Leírás

Egy emberi jogi szervezetnek gyűjtök, pedig vannak problémáim a fogalommal, vagyis inkább néhány értelmezésével. Futok is értük, de vitára is hívok velük kapcsolatban, vagy inkább közös gondolkodásra.

Azért nem szeretem a fogalmat, mert hallatán azt gondolhatjuk, hogy az emberi jogok tőlünk függetlenül létező, tökéletes ideálok. Ezekből mint egyének passzívan vagy részesülünk, vagy nem. Ha részesülünk, az jó, ha nem, az rossz.

Azt is könnyű gondolni, hogy ez egy kész, elégséges lista, amit már kitaláltak nekünk, nincs különösebb dolgunk vele.

Illetve azért sem szeretem, mert az az érzésünk lehet, hogy az emberi jogokat nagy egyezményekhez, nyilatkozatokhoz, törvényekhez kell kötni. Kétlem, hogy a hatalomtól kért jogokban tartósan bízhatnánk – a legtöbb ilyen nyilatkozatot palotákban írták alá.

Sokkal aktívabban szeretnék, szeretek gondolkodni erről a témáról. Azt gondolom, hogy az emberi jogokat mi hozzuk létre a mindennapokban, azok kizárólag cselekedeteink által jönnek létre. Döntéshozóként, munkáltatóként akkor, amikor nem bocsátom el szülés után a munkavállalómat. Magánemberként akkor, amikor nem megyek el egy zaklatási ügy mellett a munkahelyemen, a társaságomban. És nem azért, mert külső törvények rámkényszerítik, hanem mert a közösen kialakított jogaink ellen sokkal nehezebb véteni.

Ez sokszor egy nagyon nehéz feladat, és jól jön egy keret hozzá. Ennek a létrehozásában tud az Amnesty segíteni:

• Ahol munkaadóknak, tanároknak, diákoknak tartanak képzéseket arról, hogy hogyan tudunk olyan környezetet teremteni, amelyben a mindennapos cselekvéseinkkel újra kialakíthatjuk a közös kereteinket.
• Eggyel “fentebb”, nemzetállami szinten itthon többek között olyan törvények eltörléséért kampányolnak, amelyek éppen annak az ellehetetlenítését szolgálják, hogy ezeket a társadalmi együttműködési kereteket megvitathassuk. Ilyen például a propagandatörvény, ami láthatatlanná igyekszik tenni a szexuális és nemi kisebbségeket a társadalmi többség előtt.
• És végül nemzetközi szinten pedig Levélíró Maratonokkal tartják médianyomás alatt az olyan hatalmi gyakorlatokat, ahol sérülnek a fent említett elvek.

Ezeket teszik önkéntesekkel, aktivistákkal, szakértőkkel, képzőkkel; kutatásokkal, cikkekkel, oktatással, akciókkal, advokálással. Közösen, a mindennapokban.