Az európai kormányok bűnrészesek több tízezer a líbiai hatóságok által nyomorúságos körülmények között fogvatartott menekült és menedékkérő kínzásában és bántalmazásában – áll az Amnesty International legfrissebb jelentésében.
A
jelentés arról szól, hogyan támogatják az európai kormányok a
líbiai partiőrség, a
tábori őrök
és a
csempészek
menekültek és menedékkérők bántalmazásra és kizsákmányolásra
épülő rendszerét, hogy megakadályozzák őket abban, hogy
eljussanak Európába.
„Több
százezer menekült és menedékkérő esett csapdába Líbiában.
Ezek az emberek a hatóságok, milíciák, fegyveres csoportok és
csempészek kényének-kedvének kiszolgáltatva élnek, akik
egymással együttműködve próbálnak meg a szenvedéseik árán
minél több pénzt keresni. Több tízezer embert tartanak fogva
határozatlan ideig,
túlzsúfolt idegenrendészeti táborokban, ahol rendszeresen
bántalmazzák őket.” – mondta John Dalhuisen, az Amnesty
International európai igazgatója.
„Az
európai kormányok ezzel tökéletesen tisztában vannak, sőt,
mivel aktívan támogatják is a líbiai hatóságokat, hogy
megakadályozzák ezeknek az embereknek az Európába jutását,
bűnrészesek is ezekben bűncselekményekben.”
Mindenáron
megakadályozni
2016
vége óta az EU tagállamai – elsősorban Olaszország – egy sor
olyan intézkedést tett, amelynek célja a Líbiából a
Földközi-tengeren keresztül Európába vezető migrációs útvonal
lezárása, miközben egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy mi
történik a Líbiában rekedt emberekkel. Az országok líbiai
felekkel
kötött megállapodásai három részből állnak.
Először
is, ígéretet tettek,
hogy technikai segítséget biztosítanak a líbiai illegális
migráció elleni hatóságnak
(Libyan Department for Combatting Illegal Migration, DCIM). Ez a
szerv
felügyeli
azokat a táborokat, ahol önkényesen és határozatlan időre
bezárva tartják a menekülteket és menedékkérőket, és ahol
rendszeresen súlyos jogsértések, köztük kínzás áldozatai
lesznek.
Másodszor,
képzések és
felszerelések
(például hajók) illetve
egyéb technikai
támogatások segítségével lehetővé tették a líbiai partiőrség
számára, hogy az
a tengeren
elfoghassa az embereket.
Harmadszor
pedig alkut kötöttek a líbiai helyi hatóságokkal, törzsi
vezetőkkel és fegyveres csoportokkal: arra bátorítják őket,
akadályozzák meg az emberek északra csempészését, és növeljék
a déli határok ellenőrzését.
Őrizet,
zsarolás és kizsákmányolás
Az
irreguláris határátlépés büntethetővé tétele kiegészülve
az emberkereskedelem áldozatai és a menedékkérők védelmét
garantáló szabályok teljes hiányával tömeges, önkényes és
határozatlan ideig tartó fogvatartást eredményez.
A
partiőrség által elfogott menekülteket és migránsokat a DCIM
táboraiba viszik, ahol aztán rettenetes jogsértések várnak
rájuk. Jelenleg mintegy 20 000 embert tartanak fogva ezekben a
túlzsúfolt, embertelen helyeken. Az Amnesty International által
megkérdezettek a hatóságok, az emberkereskedők, a fegyveres
csoportok és milíciák által elkövetett kínzásokról,
kényszermunkáról, zsarolásokról és kivégzésekről számoltak
be.
Több
tucatnyian mesélték el a kizsákmányolás lélekölő folyamatát,
amely az őrök, a csempészek és a partiőrség emberei
összejátszásának az eredménye. Az őrök kínozzák őket, hogy
így zsaroljanak ki tőlük pénzt. Ha tudnak fizetni, elengedik
őket. Az is gyakori, hogy átadják őket a csempészeknek, akik
aztán összejátszva a partiőrséggel átviszik őket a tengeren. A
megállapodás egyik bizonyítéka, hogy a csempészek egyes hajókat
jelzéssel látnak el, innen tudják a partiőrség emberei, hogy
mely hajókat kell átengedniük. Olyan esetekről is tudni, amikor
maga a partiőrség kísérte a menekülteket és migránsokat
szállító hajókat a nemzetközi vizekhez.
Nem
tudni pontosan, hogy a partiőrségtől hányan vesznek részt ebben,
de az biztos, hogy 2016 és 2017 során a hatóság az EU tagországok
segítségének hála egyre több migránst szállít vissza Líbiába.
2017-ben eddig 19 452 embert fogtak el, vittek vissza és
szállítottak a táborokba.
