Leírás
Magyarországon a szegénységnek nemi jellege van. Azok a szektorok, ahol többségében nők dolgoznak – például az egészségügy, a szociális ellátás, a pedagógus pálya vagy a takarítás – tartósan és rendszerszinten alulfizetettek. A nők átlagbére továbbra is mintegy 18%-kal marad el a férfiakétól, miközben a munkahelyi szexizmus is őket sújtja.
A munkaerőpiaci és lakhatási szabályok pedig alig veszik figyelembe a nők sajátos terheit, például a gyereknevelést vagy az idős, beteg családtagok gondozását. Mindez – akár tudatos döntések, akár intézményi figyelmetlenség következménye – tovább mélyíti a nőket sújtó anyagi bizonytalanságot és hátrányokat.
Ilyen körülmények között érthető lenne egy sztrájk. Az Amnesty International Magyarország munkája nagyon hasonlít egy képzeletbeli bértárgyaláshoz: nyomást gyakorol a döntéshozókra, hogy a nők munkaerőpiaci hátrányos megkülönböztetése csökkenjen.
Én azért vagyok az Amnesty International Magyarország nagykövete, mert ugyan női sztrájk nincs, amihez tudnék csatlakozni, az Amnesty International Magyarország elérése és szakmai háttere fontos érdekérvényesítési potenciállal bír. Támogasd te is a nők érdekérvényesítését – ne várjuk meg, hogy leálljon az ország.