Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) becslései szerint már közel 235 000 embernek kellett elhagynia az otthonát. Legtöbbjüknek a kormányerők (és a szövetséges amerikai és NATO csapatok) valamint a fegyveres ellenzéki erők miatt, beleértve a tálibokat is, Afganisztán déli, délkeleti és északnyugati részén.
”Már félig átvészeltünk egy újabb kemény telet Afganisztánban, és a világ legalacsonyabb életszínvonalán élő több tízezer afgán kényszerült otthona elhagyására, a harcok és az élelmiszer-hiány következtében” – tette hozzá Sam Zarifi.
A különböző fegyveres csoportok közti harcok csak súlyosbítják a folyamatos aszály és a növekvő élelmezési bizonytalanság hatásait Észak- és Nyugat-Afganisztánban, és arra kényszerítettek több ezer családot, hogy a viszonylag biztonságosabb és gazdagabb területeken keressenek menedéket, mint például Herat és Kabul. Azok az emberek, akik a harcok miatt hagyták el otthonukat Dél-Afganisztánban, a Kandaharhoz közeli táborokba mentek. Azonban itt még inkább sebezhetők a kormányerők és a tálibok közti harcok miatt, és a nemzetközi segélyezéstől is el vannak szigetelve.
2008 decemberében az Amnesty International kutatói meglátogattak néhány nem hivatalosan működő tábort, melyet a száműzöttek hoztak létre Kabul és Herat tartományokban. Ezek a kutatók több mint 700 családot találtak itt, akik nyomornegyedekhez hasonló körülmények között élnek Nyugat-Kabulban. Herat tartományában, Afganisztán nyugati részén, több száz családot láttak, akik Maslakh és Shaidayee táboraiban élnek. Több ezer más száműzött vagy a rokonainál húzódott meg, vagy Kabulban és Heratban bérelt magának szállást.
Becslések szerint több tízezer ember lehet ideiglenes táborokban és kunyhótelepeken Heratban és Kabulban. A megkérdezettek azt mondták az Amnesty Internationalnek, hogy elmenekültek a harcok elől és a nem biztonságos területekről, főként délről. Az itt élő emberek azt mondták, hogy csak nagyon kevés segítséget kapnak a kormánytól és a civil szervezetektől.
”A kabuli és a herati táborokban élő emberek a legkevésbé sem megfelelő körülmények között élnek, ahol alig van fűtés és fekvőhely, az időseknek és a gyerekeknek a nedves padlón kell aludniuk. A legtöbb ember egyáltalán nem, vagy csak kismértékben jut élelemhez, ivóvízhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz” – mondta Sam Zarifi.
„A mi kutatóink is számtalan fertőző betegséggel találkoztak, mint például a tuberkolózis.”
Egy 35 éves, nyolc gyerekes anya, aki most egy nem hivatalos kabuli táborban van, a következőket mondta az Amnesty Internationalnek:
”Nagyjából egy éve lettünk száműzve Helmand tartományból Kabulba a kormány és a tálib felkelők közti harcok miatt. Otthonainkat lebombázták [a NATO erők] és mindent elvesztettünk a harcok alatt. Itt semmink sincs, nincs munka, nem jön segítség sem a nemzeti sem a nemzetközi szervezetektől sem. Régebben volt, hogy kaptunk egy kis rizst és szenet egy afgán üzletembertől, de azóta semmink sincs, éjjel-nappal élelem nélkül kell túlélnem napjaimat.”
A sok száműzött Heratban és Kabulban azt mondta az Amnesty Internationalnek, hogy azért kényszerültek otthonuk elhagyására, mert a tálibok és más fegyveres csoportok megakadályozták, hogy a segélyszervezetek segíthessenek a civil lakosságon a konfliktus által leginkább sújtott déli és keleti részeken.
A civilszervezetek biztonságának megóvására szakosodott ANSO nevű ügynökség szerint (Afghan NGOs Safety Office (ANSO)) 2008-ban 31 civil szervezetnek dolgozó munkatársát ölték meg, illetve 78-at raboltak el fegyveres ellenzéki és bűnöző csoportok Afganisztánban.
Az ANSO százhetvenhat, civil szervezetek munkatársai vagy létesítményei ellen elkövetett támadást jegyzett fel. 2009-ben eddig egy embert öltek meg, aki civil szervezetnek dolgozott, és 25 támadás volt segélyszervezetek konvojai és létesítményei ellen.
”A fegyveres ellenzéki és bűnözői csoportok háborús bűnöket követnek el azzal, hogy segélyszervezetek vesznek célba, és megölik az ott dolgozókat. Ezen kívül megakadályozzák a fontos humanitárius segítségnyújtást, és így csak még inkább súlyosbítják a már így is nyomorúságos körülményeket, melyekkel szembe kell néznie annak a több tízezer embernek, akik szenvednek az éhínségtől és a hidegtől. Főként a nők és a gyermekek sorsát nehezítik meg, akik nem kapnak oktatást vagy egészségügyi ellátást” – mondta Sam Zarifi.
A nemzetközi humanitárius jog szerint a konfliktusban résztvevő felek, beleértve a fegyveres ellenzéki csoportokat is, jogi kötelessége, hogy megengedjék és segítsék a pártatlan humanitárius segítség biztonságos eljutását a civilekhez, akiknek életbevágó szükségük van a szállítmányokra és szolgáltatásokra a túléléshez.
Az Amnesty International felszólítja az afgán kormányt, főként a Menekültügyekkel és Visszatelepítésekkel foglalkozó Minisztériumot (Ministry of Refugee and Repatriation Affairs), valamint minden nemzeti és nemzetközi segélyszervezetet, hogy nyújtsanak azonnal segítséget azoknak, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat, biztosítsanak élelmet és ivóvizet, óvóhelyet, megfelelő ruházatot és fűtőanyagokat, továbbá orvosi és egészségügyi ellátást is, az ENSZ Nemzetközi Kitelepítésekre vonatkozó Vezérelveinek megfelelően.
