A brüsszeli rendkívüli csúcs előestéjén az Amnesty International közreadja „cselekvési tervét”, amelyben arra szólítja fel az európai kormányokat, hogy azonnali és hatásos lépéseket tegyenek az egyre súlyosbodó katasztrófa megállítására, amely már több ezer menekült és migráns halálát követelte.
Az
Európa
süllyedő szégyene: a menekültek és migránsok tengeri mentésének
kudarca (Europe’s
sinking shame: The failure to save refugees and migrants at sea)
című
jelentésben hajószerencsétlenségek túlélőinek beszámolói
olvashatók. A dokumentum részletezi azokat a kihívásokat és
korlátokat, amelyekkel a jelenlegi mentőakciók szembesülnek a
Földközi-tengeren, és olyan ajánlásokat fogalmaz meg, amelyekkel
ezek a hibák orvosolhatóak lennének. A jelentés egy azonnali
humanitárius művelet beindítását szorgalmazza, amely életeket
mentene a tenger veszélyes részein járőröző hajók és légi
járművek segítségével.
„Európa
vezetői Brüsszelben találkoznak, ahol történelmi lehetőségük
lesz rá, hogy véget vessenek a Titanichoz tragédiájához
hasonlítható egyre növekvő humanitárius katasztrófának” –
mondta John
Dalhuisen,
az Amnesty
International európai és közép-ázsiai igazgatója.
„Európa hanyagsága, amellyel veszni hagyja a Földközi-tengeren
vesztükbe rohanó menekültek és migránsok ezreinek életét,
ahhoz hasonlítható, mintha a tűzoltók nem mentenék meg azokat,
akik egy lángoló toronyból ugranak ki. A kormányok felelőssége
nemcsak az, hogy eloltják a tüzet, hanem az is, hogy elkapják
azokat, akik a párkányról lelépnek.”
Hétfőn
– elmozdulásként a korábbi pozícióból – az Európai Unió
elkötelezte magát, hogy megerősíti a kutató és mentő
kapacitását. Most a tagállamoknak kell ezt az elkötelezettséget
cselekvésre váltaniuk.
A
jelentés bemutatja, hogy a döntés, amely az olasz tengerészet
Mare Nostrum nevű humanitárius műveletének végét jelentette
2014 végén, drámaian hozzájárult a menekültek és migránsok
halálozásának növekedéséhez. Ha a számokat hivatalosan is
megerősítik, akkor nagyjából 1700 ember halt meg már ebben az
évben, százszor több mint 2014 ugyanezen időszakában.
A
számok cáfolják azt a tévhitet is, hogy a Mare Nostrum „ösztönző
erőként” hatott volna, hiszen azt látjuk, hogy megnőtt a
művelet befejezése óta azoknak a száma, akik megkíséreltek
átkelni a tengeren keresztül Európába. Valójában 2015-ben már
most rekordszámú ember próbált meg eljutni Európába, közülük
24 ezren meg is érkeztek Olaszországba.
A
Mare Nostrum befejeztével az európai kormányok arra utasították
az EU határrendészeti ügynökségét, a Frontexet, hogy állítsa
fel a Triton nevű műveletet.
A
Triton azoban nem egy kutató-mentő művelet. A Mare Nostrumban
résztvevő hajókkal ellentétben, amelyek műveleti területe
Lampedusa szigetétől 100 tengeri mérföldre délre is kiterjedt, a
Triton korlátozott határrendészeti feladatokat lát el 30 tengeri
mérföldre az olasz és a máltai partoktól, messze onnan, ahol a
legtöbb hajó bajba kerül.
A
Frontex maga is elismerte, hogy az erőforrásaik „elegendőek az
előírt feladatuk ellátására, amely az EU határainak
ellenőrzése, de nem arra elég, hogy 2.5 millió négyzetkilométeren
járőrözzenek a Földközi-tengeren.” Helyettük ezért
legtöbbször a parti őrségek hajói vesznek részt a kutatás és
mentésben. Giovanni Pettorino admirális, az olasz parti őrség
Tengeri Mentési Koordinációs Központjának vezetője elmondta az
Ammesty Internationalnek, hogy a hajói „nem lesznek elegendőek,
hogy mindenkit kimentsenek, ha ők maradnak egyedül odakint a
tengeren.”
A
kereskedelmi hajók is nagy szerepet játszanak a mostani
mentőakciókban, bár nem erre tervezték őket, és nincsenek
felszerelve és kiképezve tengeri mentésre. A résztvevők
erőfeszítései, illetve a csak ebben az évben kimentett több
tízezer ember ellenére nem képesek a jelenlegi humanitárius
katasztrófával szembenézni.
