Az EU azt tervezi, hogy szorosabbra fonja az együttműködést Líbiával a migráció területén, amellyel azt kockáztatja, hogy maga is bűnrészessé válik a több ezer menekült és migráns elleni durva jogsértésekben és határozatlan idejű fogvatartásában – mondta az Amnesty International.
A
múlt hónapban az EU bejelentette, hogy tervei szerint a
Földközi-tengeren zajló csempészek elleni tengeri műveletét, a
Szófia Műveletet egy évvel meghosszabbítja, illetve képzést,
kapacitás-bővítést és információt fog biztosítani a líbiai
partiőrség számára. A segítséget az új líbiai kormány kérte.
Azonban a májusi szicíliai és pugliai kutatásaink során gyűjtött
vallomások alapján bizonyítékunk van rá, hogy a líbiai
partiőrség és az idegenrendészeti őrizetek személyzete durva
jogsértéseket követ el.
Az
Amnesty International 90 olyan emberrel beszélt, akik túlélték az
életveszélyes tengeri utat Líbia és Olaszország között, köztük
legalább 20 olyan menekülttel és migránssal, akik
lőfegyver-használatról és verésekről számoltak be a partiőrség
részéről, miután kimentették őket a tengerből. Szintén sokan
számoltak be kínzásokról és más kegyetlen, embertelen
bánásmódról a menekültügyi őrizetekben. Egy esetben pedig a
líbiai partiőrség szándékosan nem vett tudomást egy hajóról, és nem mentette ki a fedélzeten lévő nagyjából 120
embert.
„Európának
nem lenne szabad semmilyen migrációs együttműködést terveznie
Líbiával, ha ez közvetlenül vagy közvetve ilyen sokkoló
jogsértésekhez vezet. Az EU egyértelművé tette, elszánt abban,
hogy bármi áron megakadályozza a menekültek és migránsok
kontinensre érkezését, figyelmen kívül hagyva az emberi jogokat”
– mondta Magdalena
Mughrabi,
az Amnesty
International közel-keleti és észak-afrikai megbízott igazgatója.
„Természetesen a líbiai partiőrség kutató és mentő műveletét
fejleszteni kell, hogy még több ember életét tudja megmenteni a
tengeren, de a szomorú igazság jelenleg az, hogy miután ezreket
fognak el és küldenek vissza a szárazföldre, a menekültügyi
őrizetben kínzásnak és más jogsértéseknek vannak kitéve.
Különösen fontos, hogy bármilyen támogatást is nyújt az EU,
annak nem szabad a jogsértéseket tüzelniük Líbiában.”
Június
7-én az Európai Bizottság bejelentette, hogy még szorosabban akar
együttműködni a jövőben a migráció területén kulcsfontosságú
harmadik országokkal. Líbiát is ezek közé az országok közé
sorolták.
A
Líbiát átható erőszak és jognélküliség dacára – 2014 óta
újra fegyveres konfliktusok sújtják az országot – százezrek,
főleg a szubszaharai Afrikából érkeznek ide, olyan emberek, akik
háborúk, üldöztetések vagy a minden képzeletet felülmúló
szegénység elől menekülnek el Eritreából, Etiópiából,
Gambiából, Nigériából és Szomáliából, és Európába
tartanak. Mások éveket töltöttek Líbiában, de elmenekülnek
onnan, mert semmilyen védelemre nem számíthatnak a hatóságoktól,
állandó félelemben élnek, a helyi bandák vagy a rendőrök pedig
verik és kirabolják őket.
Az
ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) adatai alapján több mint
2100 ember vesztette életét az év első öt hónapjában az
Olaszország felé vezető tengeri úton. Több mint 49 ezren
túlélték az utat – nagyjából mindegyiküket az EU tengeri
mentőakciója, civil szervezetek vagy kereskedelmi hajók mentették
ki.
A
líbiai partiőrség által elkövetett jogsértések
Legkevesebb
3500 embert fogtak el a tengeren a líbiai partiőrség hajói 2016.
május 22. és 28. között, és szállítottak vissza menekültügyi
őrizetekbe.
A
23 éves eritreai Abdurrahman elmesélte, hogyan bántak vele a
partiőrség tagjai, miután az eredetileg 50 főre tervezett
hajójukat, amelyen 120-an utaztak, elfogták 2016 januárjában.
„Kiszállítottak
mindenkit, majd gumicsövekkel és fából készült botokkal kezdtek
el minket verni… Egy embert lábon lőttek – ő volt az utolsó,
aki kiszállt a csónakból, ezért megkérdezték, hol van a
kapitány, de nem tudta megmondani, mire a partiőrség tagja azt
mondta, „akkor te vagy az” és lábon lőtték” – mondta az
eritreai férfi.
