Leírás
Monostori Ernő Márton vagyok, neurodivergens.
Az atipikus működésről ma már többet beszélünk, de a munkahelyeken még mindig erősen jelen vannak a sztereotípiák.
Már az állásinterjúkon megjelenhet az előítélet. A mentális terhelés, a munka–magánélet egyensúlya vagy a „right to disconnect” Nyugat-Európában egyre inkább jogi és munkáltatói felelősség. Itthon ez még ritkán valósul meg.
A neurodivergens működés nehezen fér össze a „mindig elérhető” munkakultúrával. Ugyanez igaz sok nő helyzetére is. Egy késő délutáni csapatépítőn például nem mindenki tud részt venni, ha haza kell mennie a gyerekéhez.
Sokan egészségügyi okokból is többletterhelést viselnek. A PCOS-sel vagy endometriózissal élő nők gyakran erős fájdalommal, kimerültséggel dolgoznak végig egy-egy ciklust. Ezek a nehézségek nem mindig láthatók, mégis valósak.
Emellett a nők gyakran nem tudják kibontakoztatni saját vezetői kvalitásaikat. Az empatikusabb, együttműködőbb, csapatdinamikára érzékeny működés sokszor háttérbe szorul, mert a szervezetek inkább a hagyományosan „férfiasnak” tartott, versengőbb vezetői stílust várják el. Az üvegplafon jelensége miatt a nők ritkábban jutnak vezető pozícióba.
Az egyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenkit ugyanúgy kezelünk. Azt jelenti, hogy figyelembe vesszük az eltérő működést, élethelyzetet és szükségleteket.
Az Amnesty International Magyarország követeként az egyenlő, sztereotípiamentes munkahelyi bánásmódért gyűjtök támogatást.
Célom, hogy összegyűjtsek 80 000 forintot.
Ez 20 × 4 000 Ft – nagyjából egy napi ebéd ára. Beszállsz?
A munkahely akkor működik jól, ha nem egyetlen mintát tekint normának, hanem teret ad a különböző működéseknek. Ez nem ideológia, hanem szervezeti racionalitás.