Leírás
Részt veszek egy kampányban, ami az emberekről szól. Nem a szavazókról, nem az egyformákról, hanem a sokfélékről. Mint te, én, a barátaink – akiknek már azt sem engedik meg, hogy a saját értékrendünk szerint éljünk. Olyan életre gondolok, amikor hihetek a jóban, a barátságban, az élet megismételhetetlen szépségeiben. Nem a félelemben és a bezárkózásban, ami országos méretet öltött. A világ változik és új kihívásokkal, égető problémákkal szembesít mindannyiunkat.
Nem hiszem, hogy összefogás és egymás segítésé nélkül van esélyünk fejlődni, és megbirkózni azokkal a gondokkal, amelyek már jelen vannak és amelyek jelentkezni fognak.
És azt sem hiszem, hogy félve, tétlenül kellene várnunk, hogy megjavuljon, aminek kell.
Az Amnesty International Magyarország munkája mindig a reményről szólt számomra, és most a mi szabadságunkért, mindnyájunk önkifejezéséhez való jogáért folytatnak kampányt.
Átéltem középiskolásként, amikor `91-ben elindult egy átalakulás, a szürkeségből az élet szabadon megélésé irányába. Elindult a csuda jó Sziget, fantasztikus új zenék és terek jelentek meg… Aztán valamikor ez a lendület megtört, itt is és máshol is a világban. Mára annyira visszafordult minden, hogy mindenki láthatja, ami történik. Ez olyan, mint egy póker játszma, amiben csak a nyerés számít és a szabályokat nem tartják be.
Ha ez így megy tovább, mindenünket feláldozzák a haszonért. Ha most nem fogunk össze, akkor mikor?
Tudom, sokan az ismerőseim közül támogatnak számukra fontos ügyeket. Ez a kampány nekem nem elsősorban a pénzről szól, hanem a reményről, az összefogásról és az elfogadásról. Ha tudsz támogatni anyagilag, hálás köszönet. Ha kifejezed a szimpátiádat, annak is éppúgy örülök. Olyan jó érezni, hogy vannak, akik nem adták fel.