Leírás
Ma mennyit futottál? – rendszerint ez a kérdés hozzám nap mint nap, legyen az tél vagy nyár.
Szeretek futni. A nap melegít, a szél hűsít közben. Olyankor úgy érzem, a világ rendben van és mindaz a tásadalmunkban oly gyakori nehézség: a gyermekek bántalmazása, a kirekesztés, a nők elleni erőszak és a köznapivá vált genderfasizmus valami távoli szürreális kép csupán. Futás közben kicsöpög belőlem, ami máshol rámragadt, és miközben hosszan teszem egyik lábam a másik elé, egyszer csak lehántódik rólam a külvilág maszkja. Különösek és kivételesek ezek a pillanatok.
Munkám során szakemberek szupervíziós támogatásával foglalkozom, olyan kollégákkal, akik nap mint nap szembesülnek a gyermekek elleni bántalmazással, szexuális abúzussal, nők elleni erőszakkal, veszteséggel – gyásszal és a kirekesztés következményeivel. Gyakran együtt viseljük mindennek az érzelmi terhét, nehézségeit.
A gyermekek védelme, a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem, a nők és férfiak közötti egyenjogúság kialakítása nem plakátszövegeket, hanem valódi tetteket érdemel. Az Amnesty képzési programjai erről (is) szólnak, valódi lépéseket jelentenek.
Mennyit futottál ma? – ehelyett a kérdés helyett a
MIÉRT FUTSZ MA? – az igazi kérdés.
Az Amnesty International magyarországi futóköveteként azért szeretnék futni, hogy az iskolai bántalmazással és a nemek egyenjogúságával kapcsolatos képzésük minél több iskolába, minél több fiatalhoz eljuthasson. Mert tettekre van szükség.
Vállaltam, hogy 20.000 métert futok az UltraBalatonon az Amnesty csapatában és képviseletében. Tőletek pedig azt kérem most, hogy minden megtett méterért 10 forinttal segítsétek a képzési programok megvalósítását. Kérlek, támogasd a távom megtételét, és egyben az Amnesty képzési programjait!
Ma ezért futok.
