Az Amnesty International megbízható bizonyítékokat gyűjtött arra vonatkozóan, hogy Törökországban verik és kínozzák – többek között megerőszakolják – a puccskísérlet kapcsán letartóztatott embereket.
A
szervezet független vizsgálatot követel: a szakértőknek azonnal
hozzá kell férniük azokhoz a létesítményekhez – köztük
rendőrkapitányságok, sportlétesítmények és bíróságok
épületeihez -, ahol a puccskísérlet kapcsán őrizetbe vetteket
tartják fogva. Több mint 10 000 embert tartóztattak le a
meghiúsult puccs óta.
Az
Amnesty Internationalnek meggyőző bizonyítékai vannak arra, hogy
a török rendőrség Ankarában és Isztambulban az őrizeteseket 48
órán keresztül “stresszpozícióban” tartotta, és megtagadta
tőlük az ételt, vizet, orvosi ellátást, szidalmazta és
fenyegette őket. Olyan esetek is előfordultak, amikor súlyosan
megverték vagy akár meg is erőszakolták a foglyokat.
“Elképesztően
aggasztóak a bántalmazásokról, verésekről és szexuális
erőszakokról szóló beszámolók, különösen az elképesztően
nagy számú fogvatartott miatt. Az általunk feltárt kegyetlen
részletek csak a jéghegy csúcsai lehetnek azoknak a
bántalmazásoknak, amely az ország börtöneiben történnek.” –
mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai igazgatója.
“A
török hatóságoknak azonnal véget kell vetniük ezeknek a
szörnyűségeknek, és be kell engedniük a nemzetközi
megfigyelőket minden olyan helyre, ahol embereket tartanak fogva.”
Önkényesen
tartanak fogva embereket, köztük nem hivatalos intézményekben is.
A foglyok nem léphetnek kapcsolatba sem az ügyvédeikkel, sem a
családtagjaikkal, és nem kapnak tájékoztatást arról, hogy
pontosan mivel is vádolják őket. Mindezek sértik a tisztességes
tárgyaláshoz való jogukat.
A
rendkívüli állapot adta felhatalmazás alapján szombaton a török
kormány kiadta első rendeletét. A rendelet értelmében a korábbi
4 helyett most már akár 30 napig is fogva lehet embereket tartani
vádemelés nélkül. A módosítás csak még több kínzás és más
kegyetlen, embertelen bánásmód veszélyének teszi ki fogva
tartottakat. A rendelet azt is lehetővé teszi, hogy a hatóság
emberei jelen legyenek vagy akár fel is vegyék az őrizetben lévő
és az ügyvédje megbeszélését. Az őrizeteseknek pedig még azt
is korlátozzák, hogy kit választhatnak jogi képviselőjüknek,
még tovább ásva ezzel alá a tisztességes eljáráshoz való
jogukat.
Kínzás
és kegyetlen, embertelen bánásmód
Az
Amnesty International ügyvédekkel, orvosokkal és fogvatartési
intézményekben dolgozókkal is beszélt, hogy megtudja, milyenek a
körülmények a börtönökben.
Beszámolók
szerint embereket tartanak fogva olyan nem hivatalos fogvatartási
helyszíneken mint sportközpontok vagy istállók. Néhányat
közülük, legalább három bírót is ideértve – a bíróságok
folyosóján őriznek.
Minden
megkérdezett anonim akat maradni, hogy ne később eshessen
bántódása az elmondottak miatt. Nagyon súlyos állításokat
hallottunk kínzásokról és más kegyetlen, embertelen bánásmódról,
különösen az ankarai rendőrségről, az ankarai Baskent
sportközpontból és a helyi lovasklub istállójából.
A
beszámolók szerint a rendőrök az őrizeteseket stresszpozícióban
tartották, nem adtak nekik enni, vizet és orvosi ellátást sem
kaptak, illetve szidalmazták, fenyegették őket és időnként
megverték vagymás módon – szexuális erőszak – kínozták
őket.
Két
ankarai ügyvéd, akik fogvatartottakat képviselnek, elmesélte,
hogy ügyfeleik látták, ahogy letartóztatott rangidős katonákat
erőszakolnak meg rendőrök a gumibotokkal vagy a kezükkel.
Egy,
az ankarai rendőrségi sportközpontban szolgálatott teljesítő
rendőr elmondta, hogy látott egy foglyot, akin a verés egyértlemű
jeleit fedezte fel, többek között egy hatalmas duzzanatot a fején.
A fogoly arra is képtelen volt, hogy felálljon, egy ponton pedig
elvesztette az eszméletét. Néhányan a foglyok közül kaptak
alapszintű orvosi ellátást, a rendőrök azonban nem engedték,
hogy valódi kezelésben részesüljenek a súlyos sérüléseik
ellenére sem. Az egyik általunk megkérdezett hallotta, amint egy
rendőrorvos ezt mondja:”Hagyjátok megdögleni. Majd azt mondjuk,
már holtan hozták ide.”