A
26 éves Mohamed nevű eritreai férfi elmondta, hogy a partiőrség
szándékosan nem segített a süllyedő hajójukon lévő 120
embernek, ott hagyták őket a süllyedő csónakban.
„Egy
ember a partiőrségtől átjött a hajónkra, hogy
visszakormányozzon minket Líbiába. Félúton jártunk, amikor a
motor megállt. Nagyon ideges lett, és visszament a saját hajójára.
Mielőtt otthagyott volna minket a tenger közepén, hallottam hogy
azt mondja: „Ha meghaltok, hát meghaltok”.
Végül
sikerült megszerelniük a motort, de mivel az még mindig nem
működött megfelelően, vissza kellett térniük Líbiába.
2013
októberében az Amnesty International dokumentálta,
hogy egy halászhajó súlyos sérülést szenvedett, miután egy nem
azonosított líbiai hajó tüzet nyitott rá. A hajó süllyedni
kezdett, majd a fedélzetén nagyjából 200 férfival, nővel és
gyerekkel eltűnt a vízben. A túlélők egy része szerint a
partiőrség nyitott rájuk tüzet. A vizsgálat eredményét soha
nem hozták nyilvánosságra.
A
líbiai menekültügyi őrizetben tapasztalható jogsértések
A
líbiai partiőrség munkatársai szerint azokat, akiket a tengeri
átkelés során fognak el, visszaviszik az idegenrendészeti
fogdákba Líbiába.
2011
óta az Amnesty International számos
interjút készített korábbi fogvatartottakkal, köztük
férfiakkal, nőkkel és kísérő nélküli kiskorúakkal, akik
mindannyian rettenetes körülményekről, erőszakról
és szexuális zaklatásokról számoltak be a fogdákból
országszerte. A legújabb bizonyítékaink is azt mutatják, hogy
ezek a jogsértések a mai napig jellemzőek.
Az
idegenrendészeti őrizeteket az irreguláris migráció elleni
osztály (DCIM) működteti, amely elvileg a belügyminisztérium
irányítása alatt áll, a gyakorlatban azonban fegyveres csoportok
működtetik. A nemzetközi közösség által támogatott líbiai
kormány egyelőre nem tudta az ellenőrzése alá vonni a
létesítményeket. A UNHCR szerint pillanatnyilag 24 ilyen intézmény
működik Líbiában.
A
líbiai törvények értelmében bűncselekményt követ el, aki
irregulárisan lép be, tartózkodik vagy hagyja el az ország
területét, és a kitoloncolás céljából határozatlan idejű
fogvatartást tesznek lehetővé a szabályok. Az emberek gyakran
hónapokat töltenek ezeken a helyeken, elvágva a családjaiktól,
ügyvédektől vagy a bíróságoktól, és nem tudnak sem panasszal
élni a fogvatartásuk miatt, sem nemzetközi védelemért
folyamodni, mivel Líbiában nincsen menekültügyi rendszer. A
kitoloncolásokat anélkül hajtják végre, hogy az illető egyéni
helyzetét, körülményeit figyelembe vennék.
„Felháborító,
hogy pusztán azért, mert valaki irregulárisan lépett az országba,
határozatlan ideig fogva lehet tartani Líbiában. Ahelyett, hogy
védelmet kapnának, a menekültek és migránsok kínzásnak,
kegyetlen, embertelen bánásmódnak vannak kitéve. Első lépésként
Líbiának azonnal fel kell hagynia a jogellenes bebörtönzésekkel
és kínzások alkalmazásával, és létre kell hozniuk egy
menekülteljárást, amely biztosítja, hogy menedéket kapjanak
azok, akik védelemre szorulnak” – jelentette ki Magdalena
Mughrabi.
Korábbi
fogvatartottak – köztük a tengeren elfogottak és azok a
külföldiek, akiket Líbiában az utcákon tartóztattak le –
elmondták, hogy az őrök naponta verték őket fahusángokkal,
csövekkel, elektromos kábelekkel és puskatussal, sőt időnként
elektromos árammal is sokkolták őket.
Egy
20 éves eritreai, akinek a csónakját januárban fogták el a
tengeren, elmesélte, hogy rögtön a Nyugat-Líbiában található
al-Zawiya nevű fogdába vitték, ahol rendszeresen megverték.
