Augusto Pinochet Chiléje

A puccs

• 1973. szeptember
  11-én Augusto Pinochet tábornok katonai puccsot hajtott végre
  Chilében.

• Ugyanazon a napon
  az akkori elnök, Salvador Allende öngyilkosságot követett el,
  míg az elnöki palotát bombázták.

• A puccs után
  többezer férfit és nőt vettek őrizetbe és kínoztak meg.
  Többen még mindig nem kerültek elő, mások pedig száműzöttként
  hagyták el az országot.

• 1973. novemberében
  az Amnesty International munkatársai Chilébe látogattak azzal a
  céllal, hogy dokumentálják az emberi jogi visszaéléseket,
  néhány hónappal később pedig jelentést is készítettek.

• Egy 1988
  októberében tartott népszavazáson döntöttek az addig
  meghatározó katonai szerep végéről, 1989-ben pedig
  választásokat tartottak Chilében.

• 1991-ben Patricio
  Aylwin lett Chile új elnöke.

Az adatok

• 1991-ben az Aylwin
  bizottság által létrehozott híres jelentés („Retting Report”)
  megállapította, hogy 2 296 ember vált az emberi jogsértések és
  a biztonsági erők által politikai okokból elkövetett
  gyilkosságok áldozatává, míg közel 1000-en estek áldozatul az
  erőszakos eltűnéseknek.

• 2004-ben a Valech
  Bizottság által előterjesztett kiegészítő jelentés 28 459
  esetet dokumentál az illegális fogvatartásokról, melyek idején
  legtöbbször az őrizetbe vetteket meg is kínozták.

• A Valech Bizottság
  eredményeinek végső felülvizsgálata összesen több mint
  40.000-re teszi az 1973 és 1990 között lezajlott emberi
  jogsértések áldozatainak számát. A hivatalosan eltűnt vagy
  meggyilkolt áldozatként elismert emberek száma összesen 3216, és
  38.254 embert tekintenek a politikai bebörtönzések és/vagy
  kínzásoknak túlélőjeként.

Chile
amnesztiatörvénye

• 1978. márciusában
  született meg a 2191-es számú határozat, az úgynevezett
  amnesztiatörvény, mely általános amnesztiát biztosított
  majdnem minden olyan bűncselekmény esetén, melyet 1973.
  szeptember 11-e és 1978. március 10-e között követtek el.
  Néhány bíró azzal a céllal alkalmazta a törvényt, hogy
  azáltal felmentést nyerjenek a fegyveres erők, valamint a
  rendőrség tagjai minden fajta felelősség alól, amelyet a
  kínzásokért, az önkényes kivégzésekért és más emberi
  jogsértésekért kellett volna vállalniuk.

• 1998 óta, miután
  Pinochet tábornokot Londonban letartóztatták, számos bíróságon
  elkerülték az amnesztiatörvény alkalmazását. A törvény
  azonban még mindig hatályban van és már többször alkalmazták.

• Az ENSZ erőszakos
  és akaraton kívüli eltűnésekkel foglalkozó munkacsoportjának
  legutóbbi jelentése szerint az erőszakos eltűnésekkel
  kapcsolatos 34 eset ügyében nem indult kivizsgálás, mivel az
  adott bíróságon az amnesztiatörvényt alkalmazták.

• 2006-ban az
  Amerikaközi Emberi Jogi Bíróság úgy határozott, hogy az
  amnesztiatörvény nincs összhangban Chilének azon törvényes
  kötelezettségeivel szemben, melyek szerint ki kell vizsgálni az
  emberi jogsértések eseteit és biztosítani kell a felelősök
  elszámoltathatóságát.

• Az utóbbi idők
  meghatározó esetei – amelyeknél alkalmazták az amnesztiatörvényt
  – közé tartozik a chilei-spanyol diplomata, Carmelo Soria
  meggyilkolása 1996-ban, és a szakszervezeti vezető, Pedro Enrique
  Poblete Córdova halála 1998-ban.

• Hivatalos adatok
  szerint 2000. óta nagyjából 800 személy ellen indítottak
  eljárást, ítéltek el vagy vádoltak meg. Ezen esetek harmadánál
  már végleges ítélet született. Jelenleg több mint 1000
  folyamatban lévő büntetőügyi eljárás van.

• 2010-ig több
  olyan, Pinochet biztonsági erői által elkövetett ügy esetében,
  melyeknél az emberi jogokkal való visszaélés történt, a
  tárgyalás katonai bíróságok előtt zajlott.

• Annak ellenére,
  hogy a katonai igazságszolgáltatást abban az évben
  megreformálták, még ma is vizsgálják a rendőrség és a
  fegyveres erők felelősségét az emberi jogsértések tekintetében
  és az ügyeket katonai bíróságok előtt tárgyalják anélkül,
  hogy létezne bármilyen garancia a bíróság és az ítélet
  függetlenségére és pártatlanságára.

Fogolytáborok

• A
  Pinochet-rendszer alatt Chilében többszáz fogolytábor létesült,
  melyekben olyan embereket tartottak fogva és kínoztak meg, akik
  közül sokakat soha többé senki nem látott viszont.

Néhány
példa a leghírhedtebbek közül:

• Nemzeti Stadion
  (Santiago): Kb. 40.000 fogvatartott 1973. szeptembere és novembere
  között.

• Villa Grimaldi
  (Santiago): Kb. 4500 fogvatartott 1974. és 1977. között.

• Tres Alamos
  (Santiago): Kb. 400 fogvatartott 1974. és 1975. között.

• Chacabuco
  (Észak-Chile): Kb. 1800 fogvatartott 1973. és 1975. között.

• Pisagua (Tarapaca
  megye): Kb. 800 fogvatartott 1973. és 1974. között.

• Quiriquina (egy
  sziget a Concepción-öbölben): Kb. 1000 fogvatartott 1973. és
  1975. között.

• Dawson sziget: Kb.
  400 fogvatartott 1973. és 1974. között.

• Esmeralda hajó
  (Valparaiso): Kb. 100 fogvatartott és megkínzott volt.

• Londres utca 38
  (Santiago): 2000-re becsülik a fogvatartottak és megkínzottak
  számát.