53-ból 1 menekülő ember megfullad a Földközi-tengeren útban Európa felé

A több mint 500 életet követelő lampedusai hajtószerencsétlenségek után egy évvel megjelenő legújabb Amnesty International jelentés összefoglalja, hogyan járul hozzá az Európai Unió tagállamainak szégyenletes tétlensége az Európába tartó kétségbeesett menekültek és migránsok ezreinek halálához.

Töltsd le jelentésünket!

Szomáli asszonyok csoportja, akiket 2014. augusztus 13. és 14. között mentett ki a Virginio Fasan, az olasz tengerészet felkutatási és mentési műveleteiben részt vevő fregattja

Az Amnesty International Lives adrift: Refugees
and migrants in peril in the central Mediterranean
 (Sodródó életek –
menekültek és migránsok veszélyben a Földközi-tengeren) című jelentése
összegzi az olaszországi és máltai helyszíni kutatások eredményeit, köztük az
olasz haditengerészet egyik hajóján tett látogatást is. A hajtótörések
túlélőivel, szakértőkkel és a hatóságokkal folytatott interjúk feltárják
mindazokat a veszélyeket, amelyek a háborús konfliktusok, elnyomó hatalmak és
nélkülözések elől menekülőkre leselkednek, valamint az  európai államok
ezekre a problémákra adott elégtelen válaszait.

„Ahogy az EU egyre magasabbra építi az ú.n.
Európa-erőd falait, úgy a menekültek és a migránsok kétségbeesésükben egyre inkább
arra kényszerülnek, hogy a Földközi-tengeren keresztül próbálják meg elérni
Európa partjait. Heti szinten százak sodródnak élet és halál, remény és
reménytelenség között könyörtelen embercsempészek által ócska csónakokba
zsúfolva.” – jelentette ki John Dalhuisen, az Amnesty International
európai és közép-ázsiai programigazgatója
. „Az év eleje óta több mint 2.500
Észak-Afrika partjaitól útnak indult ember fulladt meg vagy tűnt el a
Földközi-tengeren. Európa nem nézheti tétlenül a kapui előtt kibontakozó
tragédiát. Több nyílt tengeri életmentéssel megbízott kutató- és mentőhajó a
Földközi-tenger középső régiójában, valamint a feladat sikeréhez szükséges
források biztosítása – ezeket kell az EU-nak és a tagállamoknak minél
hamarabb biztosítaniuk.”

A közel-keleti és afrikai konfliktusok, a
gazdasági nélkülözés és Európa délkeleti határainak lezárása kétségbeesett
emberek tömegeit kényszeríti arra, hogy tengerre szálljanak. 2014-ben több
mint 130.000 menekült és migráns kelt át a tengeren keresztül Európa déli
határain. Majdnem mindegyiküket az olasz haditengerészet mentette ki.
Többségük a háború sújtotta Líbiából indult útnak.

A jelentés összegzi a Földközi-tenger
középső régiójában zajló felkutatási és mentési műveletek hiányosságait, és a
döntéshozókat több biztonságos és törvényes útvonal megnyitására szólítja
fel. Ez áttelepítéssel, humanitárius befogadással vagy a családegyesítés
megkönnyítésével lehetséges. A jelentés ezen felül az EU menedékkérelmi
rendszerét szabályozó Dublini Rendelet felülvizsgálatára is javaslatot tesz.

Veszélyben a tengeren

Az Amnesty International több mint ötven
menekülttel és migránssal készített interjút Olaszországban és Máltán. Sokan
hasonló történeteket meséltek el a tengeri úton tapasztalt veszélyekről, a
rendszeres bántalmazásról és a zsúfoltságról. Néhányan hajótörést és egyéb
életveszélyes helyzeteket éltek túl.

Mohammed, egy 22 éves damaszkuszi szír férfi
így mesélte el történetét az Amnesty International-nek: „Amikor elhagytuk
Líbiát, 400-an voltunk, plusz körülbelül 100 gyerek. Evezős csónakokkal
kellett eljutnunk egy nagyobb hajóhoz. Először nem is láttam a nagy hajót, de
amikor megpillantottam, szörnyű volt. Nem akartam felszállni, de az
embercsempészek fegyverrel kényszerítettek. Két órába telt, mire mindenkit feltettek
a hajóra. Hajnali két óra körül lövéseket hallottam. Egy fegyvereseket
szállító csónak beállt elénk. Körülbelül négy órán át próbálták megállítani a
hajónkat. Több oldalról is lőttek minket. Amikor felkelt a nap, elmentek. A
sérült hajó ingadozott. Az összes csomagunkat a tengerbe dobtuk, még a
mentőmellényeket is – életben akartunk maradni!”

A part menti országok, elsősorban
Olaszország és Málta közötti együttműködés hiánya hatványozottan veszélyessé
teszi az utat. Olaszország és Málta elhúzódó vitája a felkutatási és mentési
műveletek felelősségmegosztásáról vezethetett több száz menekült és migráns
halálához 2013. október 11-én, amikor egy több mint 400 embert szállító
halászhajó elsüllyedt a Máltához tartozó felkutatási és mentési zónában.

