A halálbüntetés elleni harc világnapján felszólítjuk Fehéroroszországot, hogy vessen véget a kivégzéseknek.

Fehéroroszország
az egyetlen Európában,
amely még mindig kitart álláspontja mellett, hogy az igazság
nevében embert lehet ölni.” – nyilatkozta Roseann Rife az
Amnesty International halálbüntetéssel foglalkozó szakértője.

1991
óta valószínűsíthetően több mint 400
embert v
égeztek
ki Fehéroroszországban – a pontos adatokat homály fedi a
halálbüntetés gyakorlatát övező általános titkolózás miatt.

A
foglyokat rendszerint a halálbüntetés végrehajtása előtt pár
perccel tájékoztatják kivégzésükről, mely rendszerint golyó
általi halált jelent.

Fehéroroszországban
a halálbüntetés kegyetlensége nem áll meg a kivégzés
pillanatának borzalmánál. A családok csak hetekkel vagy akár
hónapokkal a büntetés végrehajtása után kapják meg a
halálhírt, a holttesteket nem szolgáltatják vissza és sokszor el
sem mondják nekik, hol temették el szeretteiket.” – mondta
Roseann Rife.

2011.
szeptember 23-án Andrei Burdyka halálsoron lévő elítélt
családját Grodno regionális bíróságáról hívták fel, hogy
elmehetnek a polgári anyakönyvi hivatalba átvenni fiuk halotti
bizonyítványát.

Andrei
Burdyka édesanyja, Nina Semyonova követeli, árulják el neki, hová
lett eltemetve a fia miután végigjárt több minszki temetőt is,
abban bízva, hogy rábukkanhat fia sírjára.

Egy
másik esetben 2010. március 19-én, Andrei Zhuk – gyilkosságért
elítélt halálsoron lévő fogoly – édesanyja egy ételcsomagot
szeretett volna kézbesíteni fiának, de a küldemény
visszaérkezett a börtönhatóságiak értesítésével, miszerint a
fiú „át lett helyezve”.

Utasították,
hogy többet ne keresse a fiát, hanem várja meg a törvényszéki
hivatalos értesítést. 2010. március 22-ének reggelén végül a
börtön személyzetétől tudta meg, hogy fiát egy másik fogollyal
együtt kivégezték.

Beszámolt
az Amnesty Internationalnek a gyötrő fájdalomról amiatt, hogy azt
sem tudhatja, hol nyugszik a fia teste. Azt is elmesélte, hogyan áll
gyakran Andrei kisfia szótlanul édesapja portréja előtt. „Nem
tudom, mi járhat ilyenkor a fejében.” – mondta

Az
Amnesty International 2010-ben 23
orsz
ágban
kivégzések ezreiről számolt be. Az év végére majdnem 17
800 hal
álraítélt
várta világszerte, hogy kormányuk megölje őket.

A
halálbüntetés a legkíméletlenebb, legmegalázóbb és
legembertelenebb büntetési forma. Alkalmazásának kegyetlensége
egyértelműen kitűnik a világ bármely részéről származó
esetekből. A halálraítéltek beszámolnak megdöbbentő
életkörülményeikről a halálsoron, az ítélet végrehajtásáig
tartó kínzó várakozásról, amelyet sokszor kínzások révén
tett beismerő vallomások alapján szabtak ki rájuk olyan bűnökért,
amelyekről a mai napig azt vallják, nem követték el.

Az
Amnesty International 1961-es alapításakor még csupán 9 állam
törölte el a halálbüntetést, amely akkoriban még csak nem is
számított emberi jogi kérdésnek. Ma, 50 évre rá, a
halálbüntetés világméretű eltörlésének folyamata már
megállíthatatlan és a harc folytatódik tovább.” – fejezi be
Roseann Rife.

Fordította
 
Radosits
Magdaléna
,
az Amnesty International Magyarország gyakornoka.

Téma

    © 2024 Amnesty International Magyarország