2013 óta van velünk, és ez idő alatt szinte mindenben részt vett, amiben csak lehet. Aktív szereplője emberi jogi képzésünknek, ám emellett aktivistaként standolni jár, önkéntesként besegít az irodai feladatokba, nem utolsósorban pedig havi rendszeres támogatónk is. Büszkék vagyunk rá, hogy tagjaink az idei Közgyűlésen elnökségi tagnak is megválasztották.
1. Mikor és
miért lettél az Amnesty International Magyarország képzője?
2013-ban a Képzők
Képzése 1.0-val lettem önkéntes képzője a szervezetnek. Én
voltam akkor a legfiatalabb képző, ami azért mára szerencsére
megváltozott. Örömmel tölt el, hogy egyre több fiatal kezd el
foglalkozni érdemben az emberi jogok témájával. Amikor az egészet
elkezdtem 18 évesen, akkor még a kíváncsiság és az új emberek
megismerése volt a motivációm. Mára már megváltozott ez és
sokkal inkább a hasonló értékrend és az AI Magyarországnál
dolgozó emberekhez fűződő lojalitásom tart itt.
2. Mi az a 3 szó,
ami eszedbe jut az Amnestyről?
Az Amnesty
International számomra hiteles, független és professzionális.
3. Milyen órákat,
foglalkozásokat tartottál eddig?
Eddig mindegyik
foglalkozást tartottam már a “Hogyan ne bántsd meg a másikat”
nevű órán kívül.
4. Mi a
legnagyobb kihívásod képzőként?
Legnagyobb kihívásom
képzőként a gyerekek figyelmének megszerzése, megtartása.
5. Van olyan
előítélet, amivel szembesülnöd kell a mindennapokban?
Igen. Mindennap
találkozok a saját előítéleteimmel. Néha magam is meglepődők
milyen rasszista, elitista, szexista, egoista és lenéző gondolatok
fordulnak meg bennem. Ugyanakkor fehér bőrű férfiként olyan
bánásmódban részesít a környezetem, ami egyébként mindenkinek
kijárna.
6. Mi az álmod?
Azt szeretném, ha
egyszer megengedhetném magamnak, hogy biztonságban és gondtalanul
élhessek Máltán.
7. Mit tanácsolsz
azoknak, akiket érdekel a képzői lehetőség az Amnesty-nél?
Legyenek nyitottak.
Ne szalasszanak el semmilyen lehetőséget egy kapcsolat
megteremtésére. Sokféle emberrel lehet találkozni itt, már a
képzésen is és szerintem megéri tágítani velük a látókörünket.
Ez az, amit én leginkább köszönhetek az Amnesty International
Magyarországnak. Kiszakított az én burkomból és olyan érdekes
embereket ismerhettem meg, akikkel máshol előtte szóba sem álltam
volna.
