A menekülteknek és migránsoknak Líbia szerte szexuális erőszakkal és kínzással kell szembenézniük, emberkereskedők és embercsempészek fenyegetik az életüket, munkaadóik szisztematikusan kizsákmányolják őket. Az Amnesty International legfrissebb jelentése szerint ezen felül fegyveres csoportok és bűnbandák vallásos üldöztetésének és egyéb zaklatásnak is ki vannak téve.
„Kegyetlen
Líbia: A migránsokkal és menekültekkel szemben elkövetett
emberrablásokról, szexuális erőszakról és más erőszakos cselekményekről
szóló történetek (‘Libya is full of cruelty’: Stories of abduction, sexual violence and abuse from migrants and refugees)
című jelentés rávilágít a horrorra, amelyben a menekültek és migránsok
élnek Líbiában, akik
közül sokan elkeseredésükben arra kényszerülnek, hogy életüket
kockáztatva megpróbáljanak átkelni a háborgó tengeren, hogy végre
menedéket lelhessenek Európában.
„A
migránsok kegyetlen körülmények között élnek jogszabályok hiányával és
az országban zajló fegyveres konfliktusokkal tetézve. Líbiában veszélyes
az élet, jogi háttér nélkül a migránsoknak nincs lehetőségük védelmet
kérni vagy menekülő utat találni, így arra kényszerülnek, hogy életüket
kőszívű embercsempészek kezébe adják, akik
megtámadják, zsarolják és bántalmazzák őket.” – mondta Philip Luther, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai igazgatója.
“A nemzetközi közösség tétlenül állt és nézte, ahogy Líbia káoszba
zuhan, miután a 2011-es NATO hadi beavatkozás véget ért, utat engedve
ezzel a milicisták és felfegyverkezett csoportosulások ámokfutásának. A
világ vezetőinek nagy a felelőssége, és fel kell készülniük a
következményekre, hogy a menekültek és
migránsok egyre nagyobb számban kényszerülnek elmenekülni a konfliktusok
és a heves bántalmazások elől Líbiából. A menedékkérők és migránsok a
legsebezhetőbb rétegek között vannak Líbiában, a helyzetüket nem
hagyhatjuk figyelmen kívül.”
Líbia
évekig tranzit, valamit befogadó országként szolgált a menekültek és
migránsok számára, akik a szegénység, a belső konfliktusok és az
üldöztetés elől menekültek el a szubszaharai Afrikából és a
Közel-Keletről. Sokan azt hitték, Líbián keresztül eljuthatnak Európába,
de az ex lex állapot és a felfegyverkezett csoportok elhatalmasodása
egyre kockázatosabb környezetet
eredményezett. A kialakult helyzet arra kényszerítette a Líbiában már
évek óta letelepedett és dolgozó migránsokat is, hogy csónakokkal
Európába meneküljenek. Az ok, amiért ennyi migráns és menekült el
szeretné hagyni az országot az abban keresendő, hogy a bevándorlók
ezrei, köztük a gyermekek is folyamatosan bántalmazásnak vannak kitéve
az idegenrendészeti fogdákban, ahol nyomorúságos körülmények között
határozatlan ideig tartják fogva őket.
Az
Európába tartó biztonságos és járható szárazföldi utak csökkenésével a
Líbiába tartó szíriai menekültek is megpróbálkoznak a tengeren történő
veszélyes átkeléssel, csakhogy európai partokon köthessenek ki.
A
múlt hónapban Brüsszelben tartott csúcstalálkozón az Európai Tanács
bejelentette, hogy megnöveli a Földközi-tenger térségben a kutatási és
mentési hadműveletekre fordítandó forrásokat.
“Becsülendő
az Uniós államok vezetői részéről az elköteleződés, hogy megnövelik a
kutatásra és mentésre szánt forrásokat, mindeközben azonban egyre több
ember fullad vízbe a Földközi-tengeren, hacsak a mentő eszközök nem
kerülnek időben leszállításra azokra a területekre, ahol a legnagyobb
szükség van rájuk, – azaz ahonnan a legtöbb segélyhívás érkezik – és
mindaddig hozzáférhetőek nem maradnak, ameddig a menekültek és migránsok
nagy számban hagyják el Líbia partjait” – jelentette ki Philip Luther.
Az
Európai Tanács terveiben továbbá az is szerepel, hogy nagyobb hangsúlyt
fektetnek majd az embercsempészek által használt hajók beazonosítására,
elfogására és megsemmisítésére is. Ha ez megtörténik, akkor migránsok
és menekültek ezrei ragadhatnak a konfliktusos zóna kellős közepén.
