Levél Pintér Sándornak a Közös Európai Menekültügyi Rendszer tervezett reformjáról

Április 21-én tartja a Bel- és Igazságügyi Tanács a következő ülését, ahol többek között az Európai Bizottság Közös Európai Menekültügyi Rendszer reformjára vonatkozó javaslatait is tárgyalni fogják. Levelet küldtünk Pintér Sándor belügyminiszternek, hogy felhívjuk a figyelmét a reformmal kapcsolatos aggályainkra.

LEVÉL PINTÉR SÁNDORNAK

Az Európai
Bizottság április 6-án közzétette a Közös Európai
Menekültügyi Rendszer (Common European Asylum System, CEAS)
reformjára vonatkozó javaslatait. Többek között ezeket a
javaslatokat is tárgyalni fogja az EU Bel- és Igazságügyi Tanácsa
április 21-én, ezért az Amnesty International eljuttatta a tanács
tagjainak – köztük Pintér Sándor belügyminiszternek is – a
tervezett reformcsomaggal kapcsolatos véleményét.

Szerintünk a
reform, amelynek célja a felelősségvállalás nagyobb mértékű
elosztása az EU tagállamok között, a jó irányba tett lépés.
Fontos kiemelni, hogy a dublini rendszer gyengeségei nemcsak annak
végrehajtásában, hanem kidolgozásában is tetten érhetőek, így
nem reális cél a rendszer megjavítása anélkül, hogy egy merőben
más megközelítést alkalmaznánk. Ennek az új megközelítésnek
a szolidaritás elvén illetve a menedékkérők és menekültek EU-n
belüli befogadási körülményeinek javításán kell alapulnia:
egyszerűen tisztességtelen elvárni a menekültválság
frontországaitól, hogy aránytalan terhet vállaljanak annak
megállapításában, hogy ki szorul nemzetközi védelemre, ki
kapjon támogatást illetve hosszú távú letelepedési engedélyt a
menekültstátuszt kapottak közül. Bebizonyosodott, hogy a rendszer
nem működik a folyamatos menekülthullámban, csak egyre nagyobb
nehézségeket és szenvedést okoz.

Levelünkben a következő alapelveket fogalmaztuk meg, amelyeket szem előtt kell tartani a reformok kapcsán:

  • Gyors hozzáférés
    a nemzetközi védelemhez;
  • Az emberi jogok
    tiszteletben tartása, különös tekintettel a menedékhez, a család
    egységéhez való jogra, illetve a visszaküldés (non-refoulement)
    és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára;
  • Az eljárással
    kapcsolatos jogok garantálása: különösen a tájékoztatáshoz
    való jog, az ügyvédhez és személyes meghallgatáshoz való jog,
    illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatának és az
    EU Alapjogi Chartájának megfelelő hatékony jogorvoslat
    garantálása;
  • Rugalmasság az
    egyéni és humanitárius körülmények kezelésében.

A fenti elvekhez
való ragaszkodás egy áthelyezési / elosztási rendszert jelentene
minden – nemcsak a nyilvánvalóan nemzetközi védelemre szoruló –
menedékkérő számára; nem késleltetné a menekülteljárások
lefolytatását azzal, hogy a menedékkérőt számos átszállításnak
teszi ki mielőtt arról döntenek, hogy a kérelmét melyik
országnak kell elbírálnia, és biztosítaná, hogy a rendszer
kellően rugalmasan tudjon alkalmazkodni az egyéni körülményekhez,
ahelyett, hogy kényszerítésén és szankciókon alapulna.

Ami a Közös
Európai Menekültügyi Rendszer reformját illeti – miközben
egyetértünk azzal, hogy szükséges a tagállami menekültügyi
rendszerek közötti nagyobb harmonizáció – nem szabad azzal
járnia, hogy lerontjuk a mostani sztenderdeket. Különösen
aggasztó egy közös EU-s biztonságos harmadik ország koncepció
és elfogadhatatlansági döntés bevezetése, amely a gyakorlatban a
menedékkérők számára elérhetetlenné tenné az EU-t, és
tökéletesen aláásná a közös globális felelősségvállalás
eszméjét. Szintén aggódunk a büntető intézkedések miatt,
amelyekkel az EU-n belüli másodlagos migrációs mozgást sújtanák.
Az eljárással kapcsolatos jogok – a befogadással kapcsolatos
alapvető jogokkal együtt – egyetemes emberi jogok, így nem
tehetjük őket attól függővé, hogy mennyire felelnek meg a
nemzeti törvényeknek vagy az EU szabályainak és politikájának.

Véleményünk
szerint a Közös Európai Menekültügyi Rendszert érintő
bármilyen reformnak nemcsak az egységes európai menekültügyi
rendszer irányába tett lépésnek kell lennie, hanem a Lisszaboni
Szerződés felszólításának is eleget kell tennie, hogy
biztosítsa “az Unió egészén belül érvényes, egységes
menekült jogállás a harmadik országok állampolgárai számára”.
Első lépésként a menedékkérelmek pozitív elbírálásának és
a státusz kölcsönös elismerését kellene a reform részévé
tenni.

Üdvözöljük, hogy
a Bizottság javaslata elismeri, növelni kell a biztonságos és
legális migrációs csatornák számát. Véleményünk szerint a
javasolt egységes áttelepítési rendszer növelni tudná az EU
áttelepítési hajlandóságát, feltéve, ha az kötelező érvényű,
megfelel a UNHCR áttelepítésre vonatkozó céljainak, és –
összhangban az áttelepítés lényegével – a legrászorultabbak
jogainak érvényesülését szolgálja. Az EU áttelepítési
rendszerében való önkéntes részvétel ötlete aggasztó és nem
támogatható.