Az önkényes letartóztatások széles köre, az erőszakos eltüntetések, a gyülekezések tilalma és az áldozatok családjainak elhallgattatását célzó támadások együtt írják le azt a fojtogató környezetet, amelybe az irániak kényszerültek. 2026. január 8-án és 9-én az iráni hatóságok példátlan mértékű tömeggyilkosságokat követtek el a politikai változást követelő népfelkelés elnyomására. Hogy eltitkolják kegyetlenségeiket, összehangolt módon, fegyveresekkel hallgatják el a lakosságot.
Az országos elnyomás részeként az ország egészében lekapcsolták az internetet, nehézfegyverzettel ellátott biztonsági járőröket vetettek be, éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el, és mindenfajta gyülekezést betiltottak. A biztonsági erők ezenfelül a tüntetők és más rendszerkritikusok ezreit tartóztatták le, és a fogvatartottakat erőszakos eltüntetésnek, kínzásnak és más kegyetlen, embertelen bánásmódnak – köztük szexuális erőszaknak – vetették alá. A hatóságok továbbá könyörtelenül zaklatták és megfélemlítették a megölt tüntetők gyászoló családjait.
„Miközben az irániak még mindig a gyásszal és a sokkal próbálnak megküzdeni, az iráni hatóságok összehangolt támadást indítottak az élet, a méltóság és szabadság ellen, így taszítva rettegésbe a társadalmat, hogy elhallgattassanak mindenkit. A folyamatos internetleállással pedig a hatóságok szándékosan elszigetelnek több mint 90 millió embert a világ többi részétől, így próbálják eltitkolni bűneiket és elkerülni a felelősségre vonást” – mondta Diana Eltahawy, az Amnesty International Közel-Keletért és Észak-Afrikáért felelős regionális igazgatóhelyettese.
„A nemzetközi közösség nem engedheti meg, hogy az újabb tömeges jogsértésnek ne legyenek következményei. Sürgős nemzetközi fellépésre van szükség, beleértve a független nemzetközi igazságszolgáltatási mechanizmusok elindítását, hogy végre megtörjük a vérontás és a büntetlenség ördögi körét.”
Január 21-én Irán Nemzetbiztonsági Legfelsőbb Tanácsa közleményt adott ki, amely szerint 3117 embert öltek meg a felkelés során. Ugyanakkor 2026. január 16-án az ENSZ iráni különmegbízottja, Mai Sato szerint legalább 5000 ember vesztette életét.
A helyzet súlyosságára tekintettel január 23-án rendkívüli ülést tartottak Irán emberi jogi helyzetéről az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában. Egy, Genfben 2026. január 19-én a diplomaták között terjesztett összefoglalóban Irán az ENSZ-hez akkreditált állandó képviselője arra törekedett, hogy a tiltakozásokat külföldről szervezett „biztonsági fenyegetésként” állítsa be, ezzel próbálva elkerülni a nemzetközi vizsgálatokat. Az összefoglaló hamisan azt is állította, hogy a hatóságok a felkelést követően „tartózkodtak a széles körű vagy válogatás nélküli erőszaktól”, és az egész országra kiterjedő internetleállítást „közbiztonsági” intézkedésként próbálta igazolni.
Az Amnesty International felszólítja az iráni hatóságokat, hogy haladéktalanul állítsák helyre az internet-hozzáférést; engedjék szabadon az önkényesen fogvatartottakat; hozzanak nyilvánosságra minden információt az erőszakosan eltüntetett emberekről, védjék meg valamennyi fogvatartottat a kínzástól és más embertelen bánásmódtól; valamint biztosítsák a fogvatartottak hozzáférését az ügyvédjükhöz, családtagjaikhoz és a szükséges orvosi ellátáshoz. A hatóságoknak továbbá haladéktalanul fel kell hagyniuk az áldozatok családjainak megfélemlítésével és zaklatásával.
A 2026. január 8. óta fennálló internetleállás akadályozza a jogsértések dokumentálását; létfontosságú bizonyítékok vesznek el, miután a biztonsági erők elkobozzák az eszközöket azoktól, akiket jogellenesen megöltek vagy önkényesen őrizetbe vettek.
