Ma, 50 évvel később ugyanezen a napon, az Amnesty International több millió tagja és támogatója világszerte a „szabadságra” koccint. Így emlékezünk meg a két portugál diák történetéről, akiket hét évre börtönöztek be a Salazar rezsim alatt, csak mert poharukat emelték a szabadságra. Benenson angol ügyvéd a portugál fiatalok esetén felháborodva írta meg cikkét az Observer-ben és ismerőseivel elindította az „Amnesztiát 1961” kampányt, hogy közösen cselekedjenek azokért, akiket „bárhol a világban azért börtönöztek be, kínoztak meg vagy végeztek ki, mert véleménye vagy vallási nézetei elfogadhatatlanok kormánya számára.”1
Ebből az egyéni kezdeményezésből nőtt ki az Amnesty International, amely mára a világ legnagyobb független emberi jogi szervezetévé vált, 3 milliónál is nagyobb tagsággal, több mint 150 országban. A szabadságnak sokféle formája és értelmezése van, de a legerősebb a jelentése azok számára van, akiket megfosztottak tőle. Nekünk, akiknek mindennap megadatik, hogy szabadon cselekedjünk, írjunk, és beszéljünk, a szabadság természetes, szinte születési előjogként tekintünk rá. A világ számos zugában emberek sokasága nem veheti ennyire természetesnek szabadságát. Benenson 50 évvel ezelőtti cikkében kifejtette, hogy a szabadság fokmérője egy országban az, hogy kik és milyen okokból vannak börtönben, mennyire szabad a politikai ellenzék és a sajtó, és a megvádoltaknak jár-e a jogi védelem, és a tisztességes tárgyalás.
Az Amnesty International és több millió tagja 50 éve a lelkiismereti okból bebörtönzöttek, az elnyomottak, a kiszolgáltatottak és a kirekesztettek érdekében szólal föl és buzdít cselekvésre. Az Amnesty International szimbóluma, a szögesdróttal körbefont gyertya fénye is már 50 éve mutatja a kiutat a jogtalanságok sötétjéből. A világ legnagyobb emberi jogi szervezete az elmúlt 50 évben vezető szerepet játszott a legfőbb emberi jogi változásokban. Az Amnesty International hozzájárult ahhoz, hogy lelkiismereti foglyok tízezrei szabaduljanak ki; több mint tízszeresére növekedjen azon országok száma, amelyek eltörölték a halálbüntetést; a kínzást alkalmazók nemzetközileg számkivetetté váljanak; az addig érinthetetlennek tűnő vezetőket felelősségre vonják az általuk elkövetett jogtiprásokért; és felálljon a Nemzetközi Büntetőbíróság.
Az Amnesty International 1977-ben kapott Nobel-békedíjat, az igazságosságért, a szabadságért, és ezáltal a békéért végzett munkájáért. Az Amnesty International-nek már a kezdetektől van magyar vonatkozása, hisz Mindszenty József hercegprímás, bíboros az első hat lelkiismereti fogoly között volt, akiért Benenson és társai elkezdtek kampányolni 1961-ben. Az „Elfelejtett foglyok” című cikkében pedig Déry Tibor magyar író börtönből való kiszabadulását hozza jó példaként arra, hogy nemzetközi összefogással eredményeket lehet elérni.
Magyarországon 21 éve van jelen az Amnesty International, amely idő alatt a magyarországi szervezet küzdött a hátrányos megkülönböztetés mindenféle formája, a nőket elleni erőszak, az LMBT közösséget érő diszkrimináció ellen, valamint a romák és más kisebbségek jogaiért, illetve részt vett olyan emblematikus, globális Amnesty International kampányokban, mint a fegyverkereskedelem korlátozása („Control arms”), a „Zárják be Guantanamo-t”, és a Darfúrért folytatott akciók. Az ötvenedik évforduló alkalmából az Amnesty International Magyarország elkezdi a halálbüntetés elleni kampányát, amelynek egyik legfőbb célja, hogy kivégzés-mentessé tegyük Európát, ahol már csak egy államban, Fehéroroszországban legális a halálbüntetés.
Ezen az évfordulón köszöntjük tagjainkat, támogatóinkat, aktivistáinkat, az emberi jogi önkénteseket a világ bármely pontján, és mindazon foglyokat, üldözötteket és elnyomottakat, akikért az Amnesty International valaha is kampányolt. Tisztelgünk mindazok előtt, akik bátran kiállnak az emberi jogokért, hogy az utánunk jövő generációk egy olyan világot örököljenek, amely mentes az igazságtalanságoktól, félelemtől és a szükségtől.
Az Amnesty International a zsarnokság és az igazságtalanság elleni 50 éves kiállása megmutatta, hogy minden egyes ember képes változást elérni. Összefogva falakat bontottunk le, börtönrácsokat feszítettünk szét, és akasztófákat döntöttünk le. Az aktivizmus, az önkéntes áldozatvállalás a jogok védelmére és az elnyomottak felemelésére, az a tűz, ami azt az emberi jogi forradalmat hajtja, amelynek egyik vezető ereje az Amnesty International.
1 Benenson, Peter: “The forgotten prisoners”, The Observer, 28 May 1961.
