Leírás
Kedves barátaim, ismerőseim, Facebook ismerőseim, és mindenki, aki olvassa!
Akik ismertek, tudjátok, hogy sok civil tevékenységem volt már: próbáltam azért tenni saját szabadidőmben és a saját költségemen, hogy társadalmunknak egy picit jobb legyen. Dolgoztam azért civilként is sokat, hogy az országunkban minél könnyebb legyen kerékpárral közlekedni, hogy élhetőbbek legyenek településeink. Hoztam létre országos petíciót és kampányoltam is az a Hang-gal gyerekvédelmi témában. Publikáltam cikkeket gyerekvédelmi és kisebbségvédelmi témákban. A pedagógussztrájkok és diákmegmozdulások idején 2022-23-ban aktívan segítettem kisfiam általános iskolájának megmozdulásait. Arra is emlékezhettek talán, hogy már 8 éve kísérek egy fiatal roma anyukát az útján. Kezdetben a lakhatásukat és a gyerekvigyázást kellett megoldani, amikor elvált és gimnazista lett. Azóta már a Károli Gáspár Egyetem jogi karának mesterszakos hallgatója és nagyon jó barátom.
Viszont, aki ismer, azt is tudja, hogy nagyon kevés szabadidőm van, eljárni szinte sehova nem tudok, hiszen egyedül, segítség nélkül nevelem a kisfiamat, és emellett próbálok még pénzt is keresni.
Viszont nagyon bánt az, amit Magyarországon (és persze a világban) látok az utóbbi években, és folyamatosan tehetetlenséget érzek. Nem tudok hatékonyan tenni azért, hogy jövőre legyen esély lebontani a NER-t, nem tudom rendbehozni a gyermekvédelmi rendszert, nem tudok a sajtó állapotán javítani, nem tudok a rengeteg álhír, gyűlöletkeltés és folyamatos rágalmak ellen küzdeni és számtalan dolgot nem tudok még megtenni, bár szeretnék. Kicsit potyautasnak is érzem magam, mert látom, hogy mennyi minden megmozdult Magyarországon az utóbbi időben, és ha sikerrel jár sok ember iszonyatos energiabefektetése, akkor nekem tulajdonképpen potyautasként lesz jó.
A jó hír, hogy felkért az Amnesty, legyek a követük, amit én örömmel elvállaltam. Ha már tenni nem tudok semmit, írni még tudok, posztolni még tudok, kommentelni is tudok, és barátokat zargatni is tudok 🙂 . Ráadásul rengeteg nagyon jó fej ismerősöm, barátom van, akikről tudom, hogy szintén szeretnének változást.
Azt hiszem, az Amnesty-t nem kell nektek bemutatni (ha mégis, akkor katt ide).
Ők rengeteget tettek már és folyamatosan tesznek is azért, amiért én sajnos nem tudok. És ha a segítségünkkel a finanszírozásuk is rendben van, még többet tudnak tenni a jogállamiságért, az emberi jogokért, a kisebbségi jogokért, a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolásáért és a Magyarországon egyre inkább veszélyeztetett civil tér védelméért.
Segíts nekem, hogy ne érezzem magam potyautasnak! Tegyünk azért közösen, hogy ott legyen a pénz, ahol leginkább hasznosul. Ha én és 59 ismerősöm utalna csupán 3,000 Ft-ot, akkor elérném a célomat: a 180.000 Ft-ot. (Persze, ha megteheted, többel is támogathatod a kampányom, amit külön köszönök.)
A kampányom november 10 és 16 között tart. A kampány alakulásáról rendszeresen tájékoztatlak majd benneteket: közzéteszek posztokat, illetve személyes üzenetben/telefonon és személyesen is beszélhetünk. (Ennek különösen örülnék, főleg, ha már régóta nem beszélgettem veled!)
P.S. Ilyen adománygyűjtő kampányoknál szokás, hogy az ember vállal még valamit. Minden nap köt 5 cm sálat, vagy lefutja a Maratont és hasonlók. Én azt tudom vállalni, hogy minden nap tanulok a gyerekkel, megírjuk a házit és készülünk a heti átlag 3 db dogára. És még enni is kap! 🙂
KÖSZÖNÖM, HA VELEM TARTASZ!