Minden nehézség ellenére az Amnesty International beszélni tudott egy iráni jogvédővel, egy egészségügyi dolgozóval, valamint tizenhárom Iránon kívüli, jól tájékozott forrással – köztük jogellenesen megölt vagy önkényesen fogva tartott személyek hozzátartozóival, jogvédőkkel és újságírókkal –, akik az Alborz, Csahármahál és Bahtijári, Eszfahán, Gilán, Ilám, Kermánsháh, Kurdisztán, Razavi Horászán, Teherán és Nyugat-Azerbajdzsán tartományokban elkövetett jogsértésekről számoltak be. Az Amnesty International elemezte az Iránban zajló, katonai jellegű elnyomásról online videókat, valamint áttekintette a hivatalos közleményeket és a független iráni jogvédő szervezetek beszámolóit.
Tömeges önkényes letartóztatások és erőszakos eltüntetések
Az államhoz köthető médiumok január 16-ai beszámolói szerint ezreket tartóztattak le a tiltakozásokkal összefüggésben. A valós számok ennél azonban jóval magasabbak lehetnek, független jelentések és az Amnesty Internationalhoz beérkezett információk szerint tízezreket foghattak el, köztük gyermekeket.
Az elmúlt napokban országszerte letartóztatási hullámok indultak el. Éjszakai házkutatások során, ellenőrzőpontoknál, munkahelyeken és kórházakból hurcolnak el embereket. A tüntetőkön túl az őrizetbe vettek között vannak egyetemi hallgatók és iskolások, jogvédők, ügyvédek, újságírók, valamint etnikai és vallási kisebbségek tagjai is.
Az Amnesty International aggasztó jelentéseket kapott arról, hogy a biztonsági erők kórházi ellátás közben tartóztattak le sérült tüntetőket. Egy iráni jogvédő elmondása alapján Eszfahán tartományban a biztonsági erők arra utasították a kórházak személyzetét, hogy jelentsenek nekik minden olyan beteget, akinek lőtt sebe van. Két jól informált forrás arról számolt be, hogy Eszfahán, illetve Csahármahál és Bahtijári tartományokban a biztonsági erők kórházakból hurcoltak el sebesült tüntetőket, köztük olyanokat is, akik életmentő orvosi ellátásra szorultak. Tekintettel a korábbi tiltakozások leverése során dokumentált kínzásra és más embertelen bánásmódra, komoly az aggodalom, hogy a kórházakból elhurcolt sérült tüntetőktől megtagadják a megfelelő orvosi ellátást, ami további halálesetekhez vezethet.
Az Amnesty Internationalhez érkezett információk szerint Eszfahán tartományban a biztonsági erők büntetőeljárással és egyéb retorziókkal fenyegették meg az egészségügyi dolgozókat, ha nem számoltak be a lőtt sebet szerzett páciensekről.
A fogvatartottak hozzátartozói, aktivisták és újságírók elmondták az Amnesty Internationalnek, hogy a hatóságok rendszeresen eltitkolják a fogvatartottak sorsát és tartózkodási helyét, amely a nemzetközi jog szerint erőszakos eltüntetésnek minősül. Egyes fogvatartottakat börtönökbe és egyéb hivatalos fogva tartási helyekre vittek, míg másokat katonai laktanyákban, raktárakban vagy más rögtönzött helyeken tartanak fogva, hivatalos regisztráció nélkül. Ezek az emberek fokozottan ki vannak téve a kínzás és más embertelen bánásmód kockázatának.
Megbízható források szerint a letartóztatások és a fogva tartás során a biztonsági erők kínzást és más embertelen bánásmódot alkalmaznak, ideértve a bántalmazást, a szexuális erőszakot, a kivégzéssel való fenyegetést, valamint az élelem, ivóvíz és orvosi ellátás szándékos megvonását.
A szervezet által dokumentált egyik esetben a biztonsági erők 2026. január 9-én razziát tartottak egy tüntető, Amirhossein Ghaderzadeh családi otthonában a Gilán tartománybeli Rasht városában, és letartóztatták őt. Az ügynökök őt és két nővérét – akik közül az egyik egy 14 éves gyermek – meztelenre vetkőztették, hogy „bebizonyítsák” részvételüket a tiltakozásokban a lőtt sebek alapján. Azóta a hatóságok nem hajlandók információt közölni a családdal a férfi sorsáról és tartózkodási helyéről.
