- Március elsején iráni rakétatámadás ért egy izraeli zsinagógát.
- A támadás helyszínének közelében nem található katonai célpont.
- A csapáshoz használt fegyver rendkívül pontatlan.
Az izraeli Bét Semes városát érő iráni rakétatámadásban kilenc civil, köztük négy gyermek vesztette életét. A támadást az Amnesty International legújabb vizsgálata szerint háborús bűncselekményként kell kivizsgálni.
Az irániak rakétája március elsején helyi idő szerint nem sokkal délután két óra előtt a Ramat Lehi negyedében lévő Tiferet Israel zsinagógát találta el, és nemcsak az épületben, hanem az alatta található óvóhelyben is súlyos károkat okozott. A becslések szerint támadásban 46 ember sérült meg.
Az Amnesty által hitelesített közösségi médiaposztok és egyéb digitális bizonyítékok, valamint a helyszínen készült fotók és videók alapján megállapítható, hogy a támadáshoz egy iráni ballisztikus rakétát használtak.
„Az izraeli Ramat Lehi negyed ellen intézett iráni csapáshoz használt fegyver hatalmas robbanófejjel rendelkezik és rendkívül pontatlan. Ez teljesen alkalmatlanná teszi arra, hogy jogszerűen sűrűn lakott civil területeken vessék be” – nyilatkozta Erika Guevara-Rosas, az Amnesty International kutatási igazgatója.
Legitim katonai célpont a becsapódások közelében nem volt, a legközelebbi ilyen létesítmény a zsinagógától mintegy 3,5 kilométerre nyugatra található[1].
„Ez a támadás egy zsinagógát és egy óvóhelyet rombolt le, két olyan helyet, amelyeknek a civilek számára biztonságosnak kellene lenniük. Kilenc ember, köztük négy gyermek halt meg. Ezt a rakétatámadást háborús bűncselekményként kell kivizsgálni”
– mondta Erika Guevara-Rosas.
„Az iráni ballisztikus rakéták használata ebben a támadásban a nemzetközi humanitárius jogot sértheti, ugyanis egy válogatás nélküli, civilek halálát, sérülését vagy polgári objektumok károsodását okozó támadás nemzetközi jogot sért. Ezért független és pártatlan vizsgálatra van szükség, és mindenkit, akinek a felelőssége bizonyítékokkal alátámasztható, egy tisztességes eljárás keretében felelősségre kell vonni.”
A szervezet által hitelesített felvételeken egy rakéta csapódik Bét Selem városába. A lövedék röppályája és a károk mértéke egy nagy hatóerejű robbanófejjel felszerelt ballisztikus rakétára utalnak. A pusztítás után készült felvételeken a földig rombolt zsinagóga és a nagyjából 500 méteres sugarú körben keletkezett károk láthatóak.
Bár az Amnesty Internationalnek egyelőre nem sikerült megállapítania a fegyver pontos töltetét, sajtóhírek szerint a robbanófej körülbelül 500 kilós volt. Egy 2024-es elemzés az iráni ballisztikus rakéták pontosságáról megállapította, hogy azok rendszeresen legalább fél kilométerrel elvétik a célpontjukat.
Március 16. és 19. között az Amnesty International interjút készített a támadás négy túlélőjével, valamint egy mentőssel, aki röviddel a becsapódás után érkezett a helyszínre. A szervezet a pusztítás mértékének igazolása érdekében a helyszínről készült, a támadás előtti és utáni műholdfelvételeket is elemezte.
„Mindannyian kétségbe vagyunk esve. Összetörtünk.”
A támadás kilenc civil halálát okozta. Meghalt a 13 éves Sara Biton, a 15 éves Avigail Biton és a 17 éves Yaakov Biton (három testvér), a 16 éves Gabriel Revah, a 46 éves Oren Katz, a 67 éves Sara Elimelech és 45 éves lánya, Ronit Elimelech, valamint a 76 éves Bruria Cohen és 41 éves fia, Yossi Cohen.
Yitzak Biton rabbi három gyermekét veszítette el a támadásban. A tragédia reggelén éppen órát tartott a tanítványainak. Két lánya, Sara és Avigail meggyőzték Yaakovot, hogy menjen velük a közeli óvóhelyre, miközben a rabbi feleségével Tamarral és négyéves lányukkal, Rachellel a zsinagógától egy háztömbnyire lévő otthonukban maradtak.
