Gambia visszatér a kivégzésekhez

Egy évvel ezelőtt úgy
érkeztem a londoni irodámba,mint bármely más reggelen. Nem is
sejtettem, hogy ez lesz a legsűrűbb nap az emberi jogvédő
karrierem során. Hirtelen elkezdtek csörögni a telefonok,
családtagok és más érintettek telefonáltak, arról számoltak
be,hogy kilenc siralomházban fogvatartottat kivégeztek Gambiában
előző éjszaka.

Voltak előjelei az
eseménynek, ugyanis Gambia elnöke, Yahya Jammeh beszélt
szándékárólegy hónappal korábbi beszédében, miszerint „
azokat mind, ott a halálsoron” kivégezteti. Bár tudtam, hogy
Gambia még mindig meg tud lepni, továbbra is hitetlenkedtem, amikor
is megérkeztek a jelentések arra vonatkozóan, hogy a kivégzések
tényleg elkezdődtek. Emlékszem, nem aludtam azon a hétvégén,
újra és újra átnéztem a jelentéseket- remélve,hogy valamit
rosszul értelmeztem.

A kormány néhány
napig hallgatásba burkolózott. El sem tudom képzelni min mehettek
keresztül a foglyok és a hozzátartozóik. A kivégzések körüli
titkolózás aggasztó és ijesztő volt. Sem a családtagokat sem az
ügyvédeket nem tájékoztatták. A szenegáli kormányt nem
tájékoztatták arról, hogy a halálraítéltek között két
állampolgára is van .

A temetkezési hely a mai napig ismeretlen,annak
ellenére, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2012 márciusi
határozatában szólította fel a kivégzéseket végző államot a
temetkezési helyek felfedésére vagy a holttestek átadására.
Amikor az államok titokban végeznek ki embereket az megsokszorozza
a halálbüntetés kegyetlenségét. Az Emberi Jogi Bizottság és a
Kínzás Elleni Bizottság korábban több alkalommal bírálta a
titkos kivégzéseket Belorussziában, Japánban, Mongóliában és
Üzbegisztánban.

Az ENSZ törvénytelen kivégzésekkel foglalkozó
különmegbízottja „önkényesnek” nevezte a gambiai
kivégzéseket, az ENSZ kínzással foglalkozó különmegbízottja
pedig úgy nyilatkozott, hogy „ a titkos kivégzések sértik az
elítélt és a család jogait a halálra való felkészüléshez.”
Valamint „…a titkosság és a maradványok átadásának
megtagadása egy különösen kegyetlen változata a
halálbüntetésnek…”.

Ideje felismerni, hogy a halálraítélteknek van
családja és, hogy a gyermekek és egyéb családtagok emberi jogai
is sérülnek. A halálbüntetés az összes családtagot bünteti.

Természetesen egyéb aggodalmaink is vannak a
halálbüntetéssel kapcsolatban. Például, tudjuk, hogy egyik
kivégzett rab sem merítette ki a fellebbezéshez való jogát,annak
ellenére, hogy a gambiai alkotmány biztosít egy úgynevezett
„automatikus fellebbezést”. Ez azt jelenti,hogy kormány
felelőssége biztosítani,hogy a fellebbezések eljussanak a
Legfelsőbb Bírósághoz. Ha az elítélt nem engedhet meg magának
saját jogi képviselőt, az államnak biztosítania kell számára
egyet. Tudjuk,hogy vannak egyéb szabálytalanságok is konkrét
ügyekben, mint például, hogy néhány ügynek az iratai eltűntek
a tárgyalótermekből, kérdések merültek fel az egyik kivégzett
rab, Buba Yarboe elmeállapotát illetően, vagy a büntetés
megváltoztatása és halálbüntetés visszaállítása Lamin
Darboe ügyében.

Több tucat olyan elítélt van a halálsoron,akik
ügyében hasonló szabálytalanságokat követtek el. Az Amnesty
International különösen aggódik Lang Tambang tábornok és
csapatának ügyéért, ahol hét embert ítéltek halálra
árulásért. AZ ítéletet tavaly helybenhagyta a Legfelsőbb
Bíróság,de kérdések merültek
fel a bizonyítékokkal valódiságával kapcsolatban, jelentések
érkeztek arról,hogy megkínozták őket, megsértették a
tisztességes eljárást,és kérdéses,hogy valóban szükséges-e
halálbüntetést alkalmazni árulás esetén.

Soha nem látott helyi és nemzetközi
felháborodás követte a kivégzéseket. Az Amnesty International
nem csak Nyugat-Afrikából de a világ minden tájáról toborzott
aktivistákkal gyakorolt nyomást a gambiai kormányra,hogy ismerje
el a gyilkosságokat és,hogy megelőzze a további kivégzéseket.
Elértük kezdeti célunkat, megszüntették a titkosságot és
átmenetileg szüneteltették a kivégzéseket, a kormány kiadott
egy listát a kivégzettekről és a további tervezett kivégzéseket
átmenetileg elhalasztotta.

Most a következőket kérjük a gambia
kormánytól:

  1. állandó moratórium létrehozása

  2. Az alkotmánnyal összhangban végezze el a
    halálbüntetés felülvizsgálatát, azzal a céllal,hogy ez a
    jövőben eltörlésre kerüljön

  3. a halálbüntetéseket börtönbüntetésre
    módosítsa

  4. Fedje fel a temetkezési helyeket, adja át a
    kivégzettek holtesteit a családtagoknak

Nagyon aggódunk amiatt, hogy a gambiai példa
elterjed egész Nyugat-Afrikában. Azonban ezek az ügyek teljes
mértékben a nemzetközi és regionális tendenciák ellen mennek.
2000 óta például Côte d’Ivoire, Senegal, Togo, Burundi, Gabon
és Ruanda is eltörölte a halálbüntetést.

Szükségesnek látjuk,hogy a nyugat-afrikai és
egyéb vezetők kiálljanak a a halálbüntetés visszaállítása
ellen. Pozitív példa Abdou Diouf, a Frankofónia főtitkára,
akikiáll a halálbüntetés eltörlése mellett, és felkérte az
afrikai országokat a Polgári és Politikai jogok 2.
jegyzőkönyvét,melynek célja a halálbüntetés eltörlése.

Láttuk, hogy mit érhetünk el ha együtt
dolgozunk, és továbbra is fel kell szólalnunk a folyamatos gambiai
emberi jogi jogsértések ellen.

Téma