· A legsebezhetőbb helyzetben lévő 1,15 millió menekültnek csupán a tizedét telepítik át valahová
· A menekültek mintegy 86%-a jelenleg valamelyik fejlődő országban vár a sorsára
· Az ENSZ menekültügyi felhívásai krónikusan és súlyosan alulfinanszírozottak.
Az
Amnesty International október 12-én megjelent nyolc pontos, a
globális menekültválság kezelését célzó tervében rámutatott,
hogy miközben a világ vezetői egymással vitatkoznak és
képtelenek megoldásra jutni, érzéketlenségük miatt emberek
millió szenvednek katasztrofális humanitárius körülmények
között.
A
Szíriában, Irakban és Afganisztánban dúló borzalmas erőszak,
és a szub-szaharai országokban kialakult konfliktusok soha nem
látott magasságokba emelték a menekültek számát világszerte.
Mindeközben Délkelet-Ázsiában újfent rengetegen készülnek
hajóra szállni, hogy kövessék a Mianmarból elüldözött
rohingyák ezreit, hogy azután áldozatul essenek az
emberkereskedelemnek és más szörnyűségeknek.
A
világszerte kialakult menekültválágokra adott reakciók
szégyenteljesek voltak, különösen a világ leggazdagabb
országainak részéről, melyek nem veszik ki a részüket a
humanitárius segítségnyújtásból, illetve a sebezhető emberek
befogadásából. A gazdag országok csupán az 1,15 millió
szükséget szenvedő menekült tizedének biztosítaná a
befogadást. Mindeközben a fejlődő országok látják el,
majdhogynem segítség nélkül, menekültek millióit.
„E
példa nélkül álló világméretű menekültválságban emberek
milliói kerültek kétségbeejtő helyzetbe, a fejlett országok
erre adott reakciója pedig a teljes bukás. A mostani egy olyan
döntő pillanat, ami meg fogja határozni a világ jelenlegi
vezetőinek megítélését generációkra előre: hacsak nem
változtatnak irányt, a történelem kemény kritikával illeti majd
őket” – mondta Salil
Shetty, az
Amnesty International főtitkára.
„A második világháború után mintegy biztosítékként
felállított nemzetközi menekültvédelmi rendszer darabjaira
hullhat, amennyiben a világ vezetői továbbra sem lesznek képesek
védelmet nyújtani a háború és üldöztetések elől menekülő
védtelen embereknek. A menekülteknek a nemzetközi jog értelmében
jár, hogy menedéket kérhessenek és kapjanak.”
A
szegény országok viselik a terhek nagyobbik részét
Miközben
az elmúlt hónapokban az Európai Uniót elérő menekültek egyre
növekvő áradata került az újságok címplapjaira, a valóságban
a szegény országok azok, amelyek kénytelenek megbirkózni a
menekültválságok követekezményeinek nagyobb részével. A
Közel-Kelet, Afrika és Ázsia fejlődő országai azok, amelyek
jelenleg befogadják a világ 19,5 millió menekültjének 86%-át.
A
módosabb országok közel sem tesznek eleget azért, hogy ez a teher
kiegyenlített legyen. A menekültválság megoldására tett
felhívások következetesen és gyakran nem nyernek elegendő
támogatást. Például október 2-áig az ENSZ felhívása a szír
menekültek megsegítésére csak 46%-ban nyert támogatást, a
dél-szudáni menekültek megsegítése pedig mindössze 17%-ot ért
el az előirányzott célhoz képest. Mindez erőteljesen hátráltatja
a menekültek élelmezését és gyógyszerhez vagy más humanitárius
segítséghez való hozzáférését.
„Amikor
jövő hónapban a G20-ak találkoznak Törökországban, addig nem
szabad elhagyniuk a termet, míg nincs konkrét tervük és egy
kidolgozott időkeretük arra, hogy egy teljes és fenntartható
alapot teremtsenek a világ különböző pontjain fellángoló
menekültválságok kezeléséhez; bármi ettől eltérő dolog a
világ vezetőinek teljes bukását jelentené” – jelentette
kiSalil
Shetty.
„Ahelyett, hogy felnőnének e példa nélkül álló válság
kihívásaihoz, sok ország kormánya eddig azzal volt elfoglalva,
hogy az embereket határain kívül tartsa; ezreknek kellett
meghalniuk a tengeren vagy ocsmány körülményeket elviselni a
szögesdrót-kerítések árnyékában. Ez az egész a lehető
legnagyobb csőd.”
Nyolc
pontos terv
A
menekültválságnak akkor lesz vége, ha kiváltó okait felismerik.
Az országoknak az a feladatuk, hogy véget vessenek a
konfliktusoknak, és az elharapódzott emberi jogi jogsértéseknek,
azonban mindezek nehezen elérhető célok, és időbe telik a
megvalósításuk.
Persze
számos dolog van, amit a világ leggazdagabb országai megtehetnének
a menekültválság borzalmainak enyhítésére. Az Amnesty
International az alábbi nyolc területen vár minél hamarabb
beavatkozást:
1. A
menekültválságok folyamatos, hatékony és kiszámítható anyagi
támogatása: minden,
a menekültválság enyhítésére irányuló humanitárius felhívást
támogatni kell, beleértve azon országok anyagi támogatását,
melyek menekültek óriási tömegét látják el, annak érdekében,
hogy biztosítani lehessen a megfelelő szolgáltatásokat a
menekültek és az őket befogadó közösségek számára.