„Az
embercsempészek elfogására vonatkozó intézkedések nem fogják megoldani a
menekültek és migránsok helyzetét Líbiában, ha a Líbiából menekülők
számára nem biztosítottak az alternatív útvonalak – hangsúlyozta Philip Luther.
Egyiptom
és Tunézia egyaránt megszigorította határmenti őrizetét a líbiai
konfliktus miatti menekültáradattól tartva, így a migránsok és
menekültek, akiknek az útlevelét az embercsempészek, bűnszervezetek vagy
a líbiai munkáltatóik gyakran ellopják vagy elkobozzák, nem tudnak más
úton kijutni az országból, csak az Európába tartó veszedelmes tengeri
úton keresztül.
“A
világ nem dughatja továbbra is homokba a fejét, és nem veheti semmibe a
kötelezettségét, hogy menedéket nyújtson azoknak, akik halálos
körülmények elöl menekülnek. A szomszédos országoknak, beleértve
Tunéziát és Egyiptomot is, nyitva kell tartaniuk határaikat, hogy
biztonságos menedékre lelhessenek azok, akik az erőszak és üldöztetés
elől menekülnek Líbiából” –
nyilatkozta Philip Luther.
Az
Amnesty International felhívja a gazdagabb államokat arra, hogy
növeljék a menekülttáborok számát, és felszólítja a nemzetközi
közösséget, hogy sürgősen tegyen hathatós lépéseket az emberi jogok és a
nemzetközi humanitárius jogok Líbiában zajló súlyos megsértése ellen.
Vallási üldöztetés
Líbiában
a keresztény migránsok és menekültek életét felfegyverkezett csoportok
veszélyeztetik, akik a saját értelmezésük alapján járnak el az iszlám
jog nevében. Nigériai, eritreai, etiópiai és egyiptomi embereket
raboltak el, kínoztak meg, zaklattak és öltek meg a vallási nézeteik
miatt. Legutóbb 49, többnyire egyiptomi és etiópiai keresztényt fejeztek
és lőttek le három
tömegmészárlásban, melyek elkövetését az Iszlám Állam vállalta.
Líbia
déli határainál és az embercsempészek által a líbiai partokon
kialakított csempészútvonalakon a migránsoknak és menekülteknek mindezek
mellett gyakran szembe kell nézniük a bűnbandák és embercsempészek
által elkövetett emberrablásokkal, kínzással, lopásokkal és fizikai
erőszakkal.
Charles,
egy 30 éves nigériai férfi azt mondta az Amnesty Internationalnek, hogy
azután döntött úgy, hogy megpróbál átkelni Európába csónakkal, miután
egy bűnbanda elrabolta és fizikailag bántalmazta egy part menti városban,
Zuwarában. Azért volt ott, hogy a Tripoliban zajló bombázások és harcok
elől elmeneküljön.
“Eljöttek,
hogy elvegyék a pénzünket, és megkorbácsoltak. A rendőrségen nem
jelenthettem, hogy zaklattak, mert keresztény vagyok, és ők sem
szeretnek minket. 2014 októberében raboltak el…mindössze azért, mert
látták, hogy egy Biblia van a kezemben.” – mondta.
Charlest
megfosztották a pénzétől és a telefonjától, két napig fogságban
tartották, miközben kínozták, ütötték-verték egészen addig, ameddig egy
éjszaka meg nem szökött az ablakon keresztül.
“Ilyen
és ehhez hasonló horror történetek késztetik a kétségbeesett
migránsokat és menekülteket arra, hogy elmeneküljenek Líbiából. Mindez
rávilágít arra, hogy folytatni kell az életmentést a Mediterrániumban.
Az európai vezetőknek biztosítaniuk kell, hogy a líbiai konfliktusok és
emberi jogi jogsértések elől menekülő menekülteket és migránsokat soha
nem küldik vissza
Líbiába.” – mondta Philip Luther.
Erőszak a csempész útvonalak mentén: emberrablás, zsarolás és szexuális erőszak
A
migránsok és menekültek mindenféle erőszaknak ki vannak téve a Nyugat-
és Kelet Afrikából a líbiai partok felé tartó csempészútvonalakon.
Szubszaharai
migránsokat és menekülteket – köztük kisgyermekeket felnőtt felügyelet
nélkül – rabolnak el váltságdíjért cserébe a líbiai partok felé tartó
csempészútvonalakon. Fogvatartásuk alatt megkínozzák őket, hogy
megtörjék őket és a családtagjaikat, és kifizessék a váltságdíjat.
