Ezek voltak azok a szavak, amire hosszú ideje vártam. „Moses szabadon bocsátásának folyamata megindult” – jelentette ki a nigériai kormányzó, Emmanuel Uduaghan még tavaly. Csodálatos volt ezt hallani, hiszen 15 hónapot dolgoztam egy 23 éves férfi ügyén, akit gyermekként megkínoztak és halálra ítéltek. Tavaly csatlakoztak hozzám az Amnesty International aktivistái, akikkel karöltve több mint 500 000 üzenetet küldtünk a kormányzónak, igazságért könyörögve. Meghallott minket.
Mind a mai
napig azonban Moses a cellájában vár. Az ügyvédje fellebbezést
nyújtott be, amellyel kapcsolatban Uduaghan kormányzó
kijelentette, az egyetlen módja annak, hogy előrelépés történjen
az ügyében, ha fellebbezését visszavonja. Ez így nem helyénvaló,
hiszen 2010-ben a kormányzó saját maga érte el, hogy elengedjenek
egy olyan foglyot, aki szintén fellebezett a döntése ellen.
Nem régen
beszéltem Mosesszel, aki elmondta, mit gondol arról, hogy a
fellebbezését vissza kellene vonnia.
„Amikor a
kormányzó a beszédében kifejtette a véleményét, nem tetszett,
amit mondott. Nincs olyan halálraítélt a földön, aki visszavonná
a fellebbezését egy ilyen helyzetben. Ha a kormányzó szabadon
akar engedni, megteheti úgy is, hogy nyújtottam be fellebbezést,
és úgy is, hogy nem.” –
mondta Moses.
Tudomásom van
arról, hogy Uduaghan kormányzó számos alkalommal találkozhatott
volna Moses ügyvédjével, de ő ezekkel a lehetőségekkel nem élt.
Imádkozom, hogy Isten érintse meg a szívét. “Megkértem Istent,
hogy könyörüljön meg rajtam, és óvja meg azokat az embereket,
akik világszerte értem küzdenek” –
mondta Moses.
Moses nagyon is
tudatában van annak, hogy az Amnesty aktivistái mit tesznek érte.
Amikor beszéltem vele, elmondta, mit érez.
„Hatalmas
örömmel tölt el, hogy ennyi ember támogatását tudhatom magam
mögött a világ különböző országaiból. Korábban úgy
éreztem, hogy minden remény elveszett, de mindez megváltozott,
amikor az Amnesty International megjelent az életemben. Amit
tapasztaltam, nagyon meghatott: a levelek és üzenetek, amiket kapok
nagyon érdekesek. Újra reményt adtak nekem, ez éltet. Azt
tervezem, hogy miután elhagyom a börtönt, rögtön visszatérek az
iskolába és tanulni fogok.”
„ Az élet a
börtönben nem könnyű. Az időm nagy részét regények
olvasásával, valamint a börtön iskolájában töltöm. Mivel
katolikus vagyok, én tanítom a hittant. A börtön azonban nagyon
rossz hely, egy olyan hely, ahol soha nem lelhet az ember nyugalmat.”
Az Emberi Jogok
Társadalmi Fejlesztésért és a Környezetvédelemért Alapítvány
(Human Rights Social Development and Environmental Foundation)
alkalmazásában számos olyan ügyön dolgoztam, amelyekben
embereket kínoztak meg Nigériában, és a tapasztalataim azt
mondatják velem, hogy a kínzás nem visz előre semmilyen téren.
Kínzással embereket rá lehet arra venni, hogy olyan dolgokat
valljanak be, amikről nem is tudnak semmit, amiket nem ők követtek
el. A kínzást be kell szüntetni.
Öt
hónappal ezelőtt Uduaghan kormányzó ígéretet tett, hogy segít
Moseszen. Mosesznek azonban még mindig szüksége van a mi
segítségünkre. Csatlakozzon a felhívásunkhoz, amelyben Uduaghan
kormányzót arra kérjük, hogy találkozzon Moses ügyvédjével!
Állítsuk meg a kínzást!
