Leírás
Elsősorban anya. Ezenkívül lány, testvér és unoka. Barát és munkatárs. Azt hiszem így tudom nagyvonalakban körvonalazni magam.
Valamint ami még zsigerileg meghatároz, az az, hogy hiszek a közösségben. Hiszek a beszélgetés erejében és hiszek a tudásban és a tájékozódásban, tájékoztatásban.
Fontosnak tartom az egyenlőséget. Hogy legyenek esélyek és ne a startnál dőljön el minden.
De mindennél fontosabbnak tartom, hogy egy egészségesebb világot adjunk át a következő generációnak! És ehhez még nagyon sok mindent kell tennünk…
Amit én tenni tudok most, az az, hogy nagykövete leszek az Amnesty Magyarországnak, egy olyan ügyben, ami kiemelten fontos számomra. Ez az ügy a női egyenjogúság.
Hiszen nagyon sok családi történetet hallottam a nagymamáimtól és még több elhallgatott történettel szembesültem róluk, a családi szerepeikről, a családban betöltött helyükről, ami eleve el volt rendelve. Nagyon hálás vagyok nekik, mert ők tanítottak meg arra, hogy sohase fogadjak el valamit, csak azért mert öröktől így működik. Édesanyámnak azért vagyok különösen hálás, mert hagyott kérdezni és minden kérdésemre válaszolt, így megtanulhattam, hogy szabad kételkedni és lehet a másikhoz kérdéssel fordulni.
Sokszor ért kellemetlenség a nememből adódóan. Színházban dolgozom. Rendezek. És színházat vezetek. Ezek általában férfi szerepek és már diákkoromtól kezdve éreztették ezt velem eleinte a tanáraim, majd néhány munkatársam. Bár sokszor és különböző helyzetekben kell a színházi hierarchia csúcsáról instruálni és a különböző nemzetközi projektek kapcsán a különböző kultúrából érkező férfi kollégák értésére adni, hogy valid amit képviselek és igenis gondolok valamit az adott témáról, nem pedig egy dísztárgyként ülök mellettük – ezeket a helyzeteket nem lehet megszokni.
Sokat beszélek erről a lányomnak. De még többet szeretnék. Szeretném, ha ez a téma nem lenne lesöpörve az asztalról, mert még mindig nagyon sokat kell tennünk egymásért. Azért, hogy tényleg egyenlő bánásmódban részesüljön mindenki: legyen szó akár fizetésről, akár előléptetésről, de akár az otthoni munkamegosztásról, vagy családi szerepekről!
Ezért arra gondoltam, hogy – amellett, hogy pénzt gyűjtök, amivel segíthetek az Amnesty Magyarországnak, hogy a női egyenjogúság témakörben lévő anyagaikat tovább oszthassák, tarthassanak workshopokat, további tájékoztatáshoz juttathassák az érdeklődőket – én is szeretnék tanítani. Mégpedig ezt a kampányhetet fogom felhasználni arra, hogy minden nap különböző oldaláról mutatom be a női egyenjogúságot.
Gyere és kövess! És ha teheted támogasd a kampányomat!