Leírás
— for the English version, please scroll down —
Kedves barátaim, ismerőseim, Facebook ismerőseim, és mindenki, aki olvassa!
Akik ismertek, tudjátok, hogy sok civil tevékenységem volt már: próbáltam azért tenni saját szabadidőmben és a saját költségemen, hogy társadalmunknak egy picit jobb legyen. Dolgoztam azért civilként is sokat, hogy az országunkban minél könnyebb legyen kerékpárral közlekedni, hogy élhetőbbek legyenek településeink. Hoztam létre országos petíciót és kampányoltam is az aHang-gal gyerekvédelmi témában. Publikáltam cikkeket gyerekvédelmi és kisebbségvédelmi témákban. A pedagógussztrájkok és diákmegmozdulások idején 2022-23-ban aktívan segítettem kisfiam általános iskolájának megmozdulásait. Arra is emlékezhettek talán, hogy már 8 éve kísérek egy fiatal roma anyukát az útján. Kezdetben a lakhatásukat és a gyerekvigyázást kellett megoldani, amikor elvált és gimnazista lett. Azóta már a Károli Gáspár Egyetem jogi karának mesterszakos hallgatója és nagyon jó barátom.
Aki ismer, azt is tudja, hogy mostanában nagyon kevés szabadidőm van, eljárni szinte sehova nem tudok, hiszen egyedül, segítség nélkül nevelem a kisfiamat, és emellett próbálok még pénzt is keresni.
Viszont nagyon bánt az, amit Magyarországon (és persze a világban) látok az utóbbi években, és folyamatosan tehetetlenséget érzek. Nem tudok hatékonyan tenni azért, hogy a gyermekvédelmi rendszer rendbe jöjjön, nem tudok a sajtó állapotán javítani, nem tudok a rengeteg álhír, gyűlöletkeltés és folyamatos rágalmak ellen küzdeni és számtalan dolgot nem tudok még megtenni, bár szeretnék. Ugyanakkor látom, hogy mennyi minden megmozdult Magyarországon az utóbbi időben, és ha sikerrel jár sok-sok ember iszonyatos energiabefektetése, az ország újra visszaléphet a demokrácia és a jogállamiság útjára. Viszont ha ez sikerül, sanszos, hogy potyautasnak érezném magam, mert nem vettem részt az ide vezető úton.
A jó hír az, hogy felkért az Amnesty, legyek a követük, amit én örömmel elvállaltam. Ha már tenni nem tudok semmit, írni még tudok, posztolni még tudok, kommentelni is tudok, és barátokat zargatni is tudok 🙂 . Ráadásul rengeteg nagyon jó fej ismerősöm, barátom van, akikről tudom, hogy szintén szeretnének változást.
Azt hiszem, az Amnesty-t nem kell nektek bemutatni (ha mégis, akkor katt ide).
Ők rengeteget tettek már és folyamatosan tesznek is azért, amiért én sajnos nem tudok. És ha a segítségünkkel a finanszírozásuk is rendben van, még többet tudnak tenni a jogállamiságért, az emberi jogokért, a kisebbségi jogokért, a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolásáért és a Magyarországon egyre inkább veszélyeztetett civil tér védelméért.
Segíts nekem, hogy ne érezzem magam potyautasnak! Tegyünk azért közösen, hogy ott legyen a pénz, ahol leginkább hasznosul. Ha én és 99 ismerősöm utalna csupán 3,000 Ft-ot, akkor elérném a célomat: a 300.000 Ft-ot. (Persze, ha megteheted, többel is támogathatod a kampányom, amit külön köszönök.)
A kampányom november 10. és 16. között tart. A kampány alakulásáról rendszeresen tájékoztatlak majd benneteket: közzéteszek posztokat, illetve személyes üzenetben/telefonon és személyesen is beszélhetünk. (Ennek különösen örülnék, főleg, ha már régóta nem beszélgettem veled!)
P.S. Ilyen adománygyűjtő kampányoknál szokás, hogy az ember vállal még valamit. Minden nap köt 5 cm sálat, vagy lefutja a Maratont és hasonlók. Én azt tudom vállalni, hogy minden nap tanulok a gyerekkel, megírjuk a házit és készülünk a heti átlag 3 db dogára. És még enni is kap! 🙂
KÖSZÖNÖM, HA VELEM TARTASZ!
I don’t want to be a free rider. Can you help me?
Dear friends, acquaintances, Facebook connections, and everyone reading this,
Those of you who know me are aware that I’ve been involved in many civil initiatives over the past years. I’ve tried to contribute in my free time to make our society a little better. I’ve worked extensively as a civilian to make cycling easier in Hungary and to help our towns become more livable. I’ve launched a nationwide petition and campaigned with aHang on child protection issues. I’ve published articles on child protection and minority rights. During the teacher strikes and student protests in 2022–23, I actively supported the initiatives at my son’s elementary school. You might also remember that for the past eight years, I’ve been supporting a young Roma mother on her journey. At first, we had to solve housing and childcare when she divorced and was just starting high school. Today, she is a masters student at the Faculty of Law at Károli Gáspár University — and a dear friend of mine.
Those who know me also know that I currently have very little free time. I can hardly go anywhere, as I’m raising my son alone without help, while trying to earn a living.
Still, I’m deeply troubled by what I see happening in Hungary (and the world) in recent years, and I constantly feel powerless. I can’t effectively contribute to fix the domestic child protection system, I can’t improve the state of the press, I can’t fight the flood of fake news, hate speech, and slander — and there are countless other things I wish I could do but simply can’t. At the same time, I see how much has been set in motion in Hungary recently, and if the enormous efforts of so many people succeed, our country might return to the path of democracy and rule of law. But if that happens, I might feel like a free rider — someone who didn’t help pave the way.
The good news is that Amnesty has asked me to be one of their ambassadors, and I gladly accepted. If I can’t do much physically, I can still write, post, comment, and nudge my friends 🙂. And I’m lucky to have many amazing friends and acquaintances who I know also want change.
I don’t think Amnesty needs an introduction (but if it does, click here).
They’ve already done — and are doing — so much for the causes I sadly can’t act on. And with our help, if their funding is secure, they can do even more for rule of law, human rights, minority rights, gender equality, and the protection of civil space in Hungary, which is increasingly under threat.
Help me not feel like a free rider! Let’s make sure the money goes to where it’s mostly needed. If I and 99 of my friends each donated just 3,000 HUF, I’d reach my goal: 300,000 HUF. (Of course, if you can give more, I’d be especially grateful.)
My campaign runs from November 10 to 16. I’ll keep you updated on its progress through posts, and we can also talk via message, phone, or in person. (I’d love that — especially if we haven’t chatted in a while!)
P.S. In donation campaigns like this, people often commit to something extra — like knitting 5 cm of a scarf each day or running a marathon. What I can commit to is studying with my child every day, doing homework, and preparing for the average three school tests per week. And yes, he’ll get fed too! 🙂
THANK YOU FOR JOINING ME!