Egy
gambiai férfit három hónapig tartottak fogva. Részletesen
beszámolt az éhezésről és a verésekről: „Egy gumitömlővel
ütöttek, pénzt akartak a szabadságomért cserébe. Miközben
téged vernek, felhívják a családod, hogy küldjenek érted
pénzt.” Miután a családja kifizette a váltságdíjat, Tripoliba
vitte egy sofőr, ahol további pénzt kért tőle. „Addig nála
kell maradnom, ameddig nem tudom kifizetni, különben elad.”
„A
leggyorsabb megoldás a táborokban szenvedő emberek számára az
lenne, ha a líbiai hatóságok hivatalosan elismernék az ENSZ
Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR)
mandátumát, aláírnák a genfi menekültügyi egyezményt, és
elfogadnának egy menedékjogról szóló törvényt. A migránsok
automatikus őrizetbe vételét azonnal meg kell szüntetni, ilyenkor
történik ugyanis a legtöbb bántalmazás.” – mondta John
Dalhuisen.
A
partiőrség életeket sodor veszélybe, megfélemlíti a civil
szervezeteket
Közismert,
hogy a líbiai partiőrség emberei összejátszanak a csempészekkel,
illetve fenyegetik és erőszakot alkalmaznak a bajba jutott hajókon
a menekültekkel és migránsokkal szemben.
Felvételek,
képek és dokumentumok megvizsgálása után az Amnesty arra a
következtetésre jutott, hogy egy olaszország által a líbiai
partiőrségnek 2017 áprilisában ajándékba adott hajó, a Ras
Jadir résztvett egy 2017 november 6-án történt borzalmas
balesetben, amikor a partiőrség gondatlansága miatt akár 50 ember
is megfulladhatott.
A
legalapvetőbb biztonsági előírásokra is fittyet hányva, a Ras
Jadir 30 tengeri mérföldre a líbiai partoktól megközelített egy
bajba jutott gumicsónakot. Mivel a pariőrség nem tudta a
mentőcsónakját vízre bocsátani, a migránsoknak a hajó magas
falán kellett felkapaszkodniuk, ekkor többen a vízbe estek.
Egy
civil szervezet által működtetett közelben lévő hajó, a
Sea-Watch 3 ekkor vízre bocsátotta saját mentőcsónakját, hogy
kimentse a vízbeesetteket. A felvételeken jól látszik, hogy a Ras
Jadir fedélzetéről ekkor elkezdték dobálni a civilek csónakját,
hogy elkergessék őket. A felvételeken az is látszik, hogy a Ras
Jadir fedélzetére jutott embereket kötelekkel ütik, illetve, hogy
többen megpróbálnak a hajóról a vízbe ugrani, hogy elérjék a
civil szervezet mentőcsónakját. Miközben már korábban is
dokumentálták a líbiai partiőrség hanyag és veszélyes
műveleteit, ez az első eset, amikor egy európai ország által
adományozott hajót használnak a bűncselekmény elkövetéséhez.
„Az
európai kormányok egyértelművé tették a prioritásaikat
amikor anélkül, hogy elvárnák a líbiai hatóságoktól a
jogsértések felszámolását, támogatják az emberek csapdába
esését. Számukra a legfontosabb a Földközi-tengeri útvonal
lezárása, az pedig egyáltalán nem érdekli őket, hogy ezzel
milyen szenvedést
okoznak.” – mondta John Dalhuisen.
„Az
európai országoknak újra kell gondolniuk a Líbiával kötött
migrációs megállapodásaikat, és lehetővé kell tenniük, hogy
az emberek legális csatornák igénybevételével eljuthassanak
Európába, például azzal, hogy áttelepítik emberek tízezreit.
Követelniük kell, hogy a líbiai hatóságok vessenek véget az
önkényes fogvatartásoknak, engedjék szabadon a táborokba zárt
külföldieket, és engedjék az ENSZ-nek, hogy háborítatlanul
végezhesse a munkáját.”
Háttér
A
Ras Jadirt Olaszország két ünnepség keretében
adta át a líbiai hatóságoknak: először Gaeta kikötőjében
2017. április 21-én,
majd Líbiában, az Abu Sittah kikötőben is átadták május 15-én.
A hajó tökéletesen látszik az ünnepségeken készült
felvételeken az olasz belügyminiszter, Marco Minniti társaságában.
2017
szeptember végére a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) 416 556
migránst azonosított Líbiában, akiknek több mint a a 60%-a a
szubszaharai régióból, 32%-a észak-afrikai országokból, 7%-a
pedig Ázsiából és a Közel-Keletről származik. Az ENSZ december
1-i adatai szerint 44 306 embert regisztráltak menekültként vagy
menedékkérőként az országban. A valódi szám ennél minden
kétséget kizáróan sokkal magasabb.