Megbízható források szerint az ügyvédekhez való hozzáférés rendszerszintű megtagadása mellett a hatóságok olyan nyilatkozatok aláírására kényszerítik a fogvatartottakat, amelyeket nem olvashatnak el, továbbá „beismerő vallomásokat” kényszerítenek ki belőlük olyan bűncselekményekről, amelyeket nem követtek el, illetve olyan békés tiltakozó cselekményekről, amelyeket a hatóságok kriminalizálnak.
Az elmúlt napokban az állami média tucatjával közölt propagandavideókat, amelyekben fogvatartottak „vallanak be” békés cselekedeteket – például tiltakozásról készült képek elküldését külföldi médiumoknak – valamint erőszakos cselekményeket, köztük rongálást és gyújtogatást. Az iráni hatóságok régóta alkalmazzák a kínzással kikényszerített „beismerő vallomások” sugárzását a közvélemény befolyásolására és a súlyos büntetések – köztük a halálbüntetés – előkészítésére.
Az elkövetők büntetlensége miatt félő, hogy újra tüntetőket kínoznak meg, így verésekkel, korbácsolásokkal, elektromos sokkolásokkal, kivégzések eljátszásával, csuklónál vagy nyaknál való felkötésekkel, valamint nemi erőszakkal és más szexuális erőszakkal kell szembenézniük.
Vezető tisztviselők nyilvános nyilatkozataikban, a tüntetőket „terroristáknak” és „bűnözőknek” bélyegzik. Fokozzák a félelmet a további tömeges letartóztatásokkal való fenyegetéssel, valamint a (súlyosan tisztességtelen) kirakatperek felgyorsításáról beszélnek, amelyek önkényes kivégzésekhez vezethetnek.
Január 10-e óta Irán legfőbb ügyésze és a tartományi ügyészek nyilvánosan moharebnek („Isten ellen hadakozóként”) minősítik a tüntetőket, amely vád Iránban halálbüntetéssel jár. Január 19-én a legfőbb igazságszolgáltatási vezető, Gholamhossein Mohseni-Eje’i gyorsított eljárásokra és „elrettentő” büntetésekre adott utasítást. Két nappal később nyilvánosan dicsekedett azzal, hogy a letartóztatott tüntetőkkel szemben a vádlókéinál is súlyosabb vádpontok emelésére adott utasítást. A tisztességes eljáráshoz való jogot kirívó módon megsértve jogi képviselő nélkül hallgatott ki tüntetőket, és a kikényszerített „vallomásokat” az állami média sugározta.
Az áldozatok családjainak megfélemlítése
A megölt emberek és a fogvatartottak családtagjai is a megfélemlítési kampány célpontjai.
A hatóságok arra kényszerítik a hozzátartozókat, hogy biztonsági erők jelenlétében éjszaka temessék el szeretteiket. Az Amnesty International információt kapott egy egészségügyi dolgozótól, aki elmondta, hogy a Razavi Horászán tartománybeli Mashhadban a biztonsági erők tömeges temetéseket hajtottak végre anélkül, hogy értesítették volna a megöltek családjait.
Az Amnesty International által összegyűjtött információk szerint a 2026. január 8–9-i mészárlások után számos hozzátartozónak azt mondták, hogy nem adják ki az elhunytak holttestét, hacsak nem fizetnek magas összegeket, nem írnak alá nyilatkozatokat vagy nem teszik közzé, hogy a szerettük nem tüntető, hanem az Iráni Forradalmi Gárda Baszidzs egységeinek tagja volt, és haláláért „terroristák” felelősek.
Egy, Teherán tartományban megölt nő hozzátartozója képernyőfotókat küldött az Amnesty Internationalnek egy Iránban élő családtaggal folytatott beszélgetésről, aki ezt írta:
„Itt [a hatóságok] szörnyűségeket követtek el. A biztonsági erők lelőtték […], és elvérzett, mert nem kapott orvosi ellátást… Ha valakit megölnek, a holttestét nem adják ki könnyen a családnak. Ha a család át akarja venni a holttestet, le kell írniuk, hogy az illető a Baszidzs tagja volt, és hogy a tüntetők ölték meg.”
