Az Amnesty International új jelentése a szíriai menekülthelyzet emberi oldalát helyezi reflektorfénybe nyolc olyan ember és család történetén keresztül, akik elmenekültek a konfliktus elől és most Libanonban, Jordániában és Irakban küzdenek a túlélésért.
A Nélkülözés,
remény, letelepedés: Szíriai menekültek történetei című jelentés felhívja
a figyelmet arra a lehetőségre, amit a nemzetközi letelepedés
nyújthat néhány, a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő menekült
számára. A jelentés kiadása az Amnesty International
#NyitottanSzíriára (#OpentoSyria) kampány elindítását is jelzi.
A kampány
célja, hogy a társadalom segítségével nyomást gyakoroljon a
gazdag országokra annak érdekében, hogy nagyobb számban fogadják
be a kiszolgáltatott helyzetben lévő szíriai menekülteket
letelepedési és más humanitárius befogadó programokon keresztül.
Az eddigi krízisre adott nemzetközi válasz nem volt kielégítő,
és néhányan a leggazdagabb országok közül csak nagyon keveset
tettek.
„A közel
4 millió menekülttel a krízis mértéke kezelhetetlenné vált. Ez
a riport a számok mögött megbújó valódi emberek történeteit
meséli el, saját szavaikkal,”mondta Sherif Elsayed-Ali, az
Amnesty International menekültek és bevándorlók jogaival
foglalkozó szakértője.
Sokan
közülük megjárták a poklot, szívszaggató élményeken mentek
keresztül, nap mint nap kihívásokkal kell megküzdeniük
menekültként. A letelepedés nyújthat számukra egy olyan kiutat,
amire nagy szükségük van, egy reménysugarat a szebb jövő felé.
A
jelentésben – többek között – olvashatunk egy 23 éves nőről,
aki egyedül próbál gondoskodni négy gyermekéről Libanonban, egy
meleg férfiról, akinek fenyegetésekkel kell szembenéznie
Jordániában, és egy olyan 12 éves kisfiúról és családjáról,
aki rákos és orvosi kezelésre van szüksége Irakban.
Az ENSZ
Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) 380.000 menekültet
határozott meg kiszolgáltatott helyzetben lévőként, akiknek a
letelepítése szükséges. Közöttük vannak kínzás és nemi
erőszak áldozatai, beteg vagy magukra hagyott gyerekek és mások,
akiket kiszolgáltatottnak minősülnek. Ezidáig csupán a
menekültek kicsiny töredéke került áttelepítésre.
“A világ
vezetői nem fordíthatnak tovább hátat a a kiszolgáltatott
helyzetben lévő menekülteknek. Könnyen tehetetlennek érezhetjük
magunkat, ha egy ilyen mértékű problémával kell szembenéznünk,
azonban a világ vezetőinek erőfeszítései a menekültek
áttelepítése érdekében emberek sorsát változtathatja meg,”
mondta Sherif Elsayed-Ali.
Ahogyan
annak a biztosítása is, hogy a menekültek békében és
kiszámítható körülmények között, a szükséges gondoskodáshoz
és támogatáshoz hozzáférve kezdhessék újra az életüket, az
áttelepítés hozzájárul a történelmi menekültkrízis
felelősségének a megosztásához. Jelenleg mindössze öt,
Szíriával szomszédos ország fogadta be a konfliktus elöl
menekülők 95%-át, köztük olyan országok is mint Libanon, amely
egyszerűen képtelen megbirkózni a menekültáradattal.
Olyan
emberek számára mint Yara, egy 23 éves nő négy
gyermekével, az áttelepítés óriási különbséget jelentene. Két
éves fiának, Mutanamának van egy nyílás a gerincén, amin
keresztül folyadék szivárog az agyába. Amióta családja
Libanonba költözött állapota rosszabb lett. A férjét
letartóztatták Szíriában, a férfi meggyilkolásáról egy egy a
Youtube-ra posztolt videóból értesült. Egyedülálló anyaként
Libanonban szexuális zaklatással is szembe kell néznie, továbbá
a magas lakásbérleti díjakat sem engedheti meg magának.
„Menekültként
minden tele van nehézséggel,” mondja. „Sok rossz ember mond
rosszat rólam, zaklatnak… Ez egy nehéz élet, alig bírom.”