„Az
őrök naponta ütöttek minket összetekert elektromos vezetékekkel,
mert így jobban fáj” – mondta el egy férfi, akit az Abu Slim
nevű helyen tartottak fogva Tripoliban. Ezen a helyen az ENSZ Líbiai
Támogató Missziójának (UNSMIL) adatai szerint legalább 450 ember
van. A foglyok a szabad ég alatt alszanak bármilyen fedél nélkül
az extrém meleg vagy hideg elől. Az őrök gyakran fellocsolják a
talajt, így kényszerítve őket arra, hogy a nyirkos, hideg földön
aludjanak.
A
35 éves nigériai Charles öt különböző helyen volt őrizetben,
miután Tripoliban az utcán elfogták 2015 augusztusában.
„Mindig
csak vertek minket, minden áldott nap… Egyszer eltörték a karom,
és elvittek egy kórházba, de ott sem látták el a sérülésem.
Botokkal, a fegyverekkel és időnként elektromos árammal kínoztak
minket.”
Amikor
az őrök azzal fenyegették, hogy kitoloncolják, így válaszolt:
„ennél a pokolnál minden csak jobb lehet”.
Egy
28 éves etióp férfi, akit feleségével együtt tartóztattak le
egy ellenőrzőpontnál, amikor megpróbáltak Nyugat-Líbiába
eljutni, négy hónapot töltött Kufra menekültügyi őrizetében
az ország dél-keleti részében. Elmondta, hogy rendszeresen
megverték, berakták egy dobozba, megkorbácsolták, forró vízzel
locsolták. Felesége azt mondta, a központ vezetője rendszeresen
megverte őt és a többi ott tartózkodó nőt. Ők végül képesek
voltak fizetni a szabadulásukért.
A
DCIM által működtetett egyetlen menekültügyi őrizetben sincs
női őr, amely növeli annak kockázatát, hogy szexuális
visszaélés történik.
Többen
azt mondták, tanúi voltak annak, hogy menekültek vagy migránsok
haltak meg a menekültügyi őrizetben, az őrök agyonlőtték vagy
agyonverték őket.
“Az
őrök megvertek bennünket, ha azt mondtuk, hogy éhesek vagyunk….
Hasra fektettek bennünket és csövekkel vertek… Láttam egy csádi
férfit, előttem lőtték agyon minden ok nélkül. Kórházba
vitték, de a börtönben halt meg, miután visszahozták. A
jegyzőkönyvben azt állították, autóbalesetben halt meg. Tudom,
mert [ingyen] dolgoztattak minden nap az irattárban” – mondta
egy 19 éves eritreai férfi, akit az Abu Slimi menekültügyi
őrizetben tartottak fogva.
Egy
másik eritreai férfi, aki 2015 októberétől öt hónapot töltött
menekültügyi őrizetben al-Zawiyaban, szintén azt mondta, hogy
látott egy fogvatartottat, akit agyonvertek az őrök. A holttestet
becsavarták egy takaróba és elvitték. Egy másik esetben a férfi
elmesélte, ahogy őrök jöttek és tüzet nyitottak hét férfire a
cellájában, amikor azok nem értették az őrök arabul elhangzó
parancsát, hogy álljanak fel. 2016 áprilisában az UNSMIL
vizsgálatokra szólított fel, amikor négy embert agyonlőttek,
mert megpróbáltak az al-Zawiya szörnyű körülményei elől
elmenekülni.
Korábbi
fogvatartottak is panaszkodtak az élelem és ivóvíz hiányára, a
rossz orvosi ellátás és a nyomorúságos körülmények miatt,
amely az egészségügyi létesítmények hiányának tudható be,
mindez sokak szerint bőrbetegségek kialakulásához vezetett.
Kifejtették, hogy még akkor is, ha a humanitárius szervezetek
orvosai jöttek megvizsgálni őket, csak kevés fogvatartott jelent
meg, akik rendszerint túlságosan féltek az őrök által okozott
sérüléseket jelenteni. A kapott gyógyszert is elkobozták az
őrök.
“Az
EU nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a valódi rémtörténeteket,
a külföldi állampolgárokkal szemben Líbiában naponta elkövetett
sokkoló visszaéléseket. Bármilyen migrációs politika és
program megtervezése előtt sziklaszilárd garancia kell arra, hogy
a menekültek és a migránsok jogait teljes mértékben tiszteletben
tartják Líbiában – ez olyasmi, ami a közeljövőben nagyon
valószínűtlen” – hangsúlyozta Magdalena Mughrabi.
Vallási
diszkrimináció
Líbiában,
a menekültügyi őrizetben a bántalmazás megnövekedett
kockázatának vannak kitéve a keresztények. Omar, egy 26 éves
eritreai fiú, akit al-Zawiya táborában tartottak fogva, azt
mondta: “Gyűlölik a keresztényeket. Ha keresztény vagy,
annyit mondhatok, Isten segítsen, ha megtudják… Ha meglátnak egy
keresztet vagy egy [vallási] tetoválást rajtad, akkor sokkal
jobban megvernek”.