Fulladások
számokban
2015.
április 18-án a becslések szerint több, mint 800 migráns és
menekült fulladt vízbe egy kereskedelmi hajón megkísérelt
menekülőút során. A parti őrség szerint hajójuk azért borult
fel, mert a fedélzeten tartózkodók egy oldalon csoportosultak. Ez
egybevág az Amnesty International jelentésében megszólaló több
túlélő vallomásával.
A
25 éves, Mohammad nevű Libanonból származó palesztin férfi
leírta, hogyan borult fel 2015. március 4-én a hajó, amelynek
fedélzetén 150 társával utazott. Egy nagy vontatóhajó
közelítette meg őket, hogy segítsen.
„Ledobtak
egy kötéllétrát… sokan próbálták elérni, és a hajó
felborult… a vízbe estem… Immirdan, egy szír nő meghalt az
egyéves gyermekével együtt.”
Ahogy
azt a hajózási iparág felismerte, a kereskedelmi hajókon
kimentett emberek számának növekedése sok kockázattal jár, s
egy professzionális humanitárius művelet szükségét mutatja.
2015.
március 31-én a főbb európai és globális hajózási vállalatok
egyesületei, illetve a tengerész egyesülések képviselői a
jelenlegi helyzetet tarthatatlannak minősítették, és
felszólították az államokat a kutató-mentő műveletek
erőforrásainak és támogatásainak növelésére. Közös
nyilatkozatukban kijelentették: „elfogadhatatlan, hogy a
nemzetközi közösség egyre inkább a kereskedelmi hajókra és a
tengerészeikre támaszkodik, hogy azok vállaljanak egyre több és
több nagyszabású mentési műveletet.”
Február
8-án, egy segélyhívást követően az olasz partiőrség
szembeszállt a háborgó tengerrel és a fagypont alatti
hőmérséklettel, hogy kimentsenek 105 embert egy túlzsúfolt
dingiből. A hajó egy négy járműből álló kötelék tagja volt,
amely egy nappal korábban kelt útra Líbiából, és bajba
kerültek. Összesen több mint 330 menekült és migráns halt meg
azon a napon. Két kereskedelmi hajótól eltekintve, csak az olasz
parti őrség volt elérhető a segítségnyújtáshoz a térségben.
A
két fedetlen járőrhajó felszereltsége azonban nem volt megfelelő
arra, hogy meleget és menedéket nyújtson a kimentetteknek, és
29-en közülük a fedélzeten hunytak el kihűlés következtében.
Salvatore Caputo, az egyik járőrhajó ápolója elmondta az Amnesty
International-nek: „annak érdekében, hogy melegen tartsuk őket,
felváltva voltak a kabinban, de nagyon nehéz volt… nagyon
dühösnek éreztem magam: először megmenteni, és utána látni
így meghalni őket.”
Cselekvésre
készen
Massimiliano
Lauretti olasz hadi-tengerész kapitány elmondta az Amnesty
International-nek, hogy a humanitárius művelet a megfelelő parancs
beérkezése után napokon belül megszervezhető lenne.
„Az
Olasz Haditengerészet készen áll. Jól begyakorolt eljárásaink
vannak. A tapasztalatokat megszereztük. Ha kérés érkezik, a
humanitárius akció nagyon rövid határidővel, körülbelül 48-72
órán belül újraindítható.”
Az
Amnesty International felszólítja a holnapi csúcstalálkozón
résztvevő összes európai államfőt és kormányt egy hatékony
művelet létrehozására, amely életeket mentene a tengeren.
Engedélyezniük kell a szükséges haditengerészeti és légi
erőforrásokat a fő bevándorlási útvonalak mentén az emberek
megmentése érdekében. Addig is az európai kormányoknak sürgősen
pénzügyi és logisztikai segítséget kellene nyújtania
Olaszországnak és Máltának a kutató-mentő kapacitásuk
növeléséhez.
„A
politikai opportunizmus ahhoz a téveszméhez vezetett, hogy a
semmittevés megállítja az emberáradatot. A legutóbbi események
megmutatták, hogy ez nem is állhatna távolabb a valóságtól, és
katasztrofális következményei vannak” – hangúlyozta John
Dalhuisen.
Csütörtökön Európa vezetői végre cselekedhetnek. Már nem
lesznek kifogások a további halálesetekre.”
Téma