„[A házunk] mennyezete és teteje beomlott… Kinéztem az ablakon, és láttam a zsinagóga környékét. Lángokban állt, és nagyon sötét füst szállt az égbolton. Féltem odamenni… Miután összeszedtem a bátorságomat, láttam, hogy a zsinagóga teljesen megsemmisült, és a [bombabiztos] óvóhely kettéhasadt. Az óvóhely nem volt biztonságos. Nem nyújtott védelmet.
„Nem egy, nem kettő, hanem három gyermekemet veszítettem el… Egyik napról a másikra a családom fele nincs többé” – mondta Yitzak Biton.
Sarah Fanny Amar (53), aki az óvóhelyen tartózkodott a támadás idején, ezt mesélte:
„Volt egy hatalmas robbanás… Fémdarabokba kapaszkodtam, amik rám nehezedtek. A robbanáskor éppen ültem, a lökéshullám feldöntött. Sötét volt és mindent por borított… A mennyezet rám omlott… Elindultam, de alig láttam valamit. Romokon és embereken lépkedtem… Kint tűz volt… Autók égtek… Eljutottam a fűig és ott összeestem. Egy mentőautóban ébredtem fel.
Nem tudok aludni és enni is alig… Nem lehet így élni… Még az óvóhelyen sem vagy biztonságban… Mindenkit ismertem, aki meghalt.”
A 71 éves Nissim Edery, aki a szomszédjával a becsapódáskor körülbelül száz méterre volta helyszíntől, ezt mondta:
„A robbanás pillanatában a lökéshullám négy-öt méterre repített… Azonnal tudtam, hogy egy rakéta csapódott be a környékünkre… Elindultam a robbanás felé, hatalmas tűz és füst volt… A pusztítás mértéke felfoghatatlan volt.
Ismertem három áldozatot, egy fiút és a két lánytestvérét. A szívem szakad meg… Mindannyian kétségbe vagyunk esve. Összetörtünk.”
Az 56 éves, mentősként dolgozó Reuven Harow körülbelül 10 perccel a támadás után érkezett a helyszínre:
„Az emberek véresen, sérülésekkel borítva jöttek ki… Senki nem tudta pontosan, hova csapódott be a rakéta, hatalmas volt a pusztítás… A robbanás testeket szakított szét… Órákon át testrészek hevertek mindenhol. A prioritásunk az volt, hogy a még életben lévőket mentsük… Azok, akik a helyszínen nyújtottak segítséget, sokszor saját családtagjaikat vagy családi barátaikat látták el, itt mindenki ismer mindenkit… Újra és újra azt ismételgettem: ‘Ez nem lehet igaz… Olyan volt, mintha egy filmet néznék.”
Háttér
Február 28-án az Egyesült Államok és Izrael közös támadássorozatot indított Irán ellen. Az országot azóta több ezer légicsapás érte, ami rengeteg ember halálát okozta. Az iráni hatóságok válaszul megtorló támadásokat indítottak a térség több országa ellen. A konfliktus gyorsan regionális háborúvá nőtt, jelentős civil áldozatokkal és a polgári infrastruktúra pusztulásával. Miután a Hezbollah is beszállt a konfliktusba, Izrael fokozta a Libanon elleni csapásait.
Különböző sajtóforrások szerint február 28. óta az iráni erők több támadásuk során is kazettás bombákat vetettek be Izrael ellen, többek között március 18-án egy Tel-Aviv közelében végrehajtott művelet során, amely két civil halálát okozta. A kazettás lőszerek használatát a nemzetközi humanitárius jog tiltja. Az Amnesty International már tavaly is dokumentálta, hogy az iráni erők kazettáslőszer-használata az Izraellel vívott „12 napos háborúban” hogyan sértette a nemzetközi humanitárius jog előírásait.
A jelentések szerint március 27-ig az izraeli és amerikai támadások következtében legalább 1900 ember halt meg Iránban – köztük legalább 100 iskolás gyermek –, és több mint 1116 ember vesztette életét Libanonban. Az iráni támadások eddig legalább 16 civil életét követelték Izraelben, négyen a megszállt Ciszjordániában haltak meg; az Öböl-menti országokban pedig legalább 23-an haltak meg.
[1] A legközelebbi katonai létesítmény egy izraeli katonai bázis Sdot Micha falu mellett.