Szintén
ő azt is elmesélte, hogy 650-800 katonát tartanak fogva az ankarai
rendőrség sportlétesítményében. Legalább 300 foglyon vannak
verésre utaló külsérelmi nyomok. Néhányan közülök
zúzódásokat, vágásokat és csonttörést szenvedtek el.
Negyvennek közülük olyan súlyosak a sérülései, hogy nem tudnak
járni. Ketten közülük még lábra állni sem. Egy másik helyen
fogvatartott nő arcán és testén vannak zúzódások.
A
tanú azt is hallotta, ahogy a rendőrök elismerik, ők verték meg
a foglyokat azért, hogy “beszéljenek”.
Általánosságban
elmondható, hogy a legrosszabb sorsa a fogvatartottak közül a
magas rangú katonáknak van.
A
sportlétesítményekben és más helyeken őrzött emberek kezét
gyorskötözővel biincselték meg a hátuk mögött, majd órákon
keresztül kellett térdelniük. A beszámolók szerint a
gyorskötözőket szándékosan olyan szorosra húzták, hogy az
sebet ejtsen. Néhány fogoly szemét be is kötötték.
Az
ügyvédek elmesélték, hogy a kihallgatásra az ügyészek elé
kísért foglyok ingei csupa vér voltak.
A
foglyok elmondása szerint a rendőrök akár három napon keresztül
is éheztették őket és két napon keresztül vizet sem kaptak.
Az
ügyvéd, aki az isztambuli Caglayan bíróságon dolgozik elmondta,
hogy néhány foglyon az extrém érzelmi megrázkódtatást jeleit
látta: egyikük megpróbálta magát kivetni a hatodikról, egy
másikuk pedig folyamatosan a fejét verte a falba.
“Annak
ellenére, hogy a kínzásokról készült képek és videók
bejárták az egész sajtót, a kormány gyanúsan hallgat a
bántalmazásokról. Nem elítélni a kínzást vagy a kegyetlen,
embertelen bánásmódot egyenértékú azok elnézésével.” –
mondta John Dalhuisen.
Önkényes
fogvatartás és a tisztességes eljárás hiánya
Az
Amnesty több mint tíz ankarai és isztambuli ügyvéddel beszélt,
akik elmagyarázták, milyen körülmények között tartják fogva
ügyfeleiket. Mindegyikük nagyjából 18 ügyfelet képvisel
egyszerre. A legtöbben közülük alacsonyabb rangú katonák, sokan
sorkatonák. Néhány közülük bírók, ügyészek, rendőrök vagy
más állami alkalmazottak. Elsősorban férfiak, a legfiatalabb
közülük csak 20 éves.
Az
anonimitást kérő ügyvédek beszámolói majdnem szóról szóra
megegyeztek.
Mindegyikük
elmondta, hogy az esetek többségében ügyfeleiket négy vagy több
napig is fogva tartották vádemelés nélkül. Kevés kivételtől
eltekintve magánzárkában voltak, és nem léphettek kapcsolatba
családjaikkal sem.
Nem
hívhatták fel az ügyvédeiket, a legtöbben csak röviddel azelőtt
találkozhattak jogi képviselőjükkel, hogy a bírág elé álltak
vagy az ügyészek kihallgatták őket. Egy ügyvéd elmesélte, hogy
amikor végre találkozhatott az ügyfelével “megadta a családja
elérhetőségét, így legalább beszélhettem velük. A család
addig semmit sem tudott. Nagyon örültek, amikor elmondtam, hogy a
fiúk életben van.”
Az
Amnesty International beszélt egy magas rangú katonával is, akit
Ankarában tartottak fogva. Elmondta, hogy július 16-án szombaton
még beszélhetett a családjával mobilján,
mielőtt a
rendőrség el nem kobozta azt.
Ezután a
családjának fogalma sem volt arról, hol van vagy mi lett a sorsa.
A családtagjai több ankarai börtönbe is elmentek, de mindig azt
az információt kapták, hogy a férfi nincs ott. Ő sem
találkozhatott az ügyvédjével. Ez erőszakos eltütetésnek
minősül, amely a nemzetközi jog alapján
bűncselekménynek számít.
A fogoly így
kikerül a jog védelme alól és elvágják a külvilágtól, amivel
a kínzás és a statáriális kivégzés igen nagy kockázatának
teszik ki.
Az
ügyvédek szerint majdnem az összes esetben sem őket, sem
ügyfeleiket nem informálták a vádakról, a bírósági papírokat
sem kapták meg, amellyel megnehezítették, hogy felkészüljenek
ügyfeleik védelmére. Az elfogott katonákat 20-25 fős
csoportokban vitték a bíróságra. Az egyik ügyvéd szerint a
védelmi stratégiája most az, hogy “találjon valamit, hogy
ügyfele olcsón megússza.”
