Leírás
Az elmúlt 23 évben számos civil szervezetnél dolgoztam.
Rendszeres tapasztalatom, hogy szervezetként kétszer is meggondoljuk, hogyan és mi mellett foglalunk állást, hiszen az elmúlt 16 évben rengeteg példát láttunk arra, hogyan hallgattatja el a kormány a kritikus hangokat — miközben kutya kötelessége lenne, hogy az állami normatívát a szakmai feltételeken kívül semmi máshoz ne kösse.
Kutatásokon is dolgoztam, és előfordult, hogy amikor a kormány támogatta a kutatást, még a végeredményét is előre közölték.
Ebben a kampányban azt képviselem, és azért kampányolok, hogy az Amnesty a maga eszközeivel küzdeni tudjon a civil tér színes és tágas szabadságáért, valamint azért, hogy a kritikus hangokat a mindenkori kormány ne elhallgattassa, hanem — jaj istenem, ez már tényleg utópia — legyen értük hálás, és méltóképpen támogassa őket.
Most tényleg álljak neki magyarázni, milyen áldatlan körülmények között dolgoznak civilek százai, akik azért veszítették el az állami támogatást, mert kritizálták a kormány egyre kevésbé demokratikus, egyre inkább diktatórikus intézkedéseit?
Hogy a kultúrát és az oktatást milyen szinten butítják? Hogy a független színházak ellehetetlenítése és a „nemzethy” alaptanterv hogyan ássa alá a kritikus gondolkodást?
Olyan civil szervezetnek dolgozom, amelytől még nem vették el a normatívát — de ennek ára van.
„Okosan” beszélünk.
Átgondoljuk a médiamegjelenéseinket.
A legutóbbi Pride-on például intézményi szinten nem vonulhattunk, miközben az első Pride-okon még teljes mellszélességgel ott voltunk.
Valójában pedig nem kritizálni akarok, hanem nyugodtan dolgozni, méltányos bérezésért, és ha valami nem tetszik, hadd mondhassam el.
Köszönöm, ha támogatod a kampányomat, amelynek során az Amnesty színeiben 21 kilométert futok az UltraBalatonon. Minden méterhez 10 forinttal járulhattok hozzá, így a 210 000 forintos célösszeget el szeretném érni az elkövetkező három hétben.
Az Amnesty ide kapcsolódó munkájáról itt tudsz olvasni: https://www.amnesty.hu/szabad-velemeny-szabad-orszag/