Egy megbízható forrás a szervezetnek azt mondta, hogy egy, 2026. január 8-án Teherán tartományban megölt áldozat családja több mint két héttel a halála után sem tudta átvenni a holttestet, mert nem tudták kifizetni a hatóságok által követelt magas összeget.
A hatóságok több gyászoló családot is arra kényszerítettek, hogy hamis beszámolókat adjanak a szeretteik jogellenes megöléséről. Egy esetben, amikor egy kétéves gyermeket 2026. január 9-én a Razavi Horászán tartománybeli Nisápurban (Neyshabur) fejbe lőttek és meghalt, az állami média több propagandavideót is közzétett, amelyek a biztonsági erőket próbálták felmenteni a felelősség alól, és a gyilkosságot „terroristákra” kenték. Az egyik videóban az apa nyilatkozik, miközben a háttérből egy hang hallható, amint előmondja neki a szöveget, amelyet az apa szó szerint megismétel. A hatóságok nem hozták nyilvánosságra a gyermek teljes nevét, első nevét „Bahar”-ként közölték.
Az Amnesty International tudomására jutott, hogy sok család még mindig keresi az eltűnt szeretteit, mivel a hatóságok továbbra sem közölnek információkat arról, hogy szeretteik életben vannak-e vagy esetleg fogva tartják-e őket.
Fegyveres erők mindenhol
Január 9-e óta a hatóságok az egész országra kiterjedő katonai ellenőrzéseket hajtanak végre. Nehézfegyverzettel ellátott biztonsági egységeket telepítettek az egész országban, sűrű ellenőrzőpont-hálózattal és fegyveres járőrözésekkel terrorizálva a lakosságot.
A biztonsági erők önkényesen állítják meg az autósokat, és átvizsgálják a járműveket, valamint a mobiltelefonokat. Megbízható források szerint a hatóságok korlátozták a mozgásszabadságot és éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. Alkonyattól kezdve a biztonsági erők hangosbemondókból szólítják fel az embereket, hogy térjenek haza és maradjanak otthon. A két vagy több fős utcai csoportosulás tilos, aki megszegi, azt letartóztathatják.
Az Amnesty International elemezte az online közzétett videókat, amelyek alátámasztják a fegyveresek kivezényléséről szóló szemtanúi beszámolókat. Egy, a Razavi Horászán tartománybeli Mashhadból 2026. január 15-én feltöltött videó a biztonsági erők gyalogos és gépjárműves járőrözését mutatja a Hashemiyeh és Vakil Abad sugárutakon.
Egy másik, Loresztán tartománybeli Borudzserdből 2026. január 17-én közzétett videó bézs terepszínű egyenruhát viselő, éles lőfegyverekkel felszerelt biztonsági erőket és járműveket mutat a Takhti sugárút mentén. A felvételen tartálykocsik és – feltehetően vízágyúként használni tervezett – nagy fúvókákkal felszerelt, átalakított civil teherautók is láthatók.
Egy harmadik, 2026. január 15-én közzétett videó a Mazandarán tartománybeli Tonekabonból (Shahsavar) több tucat biztonsági járművet – köztük motorkerékpárokat és egy páncélozott szállítójárművet – mutat, amint a Shiroudi sugárúton szállítják a biztonsági erők embereit.
Más videók azt mutatják, hogy a biztonsági erők gúnyolódnak a lakosokon, félelemkeltő légkört teremtve. Egy, 2026. január 20-án közzétett felvételen fegyveres, arcukat eltakaró biztonsági erők láthatók, amint lakóövezetekben járőröznek nehézgéppuskákkal felszerelt platós kisteherautókon, és ismételten ráparancsolnak a lakosokra, hogy „menjenek be” a házakba, miközben a Legfőbb Vezetőt éltető jelszavakat skandálnak. Az Amnesty International nem tudta önállóan ellenőrizni, hogy a felvétel pontosan hol készült.