Akikért nem tudnak váltságdíjat fizetni, azokat eladják és
gyakran rabszolgaként tartják, fizetés nélkül dolgoztatják őket, vagy
fizikailag bántalmazzák, kirabolják.
A
csempészek gyakran bűnbandáknak adják át a migránsokat és menekülteket,
miután átlépték a határt. Mindezt sivatagi területeken vagy a
csempészútvonalon lévő nagyvárosokban teszik, mint például a
dél-nyugaton fekvő Sabha vagy a partokon fekvő Ajdabya városa
Kelet-Líbiában.
Az
Amnesty International által megkérdezett migránsok és menekültek
elmondása szerint a csempészek rabszolgaként tekintettek rájuk, és úgy
bántak velük, mint az állatokkal. Volt olyan, aki elmondta, hogy egy
zsúfolt szobában tartották őket mellékhelyiség, takaró, matracok nélkül,
és kizárólag száraz kenyérmorzsával etették őket. “Ez valójában csak
üzlet számukra.
Bezárnak, hogy fizetned kelljen.…Ha nem válaszolsz a kérdéseikre,
megvernek gumi csövekkel – mondta az egyik menekült.
Az
egyedül utazó nők különösen ki vannak téve a bűnbandák és
embercsempészek általi szexuális erőszaknak. Akiket a
csempészútvonalakon elrabolnak és nem tudják megfizetni a váltságdíjat,
azokat szexuális aktusra kényszerítik cserébe azért, hogy szabadon
engedjék őket vagy folytathassák útjukat.
“Tudom,
hogy az az ember (az embercsempész), három eritreai nőt is szexuálisan
bántalmazott. Megerőszakolta őket, ők pedig sírtak. Legalább kétszer
megtette velük” – mesélte egy szemtanú az Amnesty Internationalnek.
Egy nigériai nő elmondta, hogyan erőszakolta meg csoportosan 11 felfegyverzett férfi, amint megérkezett Sabhaba.
“Elvittek
minket a sivatagban egy helyre, hozzákötötték a férjem kezeit és lábait
egy póznához, és a szeme láttára csoportosan megerőszakolt 11 férfi” –
mondta.
Embercsempészek által elkövetett erőszak hajóra szállás előtt
Sok
migráns és menekült mesélt arról, hogy több mint három hónapig
tartották őket fogva, és bántalmazták őket egy félig renovált házban,
arra várva, hogy elég utas gyűljön össze. Azt mondták, hogy az
embercsempészek éheztették őket, nem adtak nekik inni, és botokkal
verték őket, miközben megfosztották őket a javaiktól.
Voltak
olyan szíriai menekültek, akik arról számoltak be, hogy egy szellőzés
nélküli hűtőkocsiban szállították őket. “Két gyermek elkezdett
fuldokolni, és aztán már nem lélegeztek. A szüleik pofozgatták őket,
hogy felébredjenek. Ütöttük a falakat, de a sofőr nem volt hajlandó
megállni.” – mondták. A gyermekeket újra kellett éleszteni.
© ReutersErőszak az idegenrendészeti fogdákban Líbiában
A
migránsoknak és menekülteknek Líbiában a határozatlan ideig tartó
idegenrendészeti fogsággal, és az ott tapasztalható szörnyű
körülményekkel is szembe kell nézniük mindamellett, hogy kínozzák és
egyéb kegyetlen, embertelen bánásmódban részesítik őket. Legtöbben
irreguláris határátlépés és hasonló cselekmények miatt vannak őrizetben.
Azokat is
idegenrendészeti őrizetbe szállítják, akiket a líbiai hatóságok a
tengeren való átkelés alkalmával fognak el.
Szexuális
erőszakról és bántalmazásról számoltak be olyan nők, akiket ilyen
idegenrendészeti központokban tartottak. Az egyikük elmondta az Amnesty
Internationalnek, hogy látta, ahogyan az őrök halálra vertek egy
fogvatartott terhes nőt.
“Csövekkel
ütöttek minket a combunk hátsó részén, még a terhes nőket is megverték.
Esténként bejöttek a szobánkba, és ott akartak aludni. A nők egy részét
megerőszakolták. Az egyik nő teherbe is esett így….Ezért határoztam el,
hogy Európába szököm. Túl sokat szenvedtem a börtönben” – mondta el a
szemtanú.
“A
líbiai hatóságnak azonnal be kell szüntetniük a menekültek és migránsok
csak és kizárólag státuszukon alapuló őrizetben tartását, és
biztosítaniuk kell, hogy minden egyes személy csak akkor kerüljön
őrizetbe, ha ez mindenképpen szükséges, és a lehető legrövidebb időre
történik.