A nemzetközi visszhangot kiváltó esetet
követően az EU nem léptetett életbe semmilyen valódi reformot a tengeren
rekedt emberek sikeres kimentése érdekében. Olaszország volt az egyetlen
EU-tagállam, amely komoly lépésekre határozta el magát: a Mare Nostrum
művelet keretében haditengerészetének jelentős részét felkutatási és mentési
céllal átcsoportosította a Földközi-tenger középső régiójába.

Olaszország erőfeszítései azonban önmagukban
elégtelennek bizonyultak a 2014 nyarán bekövetkezett szerencsétlenségek
megelőzésére. Olaszország jelezte azt is, hogy a hadművelet hosszútávon nem
fenntartható.

„A Mare Nostrum több tízezer életet mentett
már meg a tengeren, de nem tekinthető hosszútávú megoldásnak. Összehangolt
EU-s erőfeszítés nélkül nem tudunk megfelelni a közös kihívásnak.” –
hangsúlyozta John Dalhuisen. „A Frontex, vagyis az EU határfelügyeleti
ügynökségének tervezett beavatkozása ugyan pozitív lépésnek tekinthető, de
csak abban az esetben, ha az EU tagállamai hajlandóak bevetni a szükséges
erőket és hangsúlyozzák a Frontex mandátumában a felkutatási és mentési
kötelezettségeket.”

Az EU
menekültügyi rendszerének szükséges reformja

Az Amnesty
International szerint az EU Dublini Rendelete – amelynek értelmében az az
ország felelős a menedékkérelmi eljárás lefolytatásáért, ahová a menekült
vagy migráns először megérkezik – aránytalanul súlyos terhet ró a mentési
műveletekben részt vevő tagállamokra, mivel rájuk hárul a kimentett személyek
hosszútávú ellátása is.

Az
EU-tagállamok közötti felelősségmegosztás hiánya arra ösztönzi a dél-európai
államokat, főként Máltát, hogy ne engedjék be a menekülteket és migránsokat a
kikötőikbe. A Mare Nostrum ideiglenesen ugyan megoldotta ezt a problémát, de
amennyiben megfelelő alternatíva nélkül ér véget, akkor a felkutatási és
mentési kötelezettségek feletti viták fellángolása újból emberéleteket fog
veszélybe sodorni.

„A veszélyek és
a távoltartásukra hozott EU-s intézkedések ellenére a menekültek és a
migránsok továbbra is meg fogják kísérelni a háború sújtotta, emberi jogokat
sértő vagy gazdaságilag küszködő hazájuk elhagyását, akár saját és gyermekeik
életét kockáztatva is. Az EU tagállamai nem terelhetik őket a világ
legveszélyesebb tengeri átkelőjére, hogy aztán ott sorsukra hagyják őket.” –
emelte ki John Dalhuisen.

Az Amnesty
International Magyarország utcai akciói

Szeptember 30.
(kedd), Szent István tér (Bazilika előtt), 18.00-19.30

Cél: felhívni
a magyar közvélemény figyelmét a szeptember 30-án kiadott jelentés, a Lives
adrift – Refugees and migrants in peril in the central Mediterranean
 által
feltárt legfontosabb tényekre: ezrek halnak meg a Földközi-tengeren, miközben
megpróbálnak eljutni Európába. Bár Olaszország egyedül 2013 októbere óta már
több mint százezer embert mentett meg, de szükség van arra, hogy a többi EU-s
ország is kivegye a részét a felkutatási és mentési akciókból.

Leírás: 18
órakor aktivisták egyforma pólóban szaladgálnak a tömegben a Bazilika előtt,
majd harangszóra a földre vetik magukat. Ekkor a tér négy oldaláról egy-egy
aktivista befut középre, és egymásnak háttal állva feltartanak négy
transzparenst. A „halottak” néhány percig a földön fekve maradnak
mozdulatlanul, eközben a táblákat tartók fogják a transzparenseket. Az akciót
19 órakor megismételjük, közben pedig aláírásokat gyűjtünk a petícióhoz.

Lampedusa első
évfordulója – október 3. (péntek), Kossuth Lajos tér, Nemzet Víztükre,
20.00-21.30

Cél: 2013.
október 3. és 11. között három hajószerencsétlenség történt Lampedusa
partjainál, amelyekben nagyjából 500 ember vesztette életét. A rendezvény
célja megemlékezni a szerencsétlenségek áldozatairól, és felhívni a figyelmet
arra, hogy 53 menekültből 1 megfullad a Földközi-tengeren, miközben
megpróbálja elérni Európa partjait.

Leírás: Először
összehajtogatott kishajókat bocsájtunk vízre. Eközben Jeney Orsolya, az
Amnesty International Magyarország igazgatója egy rövid beszédet mond,
amelynek a végén megkéri a járókelőket, hogy mindannyian gyújtsanak meg egy
mécsest egy tavaly vízbe fúlt áldozat emlékére. A mécsesekből a víz körül az
S.O.S. Európa feliratot rakjuk ki. Eközben az aktivisták transzparenseket
tartanak fel, és aláírásokat gyűjtenek a járókelőktől.

Itt megtekintheted videóriportunkat.

Téma