Megjelent az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság és a Prizma Transznemű Közösség közös kutatása a transznemű emberek egészségügyi ellátásának helyzetéről. A jelentés legfőbb megállapítása, hogy a transz embereket majd minden általunk vizsgált területen rendszerszintű jogsértések értik.
Az elmúlt évek kormányzati gyűlöletkampányainak egyik áldozata a magyar transznemű emberek közössége, akiktől elvették azt a lehetőséget, hogy szabadon önmaguk lehessenek. Emiatt a leghétköznapibb helyzetekben sem érezhetik magukat biztonságban. Az őket érő mindennapos megaláztatás és méltatlanság éppen a mindannyiunk számára egyik legérzékenyebb területen, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben is jelentkezik. Ez pedig szorosan összefügg a nem jogi elismerésének (nem- és névváltoztatás) 2020 óta fennálló állami megtagadásával, az egészségügyi rendszerben tapasztalt megalázó bánásmóddal és az elérhető nemi megerősítő kezelések szűkösségével.
A „Legyél jól!” című európai uniós támogatásból megvalósuló projekt keretében készült anyagban egy online kérdőív és harminc mélyinterjú alapján tártuk fel azokat a rendszerszintű hiányosságokat, amelyek a transznemű emberek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését akadályozzák. A kutatás a részvételi akciókutatás módszertanával készült, ami azt jelenti, hogy a transz közösség tagjai aktívan részt vettek annak tervezésében és lebonyolításában is, így garantálva, hogy az eredmények valóban a tapasztalataikat és szükségleteiket tükrözzék.
A kutatás szerint a válaszadók kétharmada tapasztalt hátrányos megkülönböztetést vagy megalázó bánásmódot egészségügyi ellátás igénybevétele során, 41%-uk pedig felkészületlennek tartotta az orvosokat a transz-specifikus egészségügyi kérdésekben. Mindez azt mutatja, hogy az ellátórendszer jelenleg nem képes megfelelően kiszolgálni a transz közösség tagjait, ami sok esetben ahhoz vezet, hogy inkább lemondanak a szükséges ellátásról: a válaszadók 56%-a mondta, hogy az elmúlt évben volt olyan eset, hogy nem fordult orvoshoz, amikor kellett volna – leggyakrabban az elutasítástól és a kirekesztő hozzáállástól való félelem miatt.
A megfelelően képzett orvosok és szakmai protokoll hiánya, az elavult és kiszámíthatatlanul változó akadályok miatt az ellátást keresők a támogató szakemberek helyett egy félelemkeltő útvesztővel találkoznak.
Kutatás eredményei alapján részletes ajánlásokat fogalmaztunk meg a magyar kormány, a Magyar Orvosi Kamara, az Egészségügyi Tudományos Tanács, az egészségügyi képzőintézmények és más szakmai szervek számára, mert meggyőződésünk, hogy az érdemi változáshoz ezeknek a szereplőknek egyidejűleg kell cselekedniük.
A kormány számára mindenekelőtt a nem jogi elismerését biztosító eljárás visszaállítását tartjuk sürgetőnek, összhangban az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítéleteivel, valamint a WHO BNO-11 osztályozási rendszerének mielőbbi bevezetését, amely már nem kezeli mentális betegségként a transzneműséget. Emellett szükséges a nemzeti szintű, emberi jogi alapokon nyugvó szakmai protokollok kidolgozása a 2025 december óta magyarul is elérhető, WPATH Transznemű Egészségügyi Világszövetség irányelvei alapján, a nemi megerősítő kezelések társadalombiztosítási
finanszírozásának bővítése, valamint állami szintű érzékenyítő kampányok indítása az egészségügyi ellátásban tapasztalható előítéletek csökkentésére.
Az orvosi kamarától hivatalos szakmai-etikai állásfoglalás kiadását, az egészségügyi képzőintézményektől pedig azt várjuk el, hogy a transznemű és nemi diverz személyek ellátása az alapképzés kötelező részévé váljon.
További információ:
A projekt az Európai Unió támogatásával valósult meg. A szöveg tartalma csak a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlen egyezik meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság álláspontjával. Az Európai Unió és az Európai Bizottság nem vállal felelősséget a szövegben szereplő információkért.
