabok
segélykiáltása, és arról is, hogyan találkozott váratlanul a
nővel, akinek büntetése az egész világon felháborodást
keltett.

Hellwig
elmesélte, hogy letartóztatása után egy apró, ablak nélküli
magánzárkát kapott, ahol folyamatosan égett a villany. 10
„brutális” napon keresztül éjjel-nappal verték,
kényszerítették, hogy órákon át mozdulatlanul álljon és
szinte szünet nélkül vallatták. Emellett olyan kínzásoknak is
alávetették, amelyekről nem akart beszélni, bár a Bild am
Sonntag szerint az ajkain keresztül áramütéseket kapott. „Volt
egy időszak, amikor a mentális tűrőképességem határaihoz
közelítettem.”

Több
alkalommal megvádolták azzal, hogy kém vagy terrorista, és
bevitték egy kínzókamrába, hogy lássa, mi történik a többi
rabbal. „Azt hittem, ott fogok meghalni. Azt hittem, itt a vége”
– mondta.

A
Hellwig iránt tanúsított bánásmód csak akkor javult, amikor
német diplomaták beavatkoztak. Áthelyezték egy nagyobb cellába,
ahol többen tartózkodtak, azonban minden egyes nap, attól a
perctől kezdve, hogy reggel felébredt, hallotta, ahogy a többi
rabot kínozzák. „Közvetlenül a cellánk felett egyértelműen
egy kínzókamra volt. Borzasztó sikolyokat hallottunk” –
mesélte.

Hellwig
újra és újra visszautasította, hogy részt vegyen egy közös
sajtótájékoztatón Ashtiani asszonnyal, aki az állami
televízióban közvetített, támogatói szerint kikényszerített
vallomás során „bűnrészességet vállalt” férje
meggyilkolásában.

Hellwig
szemét azonban egy napon bekötötték, és kivitték a börtönből.
Amikor levették a szeméről a kendőt, egy szobában találta magát
néhány hírszerző és az állami televízió egyik újságírójának
társaságában. Az ajtó minden figyelmeztetés nélkül kinyílt,
és bevezették rajta Ashtiani asszonyt.

Hellwig
elmondása szerint a nő halk, gyenge hangon panaszkodott, amiért az
újságíró beavatkozott az ügyébe. „Rögtön tudtam, hogy
kényszerítették, hogy ezt tegye” – mondta. – „Öt
szörnyűséges perc után ismét elváltak útjaink.”

Hellwig
azt állítja, még mindig nem tette teljesen túl magát a
megpróbáltatáson, amely tavaly februárban ért véget, mikor ő
és kollégája, Koch a német külügyminiszer, Guido Westerwelle
társaságában hazarepültek.

Azok
az irániak azonban, akikkel az újságírók találkoztak, nem
voltak ilyen szerencsések. Ashtiani asszony fiát, Sajad
Gaderzadehet és a nő ügyvédjét, Javid Houtan Kiant velük együtt
tartóztatták le. A 24 éves Gaderzadehet néhány hónap múlva
kiengedték, de arra kényszerült, hogy Törökországba meneküljön,
Kian úrról pedig azt mondta, hogy „a fizikai és mentális
kínzások után már soha nem tud majd visszatérni a normális
élethez.”

A
44 éves Ashtiani asszonyt először 2006-ban börtönözték be,
miután „tiltott kapcsolat” miatt 99
korb
ácsütéssel
büntették. A rezsim 2010-ben erős nemzetközi nyomásra kénytelen
volt felfüggeszteni a megkövezés végrehajtását, az asszonyt
azonban továbbra is a kivégzés közvetlen veszélye fenyegeti.”

2012.
február 8.”

Téma