A nemzetközi nőnap alkalmából az Amnesty International két jelentést hozott nyilvánosságra, melyek a szexuális erőszakot vizsgálták a világ fejlett és fejlődő országaiban; elsősorban Kambodzsában és az északi országokban: Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban.
„A szegény és gazdag országokban egyaránt, a megerőszakolt és megbecstelenített nőknek nagyon kevés esélyük van rá, hogy támadóikat törvény elé állítsák,” nyilatkozta Widney Brown, az Amnesty International Nemzetközi Jogért és Politikai Irányelvekért felelős Igazgatója. „Felháborító, hogy a 21. században, mikor a női egyenjogúság biztosítására annyi törvény született, gyakorlatilag minden kormányzat elmulasztja az iránti kötelezettségét, hogy megvédje a nőket és támadóikat felelősségre vonja bűneikért.”
Az Amnesty International jelentése kimutatja, hogy a nemi és családon belüli erőszak áldozatainak milyen akadályokkal kell szembenézniük az igazságszolgáltatás keresése során. Ezek közé tartoznak a rendőrségi, orvosi vagy bírósági személyektől kapott elégtelen, negatív vagy elutasító válaszok. A hatóságok általános közömbössége miatt sok nő megszégyenítve érzi magát, vagy saját magukat okolják és meg sem próbálják jelenteni ezeket a bűnöket a rendőrségnek.
Amikor az áldozatok mégis a rendőrséghez fordultak, jogorvoslati és igazságügyi követeléseiket ritkán teljesítették. A két jelentés tanúsága szerint minden bűntény közül a nemi erőszakos estekben a legritkábbak a vádemelések.
„Hacsak nem társul fizikai erőszakkal, a nemi erőszakos eseteket egyszerűen nem veszik komolyan,” mondta Widney Brown. „A nőket, akik jelentősebb testi sérülések nélkül kerülnek ki a nemi erőszakból, gyakran megbélyegzik, vagy felelősnek tartják az ellene elkövetett bűntettért, míg az erőszaktevőknek szinte semmilyen társadalmi vagy jogi szankciótól nem kell tartaniuk.”
Bár a jelentésben vizsgált jogrendszerek nagyban különböznek, az Amnesty International úgy találta, hogy mindegyikben találhatóak kiskapuk és ellentmondások, melyek eltántorítják a nőket és lányokat attól, hogy az ellenük elkövetett bűntények esetében igazságszolgáltatást keressenek.
Például az északi országokban az erőszak, vagy az azzal való fenyegetések használata határozzák meg egy nemi erőszakos bűntett súlyosságát, nem pedig a nő nemi autonómiájának megsértése. A Lezárt Ügy (Case Closed: Rape and Human Rights in the Nordic Countries) című jelentés egy olyan finnországi esetet jegyez fel, melyben egy férfi úgy kényszerített egy nőt közösülésre egy parkoló mozgássérült mosdójában, hogy a falba verte a nő fejét és a háta mögé csavarta a karját. Az ügyész véleménye szerint ez nem számított nemi erőszaknak, mivel az alkalmazott erőszak csak csekély mértékű volt. A férfit erőszakos közösülés kényszerítése miatt ítélték hét hónapnyi feltételes (felfüggesztett) börtönbüntetésre.
Összehasonlításképpen, Finnországban a kötelező katonai szolgálat megtagadása, melybe a polgári szolgálat is beleszámít, legalább hat havi börtönbüntetéssel sújtható.
Kambodzsában a nők nem bíznak az igazságszolgáltatási rendszerben. A rendőrséggel kapcsolatos költségek elriasztják a nőket attól, hogy elindítsák az ügyet. Az áldozatoktól gyakran kenőpénzt kérnek a rendőrségi nyomozás megkezdése előtt. Orvosi kiadások, és a nyomozás közben fölmerülő szállítási és telefonálási költségekre miatt is szükség van a pénzre.
A Megtörni a Csendet (Breaking the silence – Sexual violence in Cambodia) című jelentés arról is beszámol, hogy a „megoldás” részeként hogyan egyeztetnek bíróságon kívüli kifizetésekről. Általában rendőrtisztek közvetítenek az áldozatok családjai és az elkövetők között, azért, hogy az áldozat pénzügyi egyezség fejében ejtse a vádakat. A közvetítő is megkapja ennek az összegnek egy részét.
„Rengeteg nő számára az igazságügyi rendszerben szerzett tapasztalatok tovább fokozzák a nemi erőszak és megbecstelenítés által szerzett rossz kezdeti tapasztalatokat.,” mondta Widney Brown. „Minden egyes elkövető, aki rendszer hibái miatt nem kapja meg büntetését, jól mutatja, milyen közömbösek a hatóságok a nemi erőszakok áldozatainak helyzete iránt.”
A nők elleni erőszak továbbra is az egyik legáthatóbb és legjelentősebb akadály a nemek közti egyenlőség felé vezető úton. Az Amnesty International felszólítja a kormányokat, hogy megfelelő gondossággal járjanak el az ilyen erőszakos esetek megelőzése, kivizsgálása és megtorlása esetén. Ehhez kulcsfontosságú, hogy az erőszakos esetek áldozatai számára hozzáférést biztosítsanak az igazságszolgáltatáshoz és hatásos jogorvoslatot az elszenvedett sérelmekért.
Az Amnesty International egy egységes és erős női ENSZ szervezet felállítását követeli, amely biztosítaná, hogy nők és lányok a világ minden részén gyakorlatban is élvezhetik jogaikat. Az Amnesty International tagja a Nemek közti Egyenlőség Szerkezeti Reform (GEAR) című globális civil szervezeti kampánynak, mely felszólítja a kormányokat és az ENSZ szervezetét, hogy biztosítsák, hogy az új ENSZ női ügynökség megkapja a szükséges erőforrásokat, személyzetet és meghatalmazásokat, ahhoz, hogy valódi változást hozhasson a nők életében az egész világon.
Az Amnesty International azt javasolja a világ kormányainak, hogy ismételten erősítsék meg a nők emberi jogainak tiszteletben tartása iránti elkötelezettségüket, melyet számos emberjogi egyezményben kifejtettek, többek között a Pekingi Nyilatkozat és Akciótervben, mely a minden nőre vonatkozó egyenlőség, fejlődés és béke előmozdítására vonatkozó teendők listája.
A jelentések angol nyeolven itt olvashatók:
Lezárt Ügy (Case Closed: Rape and Human Rights in the Nordic Countries)
Megtörni a Csendet (Breaking the silence – Sexual violence in Cambodia)
