Interjú munkatársainkkal – Vig Dávid

Ismerjétek meg az Amnesty Magyarország új igazgatóját, Vig Dávidot.

Mondj magadról három dolgot,
amit szerinted mindenképp érdemes tudni rólad!

Dávid és Füge

Elsőéves voltam a jogi
egyetemen, amikor egy ismerősöm elmesélte, hogy az osztályfőnökük minden nagyszünet
után átkutatja a gyerekek táskáját az iskolában. Felháborítónak éreztem ezt a
gyakorlatot, elmeséltem az egyetemi évfolyamtársaimnak és kiderült, hogy ők is
szembesültek ilyen, sőt, még ennél sokkal súlyosabb jogsértésekkel is.
Összeálltunk és kitaláltuk, hogy középiskolákba megyünk és az emberi jogokról
fogunk beszélgetni a kortársainkkal és így segítünk nekik abban, hogy tisztában
legyenek a jogaikkal. Már a projekt első évében több száz gimnazistához
jutottunk el, hihetetlen érdekes beszélgetéseink voltak, amiből nagyon sokat
tanultam.

Az elmúlt 15 év szakmai
munkájában sok minden a börtönökhöz kötött. 2004-ben egy meghatározó impulzus
ért, amikor egy börtönben dolgoztam önkéntes pártfogóként segítve a
szabadulók társadalmi beilleszkedését. A velem dolgozó fogvatartott srác mesélt
az őt érő intézményi abúzusról: az őrök bántalmazásairól és a zárkatársaktól
elszenvedett nemi erőszakról. Ez az beszélgetés a zárt intézetben élők és más
kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek helyzete, és az igazságtalansággal és
kiszolgáltatottsággal szembeni fellépés irányába indított el. Ebben a témában
készült a doktori dolgozatom, erről tanítok, kutatok, egyszerűen nem hagy
nyugodni a probléma: hogy tudjuk hatékonyan megelőzni a jogsértéseket és ha
megtörténnek, hogyan tudjuk jogállami módon felelősségre vonni a tetteseket és
segíteni az áldozatokat.

Imádok túrázni és biciklizni.
Ha csak tehetem hétvégente a Börzsönyben, a Pilisben, a Bakonyban vagy a
Mátrában kirándulok a barátommal és a vizslánkkal. A legjobb nyaralás pedig már
2003 óta szinte minden évben az, amikor egy hetet biciklizünk valamelyik
környező ország hegyeiben.

Szerinted mik
lesznek a legnagyobb kihívások igazgatóként? 

Úgy látom, hogy erősödni fog a
független hangok elleni kormányzati támadás és a mindent leuraló
propaganda-média erősíti a közéleti kérdésekkel kapcsolatos apátiát. Egy ilyen
környezetben legfontosabb feladatomnak azt érzem, hogy a magyar Amnesty
hozzájáruljon az önmagukért, saját és mások jogaikért kiállni képes tudatos és
szolidáris közösségek megerősítéséhez. 2018 talán az egyik
legnehezebb év volt eddig a független magyar civil szervezetek számára, minden
korábbinál durvább és gonoszabb lejárató kampányokat indítottak ellenünk,
listáztak és megbélyegeztek bennünket és elfogadtak két olyan törvényt is,
amelynek egyértelmű célja a kormány kritikusainak megfélemlítése és
elhallgattatása. A kormány évek óta hazaárulónak bélyegez minket és mindenkit,
aki nem ért egyet vele és arra számítok, hogy az aljas és hazug támadások erősödni
fognak. De mi nem félünk és nem fogunk elhallgatni. Szeretjük Magyarországot és
éppen ezért maradunk itt és dolgozunk tovább azon mindennap, hogy büszkék
lehessünk a hazánkra, mert egy nyitott, szabad és élhető hely mindenki számára.

Mi lesz a három legfontosabb
célod a következő két évben?

Fontosnak tartom azokat a
katartikus pillanatokat, amikor világszerte emberek százezrei vagy millió
szólalnak fel együtt azért, mert valakit megkínoznak, törvénytelenül
bebörtönöznek vagy elhallgattatnak. A magyar Amnesty előző igazgatói komoly eredményeket értek el ezen a téren is, de én legalább ennyire fontosnak tartom, hogy a magyar Amnesty még több hazai ügyben is
hangosan hallassa a hangját. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a kormányzat
mindent hatalmi érdekeinek rendeljen alá, és a jogaink védelméért dolgozó
független állami intézményeket teljesen beszántsa. Szükségünk van független
bíróságokra, független egyetemekre és más, kormánytól független intézményekre.
Ezek védelme az egyik legfontosabb feladat lesz Magyarországon.

Budapesten sem mindig rózsás a
helyzet, de az országot járva azt tapasztalom, hogy a kisvárosokban, falvakban
sokszor teljes a kiszolgáltatottság a helyi politikai elitnek, félfeudális
viszonyok között, félelemben élnek az emberek. Ez elfogadhatatlan. Nem attól
lesz erős Magyarország, ha elhallgattatjuk a jogaikért küzdő közalkalmazottakat
vagy ipari munkásokat, nem attól, ha elkergetjük a hajléktalan embereket az
utcáról, nem attól, ha egy minisztérium mondja meg, hogy ki mit tanulhat és mit
nem és nem attól, hogy külön iskolába küldjük a romákat. Hanem attól, ha
segítjük a sorozatos jogsértéseket és igazságtalanságokat felismerő közösségek
önszerveződését, hogy ne tűrjék tovább csendben, ami történik körülöttük, hanem
álljanak ki magukért és egymásért, legyen szó a bántalmazott nők, az LMBTQ
emberek, az idősek vagy a romák jogaiért, a munkahelyen, az iskolában vagy
éppen a kórházban megtörténő jogsértések ellen. Célom, hogy ezt a folyamatot
segítsük és szeretném, ha két év múlva látható jele lenne annak, hogy több
aktív közösség működik Budapesten és a fővároson kívül is.

Mit üzensz az Amnesty tagjainak?

Ez a
mozgalom belőletek áll, a ti energiátok, lelkesedésetek, elkötelezettségetek
állíthat meg jogsértéseket, változtathat meg sorsokat, közösségeket. Nélkületek
nincs Amnesty Magyarország. Ez egy olyan erős közösség, amelyben közösen,
következetesen és bátran kiállunk az igazságtalanság ellen, magunkért és
egymásért. 

Ha bánt titeket egy helyzet vagy egy intézkedés, ne magatokban
puffogjatok és várjátok, hogy megváltozik valami. Tegyetek érte, tegyünk együtt
érte. Számíthatsz ránk, számíthatsz a többi tagra, az aktivistákra, önkéntesekre itthon és mozgalmunk több millió hasonló gondolkodású támogatójára világszerte.