2. Az
ENSZ menekültügyi ügynöksége által azonosított összes
áttelepítési szükséglet támogatása: az
ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint jelenleg 1,15 millió
nehéz helyzetben lévő menekült vár áttelepítésre. Az Amnesty
International becslései szerint ez a szám a következő két év
során 1,38 millióra fog emelkedni.
3. Biztonságos
és legális utak biztosítása a menekültek számára: nem
szabadna, hogy embereknek ilyen veszélyes utazásokra kelljen
vállalkozniuk, csak hogy érvényesíteni tudják menedékhez való
jogukat. Minden országnak lehetővé kellene tennie a
családegyesítést a menekültek számára, valamint be kellene
vezetnie a humanitárius célból kiadott vízumokat azon sérülékeny
helyzetben levő menekültek számára, akik másképp nem vehetnének
részt az ezen országokba való áttelepítésben és
menekültstátuszért való jelentkezésben; valamint ki kellene
terjeszteni munkájuk egy részét és a diákvízum-programokat
menekültek számára egyéb országokra.
4. Életek
megmentése: az
országoknak a veszélyben forgó emberi életek megóvását kell
szem előtt tartaniuk a bevándorlási politikák alkalmazásával
szemben. Olyan helyzetekben, ahol az emberek halálos veszélybe
kerülhetnek, beleértve (de nem kizárólag) az emberek tengeren
való átkelését, az országoknak több pénzt kellene fordítaniuk
a kutató-mentő programokra, és azonnal a bajba jutott emberek
segítségére kellene sietniük.
5. Az
egyes országok területére való bejutás biztosítása a
menekültek számára: be
kell engedni a hivatalos határátkelőkön keresztül azokat, akik
menedékért folyamodnak, arra való tekintet nélkül, hogy
rendelkeznek-e érvényes úti okmányokkal vagy sem. Minden országnak
tartózkodnia kell az olyan lépésektől, amelyek megakadályoznak
bárkit is abban, hogy elmenekülhessen egy számára csak
üldöztetést vagy erőszakot tartogató országból; mindebbe
beletartozik a belépés megtagadása érvényes vízum vagy
másmilyen irat hiányában, a kitoloncolás, valamint a határokon
felállított kerítések, amelyek megakadályozzák a menekülteket
abban, hogy belépjenek egy országba, vagy arra kényszerítik őket,
hogy veszélyes utakra vállalkozzanak.
6. Az
idegengyűlölet és rasszizmus legyőzése: a
kormányoknak tartózkodniuk kell az idegengyűlölő
megnyilvánulásoktól, pl. a menedékkérők és migránsok
számlájára írni a gazdasági és társadalmi problémákat. A
kormányoknak azon törvényeket vagy gyakorlatokat is újra kell
gondolniuk, amelyek közvetve vagy közvetlenül faji vagy más alapú
diszkriminációhoz vezetnek. A kormányoknak arra is készen kell
állniuk, hogy kezelni tudják az idegengyűlölő vagy rasszista
megnyilvánulásokat.
7. Küzdelem
az emberkereskedelem ellen: minden
országnak kötelessége felszámolni az emberkereskedő bandák
működését és megbüntetni őket. Szintén kötelességük, hogy
megfelelő biztonságot és segítséget nyújtsanak az
emberkereskedelem áldozatainak, és biztosítsák számukra a
menekültstátuszhoz való hozzáférést és/vagy az áttelepülés
lehetőségét. Minden, az emberkereskedelem és embercsempészet
felszámolására tett kísérletnek előtérbe kell helyeznie a
hajókon levő emberek biztonságát.
8. A
menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény elfogadása globálisan,
valamint stabil helyi menekültügyi rendszerek kiépítése: minden
országnak törvényileg el kell ismernie a menekültstátusz
igényléséhez és élvezetéhez való jogot, méltányos helyi
eljárásokat kell alkalmaznia a menekültstátusz igénylésére,
valamint garantálnia kell minden menekült számára az alapvető
jogait, így az olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mint
az oktatás vagy az egészségügy.
Áttelepítési
célok
Az
Amnesty International elvégezte az arra vonatkozó számításokat,
hogy a világ 48 leggazdagabb országa miként tudna megosztozni az
1,2 millió, sérülékeny helyzetben levő menekültön, a nyolc
pontos tervezet mintegy kulcsfontosságú elemeként. Néhányan, így
Németország és az USA már élen járnak a menekültek
befogadásában, azonban mások, mint Oroszország vagy az öböl
menti országok alig csináltak valamit az elmúlt évek során.
Az
említett 48 országban jelenleg összesen 1,3 milliárdan élnek,
ami azt jelenti, hogy az ENSZ által szükséghelyzetben lévőnek
nyilvánított menekültek száma nem éri el ennek az egytized
százalékát sem (0,1%) – ők csak csepp a tengerben.