Egy másik
szíriai család, akik egy kurdisztáni régióban található
menekülttáborban élnek, csak nagy nehézségek árán tudja
biztosítani 12 éves fiúk, Elias kezelését, akit 2012-ben
rákkal diagnosztizáltak.
„Az élet
rendkívül nehéz itt, mert orvosra és gyógyszerekre lenne
szükségünk Elias számára. Nagyon sokat szenvedünk azért,
hogy kezeléshez juthasson,” mondja Elias apukája, Maher.
Kétségbeesetten reménykedik abban, hogy Európában telepedhetnek
le, ahol megfelelő ellátást biztosíthat a fia számára.
Hamood,
egy fiatal meleg férfi a dél-szíriai Dera’aból most Jordaniában
él, ahol fenyegetésekkel és rutinszerűen ismétlődő utcai
zaklatásokkal kell szembenéznie. Az Amnesty Internationalnek
elmondta, hogy a bátyja megpróbálta megölni őt szexuális
orientációja miatt, valamint, hogy hat férfi megerőszakolta.
Epekedve várja, hogy visszatérhessen hazájába, de azt mondja,
hogy „Szíriában csak halál van”. Abban bízik, hogy
áttelepülhet Európába, ahol nyíltan élhet meleg férfiként,
nem kell félnie a zaklatásoktól, és beteljesítheti azt az álmát,
hogy munkát és szerelmet talál. „Ha mehetek [Európába], újjá
fogok születni” mondja.
Jamal
és Said egy meleg pár, akik újságíróként és ellenzéki
aktivistaként tevékenykedtek Szíriában. Politikai tevékenységük
miatt letartóztatták és fogva tartották őket Szíriában. Jamal
HIV pozitív. Egészségi állapota erősen megromlott amíg magánzárkában volt. Az orvosu ellátást is megtagadták tőle.
Libanonban a kezelés különösen drága, ezért öngyilkosságot
próbált meg elkövetni, amikor megtudta, hogy mennyibe is kerül.
Mind a ketten úgy érzik, hogy az életük megfeneklett Libanonban.
Kétségbeesetten vágynak az újrakezdésre, hogy befejhessék a
tanulmányiakat, dolgozhassanak, hogy a „társadalom hasznos
tagjaivá” válhassanak.
Qasim
egy palesztin menekült Szíriából, aki azután hagyta el az
országot, hogy egy az otthonát ért bombatámadás során
megsérült. Ő és lánya is elephantiasisban (a nyirokrendszer
súlyos betegsége) szenvednek, és képtelenek megfelelő kezelést
találni maguknak. A betegség következtében a lába abnormális
módon feldagadt. Kétségbeesetten igyekszik biztosítani, hogy a
lányát kezelni tudják, „meg akarok halni,” mondja. „Tényleg
nem érdekel, hogy én kapok-e kezelést, de azt akarom, hogy a
lányomat kezeljék.”
Mindezen
emberek számára az áttelepítés lehetősége menekülést kínál
a jelenlegi életük gyötrelmei elől.
„Menekültek
ugyanolyan mindennapi emberek mint mi vagyunk, csakhogy a korábbi
életüket gyakran egy katasztrófa pusztítja el, így arra
kényszerülnek hogy mindent az alapoktól kezdjenek újra”, mondta
Sherif Elsayed-Ali.
„Itt az
ideje hogy megnyissuk a szívünket és a közösségeinket azok
előtt, akik a Szíriai kormány üldöztetése, az Iszlám Állam és
más fegyveres csoportok elől menekülnek, és megmutassuk, hogy az
együttérzés és az emberség győzedelmeskedhet.”
Háttér
A negyedik
évébe lépő szíriai krízisben már több mint 190.000 ember
vesztette életét, és több mint 11 millióan kényszerültek
elhagyni az otthonaikat. Körülbelül 7.6 millió ember Szírián
belül került más helyre, 4 millióan pedig elhagyták az országot.
Körülbelül
a Szíriai menekültek 95 százalékát – 3.8 millió ember – a
régió öt meghatározó országa fogadta be: Törökország,
Libanon, Jordánia, Irak és Egyiptom. Az UNHCR 380.000 olyan
menekültet azonosított ezekben az országokban, akiknek az
áttelepítése szükséges. Ugyanakkor ezidáig csupán 79180
letelepedési helyet ajánlottak fel világszerte a tehetősebb
országok, az egy ötödét annak, amire szükség lenne.