Egy
másik, Nigériából származó korábbi fogvatartott azt mondta, az
őrök Misratahban a menekültügyi őrizetben a férfiakat vallásuk
szerint szétválasztották és azokat korbácsolták meg, akik
keresztények voltak.
“Az
elején azt mondtam, akkor sem fogom megváltoztatni a vallásomat,
ha egy muszlim országban vagyok. Elvittek, és megkorbácsoltak.
Legközelebb hazudtam, és azt mondtam, muszlim vagyok” –
mesélte.
Semre,
egy 22 éves férfi Eritreából, akit a menekültügyi őrizetben
megvertek, miután hajójukat januárban elfogták a tengeren, arról
számolt be, hogy a keresztények sokkal rosszabb bánásmódban
részesültek:
“Megvertek,
elvették a pénzemet, eldobták a Bibliámat és a keresztet, amit a
nyakamon viseltem… Először ellenőrzik, van-e pénz az ember
zsebében, aztán vesznek egy elektromos kábelt és elvernek vele”
– mondta.
Kizsákmányolva,
megzsarolva vagy csempészeknek eladva
Az
Amnesty International által összegyűjtött tanúvallomások
szerint a fogvatartottak számára a szabadulás egyetlen reménye a
szökés, a kijutásuk megvásárlása, vagy az embercsempészeknek
való értékesítésük. Sokukat kihasználják, fizetés nélküli
munkára kényszerítik, pénzügyi zsarolással kerülnek szembe. A
menekültügyi őrizetben munkára kényszerítik őket, vagy líbiai
embereknek adják őket, akik az őröknek fizetnek a munkájukért.
A
19 éves ghánai Daniel, akit 2014 márciusában vettek őrizetbe,
leírta, miként volt a szökés megkísérlése az egyetlen
lehetősége arra, hogy az ismételt verések és a menekültügyi
őrizetben elszenvedett rossz bánásmód elől megpróbáljon
elmenekülni, mivel nem rendelkezett annyi pénzzel, amennyit az őrök
kértek cserébe a szabadulásáért.
“Három
hónapot töltöttem ott, mert nem volt pénzem, amiből fizethettem
volna a rendőrségnek. Elvittek, mint egy rabszolgát, bármilyen
típusú munkát el kellett végeznem, mezőgazdasági munkát, homok
vagy kő cipelését…soha nem fizettek érte. Amikor éhes voltam,
és mondtam nekik, kiabáltak. Olyan vizet adtak, amiben benzin volt.
Vagy sót tettek bele, csak hogy megbüntessenek” – mondta.
“Adtak
egy telefont, hogy felhívjam a családom, küldjenek pénzt a
szabadulásom érdekében. Nincs családom, édesanyám és édesapám
meghalt. Nem tudtam senkit felhívni, így megvertek és nem adtak
ennivalót.”
Bizonyos
esetekben a fogvatartott megszökött vagy szabadon engedte az az
ember, akinek dolgozott, illetve a munkájukért cserébe segített
nekik hajóra kerülni.
Más
esetekben, a csempészek tárgyaltak a fogvatartott elengedéséről
– gyakran a menekültügyi őrizetben alkalmazott őrök
megvesztegetésével – csak azért, hogy újra fizessenek a tengeri
átkelésért, amelynek költsége mintegy ezer amerikai dollár.
Mohamed, akit 2016 januárja óta tartottak menekültügyi őrizetben
al-Zawiyaban, miután a hajójukat feltartóztatták, azt mondta, a
csempészek a szabadulásukért cserébe egy “áruval teli
autót” adtak az őröknek.
“Európa
nem dughatja a fejét a homokba, és nem tekintheti semmisnek a
felelősségét a példa nélküli globális menekültválságban.
Annak érdekében, hogy bűnrészességét elkerülje a Líbiában
tapasztalt, menekültek és migránsok elleni gyalázatos
visszaélések sorozatában, az EU-nak erőfeszítéseit
összpontosítania kell annak biztosítására, hogy a líbiai parti
őrség az emberi jogokkal összhangban végezze tevékenységét,
egyetlen menekültet vagy migránst se lehessen jogellenesen őrizetbe
venni, végül pedig a legfontosabb, hogy legyen alternatívája a
veszélyes utazásnak. Ez azt jelenti, hogy radikálisan növelni
kell az Európába való áttelepítést és a humanitárius
befogadás és vízum biztosítását” – jelentette ki Magdalena
Mughrabi.