Az
egyik őrizetes, akivel beszélni tudott az Amnesty International,
szerencsés volt: ő megválaszthatta a saját ügyvédjét. Más
beszámolókból tudjuk, hogy magánügyvédek nem képviselhetik a
letartóztatottakat, csak az ügyvédi kamara által megbízott
ügyvédek. A foglyok sokszor még ezekkel az ügyvédekkel sem
találkozhattak. Az ügyvédek beszámolói is megerősítették,
hogy a bírósági meghallgatások után nem beszélhettek az
ügyfeleikkel.
“Ezek
a lépések rendkívül súlyosan megsértik a tisztességes
tárgyaláshoz való jogot, amelyet a török és a nemzetközi
törvények is előírnak.” – mondta John Dalhuisen.
“Törökország
érthetően aggódik a közbiztonság miatt, de nincsenek olyan
körülmények, amelyek igazolnák a kínzást, a kegyetlen,
embertelen bánásmódot vagy önkényes fogvatartást.
Törökországban most a félelem és a sokk uralkodik. A kormánynak
a leszámolás helyett az emberi jogokkal és a törvényesség
visszaállításával kellene foglalkoznia.”
Az
ügyvédek információi megerősítik, hogy sokakat önkényesen
tartanak fogva. Az esetek túlnyomó többségében nem áll
rendelkezésre a megalapozott gyanúhoz szükséges bizonyíték, a
meghallgatásokon pedig nem sikerült bizonyítani, hogy további
fogvatartásra lenne szükség.
A
bírók ehelyett még azoknak a katonáknak az előzetes
letartóztatását is elrendelték, akik a puccs estéjén elhagyták
a körleteiket, függetlenül attól, hogy arra miért került sor.
Egy esetben a bíró még csak kérdést sem tett fel a vádlottnak a
meghallgatása során.
A
bírók által feltett kérdések egy része teljesen irreleváns
volt a puccskísérlettel összefüggésben, igazából csak azt
akarták bizonyítani, hogy az illető Fethullah Gülen támogatója.
A hatóságok szerint Gülen áll a puccskísérlet hátterében,
amit az imám tagad.
Az
ügyvédek szerint a foglyok akkor is előzetesbe kerültek, ha
semmilyen bizonyíték nem volt arra – noha ezt törvény írja elő
-, hogy az illető megszökne vagy megpróbálná meghiúsítani az
eljárást.
“Embereket
letartóztatni anélkül, hogy bizonyíték lenne bűncselekmény
elkövetésére önkényes és jogellenes.” – mondta John
Dalhuisen.
“Ezeket
az elképesztő szabálytalanságokat – amelyek egyre inkább
gyakorlatnak és nem kivételnek tűnnek – azonnal ki kell
vizsgálni.”
Ajánlások
Az
Amnesty International felszólítja a Kínzást
és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést
Megelőzni Hivatott Európai Bizottságot
(CPT), hogy
folytasson azonnali vizsgálatot a török fogvatartási
intézményekben. Az Európa Tanács tagjaként Törökországnak
együtt kell működnie a CPT-vel. A CPT az egyetlen olyan független
testület, amelynek joga van bármikor előre be nem jelentett
látogatást tennie bármelyik török fogvatartási intézménybe.
A
török nemzeti emberi jogi intézményt, amelynek hozzáférése
lenne az ország fogvatartási intézményeihez, 2016 áprilisában
szüntették meg. Így jelenleg nincs olyan nemzeti intézmény,
amelynek ez jogában állna. A mostani helyzetben, amikor ezreket
tartanak elzárva a külvilágtól; elzárva ügyvédjük és
családtagjaik elől; hosszú ideig őrizetben vádemelés nélkül;
nem hivatalos intézményekben kínzásnak és kegyetlen, embertelen
bánásmódnak kitéve, létfontosságú, hogy valaki kivizsgálja
ezeket a jogsértéseket.
“Az
Amnesty International felszólítja a török hatóságokat, hogy
tegyenek eleget a nemzetközi jog által előírt
kötelezettségeiknek, és ne használják fel a rendkívüli
állapotot arra, hogy lábbal tiporják a fogvatartottak emberi
jogait” – mondta John Dalhuisen.
“A
kínzást tilalma abszolút, amelyet soha nem lehet megszegni vagy
felfüggeszteni.”
Az
Amensty International arra is felszólítja a török hatóságokat,
hogy ítéljék el a kínzásokat és a kegyetlen, embertelen
bánásmódot, és tegyenek konkrét lépéseket azok felszámolására
és az elkövetők megbüntetésére.
A
hatóságok biztosítsák, hogy az ügyvédek és a családtagok
hozzájutnak az információkhoz, az ügyvédek pedig az eljárás
minden szakaszában találkozhassanak az ügyfeleikkel.
