Hol volt, hol nem
volt, volt egyszer egy erdő. Az erdő a város mellett állt. Az erdőben
sok fa volt. A városban gumimacik éltek, akik mézet ettek és dolgoztak.
Aztán egyik nap arra lovagolt Szőke Dzseni egy fekete lovon. Mikor
elért a Guplázához, leszállt a lováról, hogy bemenjen a plázába venni
egy gumicukrot. A gumicukor boltban találkozott a Barna Herceggel, aki
arra sétáltatta Mozit és Metaxát. Mivel a Hercegnek be kellett menni a
postára befizetni a csekkeket, rábízta Szőke Dzsenire a kutyáit.
Egyszercsak, mikor Szőke Dzseni nem figyelt oda, Mozi meglátott egy
macskát, és utánaszaladt az erdőbe. Szőke Dzseni nagyon megijedt,
elkezdett kiabálni: Mozi, Mozi, Mozi, merre vagy! Gyere vissza!
Mire a Barna Herceg visszatért, nem találta ott se Szőke Dzsenit, se a
kutyákat. Csak a fekete ló volt ott, amivel elkezdte keresni őket. Ment
az ugatás után. Végül a forrásnál megtalálta Dzsenit és Metaxát. – Hol van Mozi? Hova tűnt? – Elszökött, mert nem figyeltem oda. Nagyon sajnálom. – Mondta Szőke Dzseni, és sírva fakadt. A Herceg kiabálni kezdett a lánnyal. – Miért nem figyeltél oda? Felelőtlen vagy!
Elkezdtek veszekedni, sokat sajnálkozott Szőke Dzseni, és a Barna
Herceg egy idő után megbékélt a lánnyal. Mire befejezték a veszekedést,
addigra Mozi is visszatért, mert megszomjazott. A Barna Herceg
nagyon megörült, és bocsánatot kért Szőke Dzsenitől, hogy kiabált vele,
mert rájött, miközben sipákolt a lánnyal, megkereshette volna a
kutyáját. Hogy kiengesztelje a Herceg Dzsenit, ezért meghívta egy
romantikus vacsorára, ahol szerelmesek lettek, és végül építettek egy
házat az erdőben gumicukorból, lett két gyerekük, és Metaxával, Mozival
meg a fekete lóval boldogan éltek, míg meg nem ették őket a
gumicukor-kannibálok. https://www.youtube.com/watch?
