- Az Egyesült Államok lehet a felelőse annak az iskolának a megtámadásáért, amiben 168 ember vesztette életét.
- Az iskola egy katonai létesítmény közelében, de attól elkülönítve helyezkedett el.
- Az Egyesült Államok hatóságainak pártatlan, független és átlátható módon kell kivizsgálniuk a történteket.
Egy Minab városában található iskola elleni légitámadásban 168 ember – köztük több mint száz gyermek – vesztette életét. A jogsértő katonai támadás eltervezőit és végrehajtóit fellelőségre kell vonni.
Az Amnesty International által gyűjtött bizonyítékok arra utalnak, hogy az iskola épületét, valamint az Iráni Forradalmi Gárdához (IRGC) tartozó közeli területen található 12 másik épületet célzott módon támadták. Az amerikai erők nem tették meg a szükséges óvintézkedéseket a civil áldozatok elkerülése érdekében, ezzel súlyosan megsértve a nemzetközi humanitárius jog előírásait. Az iskola közvetlen célbavétele elavult hírszerzési információkra épülhetett, ami azt jelentené, hogy az amerikai hadsereg nem tett meg mindent annak érdekében, hogy ellenőrizze, a célpont valóban katonai‑e.
„Egy gyermekekkel teli iskola elleni támadás az újabb visszataszító példája annak, hogy civilek fizetik meg a fegyveres konfliktusok árát. Az iskoláknak biztonságos és tanulásra alkalmas helyeknek kell lenniük, nem pedig tömeggyilkosság helyszínének. Az amerikai hatóságok tudhatták volna – és tudniuk is kellett volna –, hogy az egy iskolaépület. A védett polgári célpontok, például az iskolák célba vétele a nemzetközi humanitárius jog szerint szigorúan tilos” – mondta Erika Guevara-Rosas, az Amnesty International kutatási vezetője.
Az amerikai hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az általuk bejelentett vizsgálat:
- pártatlan, független és átlátható legyen;
- kiterjedjen a hírszerzési információk gyűjtésére és értékelésére, a célpont kiválasztásával kapcsolatos döntésekre, valamint a megtett óvintézkedésekre;
- értékelje, hogy a döntéshozatal egyes lépéseiben milyen módon alkalmazták a mesterséges intelligenciát, és ez miként befolyásolta a célpont kijelölését;
- eredményeit pedig nyilvánosságra hozzák.
Amennyiben elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, az illetékes hatóságoknak büntetőeljárást kell indítaniuk mindenki ellen, akinek felmerülhet büntetőjogi felelőssége. Az áldozatoknak és családtagjaiknak joguk van az igazság megismeréséhez és az igazságszolgáltatáshoz, valamint teljes körű jóvátételre is jogosultak, amely magában foglalja a jóvátételt, a rehabilitációt és a károkért járó anyagi kompenzációt is.
„Ha a támadók nem ismerték fel, hogy az épület egy iskola, és ennek ellenére hajtották végre a támadást, az a hadművelet megtervezése során tanúsított súlyos gondatlanságra utalna, és szégyenteljes hírszerzési kudarcnak minősülne az hadsereg részéről, ami egyben a nemzetközi humanitárius jogot is súlyan sértené. Ezzel szemben, ha az Egyesült Államok tisztában volt azzal, hogy az IRGC egyik létesítményének közvetlen közelében található épület egy iskola, és mégis támadást hajtott végre anélkül, hogy minden lehetséges óvintézkedést megtett volna – például éjszaka indította volna a támadást, amikor az iskola üres lett volna vagy hatékony előzetes figyelmeztetést adott volna az érintett civileknek –, az meggondolatlan, válogatás nélküli támadásnak minősülne amelyet háborús bűncselekményként kell kivizsgálni” – mondta Erika Guevara-Rosas.
„Ami az iráni hatóságokat illeti, nekik haladéktalanul el kell távolítaniuk – amennyire ez lehetséges – a civileket a katonai célpontok közeléből, és be kell engedniük az országba a független megfigyelőket. Emellett helyre kell állítaniuk az internet-hozzáférést is, hogy Irán 92 millió lakosa hozzáférhessen az életmentő információkhoz és kapcsolatba léphessen szeretteivel.”
Az IRGC közeli létesítménye ellen végrehajtott rakétacsapásokról készült kép- és hanganyag, valamint az iráni állami médiában közzétett rakétamaradványokat bemutató felvételek elemzése alapján az Amnesty International arra a következtetésre jutott, hogy a támadásban egy Tomahawk rakétát használhattak, amiket ebben a konfliktusban kizárólag az amerikai haderő használ. Ezek irányított fegyverek, amelyek rendkívül pontos találatokra képesek.
2026. március 11-én Brad Cooper, az Egyesült Államok Központi Parancsnokságának (CENTCOM) parancsnoka megerősítette, hogy az Egyesült Államok fejlett mesterséges intelligencia alapúeszközöket használ a műveletekkel kapcsolatos nagy mennyiségű adat feldolgozására. A mesterséges intelligencia jelenlegi vagy jövőbeni alkalmazása tovább növelheti az ilyen jellegű tragédiák kockázatát.
A támadást követően a média- és más szervezetek azonnal megerősítették, hogy az iskolaépület legalább 2016 óta fizikailag elkülönült a katonai komplexum többi részétől. Vagyis a konfliktusban részt vevő felek – akik jóval fejlettebb hírszerzési eszközökkel és technológiákkal rendelkeznek – kétségtelenül képesek lettek volna ugyanezeket az információkat összegyűjteni és ellenőrizni, ami ahhoz a döntéshez kellett volna vezessen, hogy nem támadják meg az iskolát.
A támadást követően az iráni hatóságok propaganda célokra használták fel az áldozatok családjainak és a túlélő gyermekeknek a szenvedését.
Ártatlan gyerekek haltak meg a bombázásban
Az amerikai hatóságok szerint az izraeli és az amerikai erők 2026. február 28-án, helyi idő szerint 9:45-kor indították meg az Irán elleni támadást. A Shajareh Tayyebeh Általános Iskolát egy órával később, 10:45-kor érte találat Mohammad Ashouri, Hormozgán tartomány kormányzója szerint.
Sohrab[1], egy helyi lakos beszámolója szerint az iskola dolgozói már 10 óra körül elkezdték értesíteni a szülőket, hogy vigyék haza gyermekeiket. Ez a döntés megelőzte az iráni hatóságok nagyjából 15 perccel később kiadott országos riasztását, amelyben az összes iskola bezárását bejelentették.
Shiva Amelirad[2], az Iráni Tanári Szakszervezetek Koordinációs Tanácsának nemzetközi képviselője és Sohrab arról számoltak be, hogy mire a családok megérkeztek az iskolához, az épület már romokban volt. Sohrab a szervezetnek elmondta:
„A közeli utcák lakói és mások is odasiettek és megpróbálták azokat a gyerekeket is elvinni, akiknek a családja még nem érkezett meg. […] Azok, akik messzebb éltek, sokáig kellett várniuk arra, hogy autóval eljöjjenek értük a faluból. Ez a késedelem végzetesnek bizonyult. Az igazgatók és a tanárok ott maradtak, hogy kimenekítsék a gyerekeket. A legtöbbjük meghalt. Senki sem gondolta volna, hogy egy iskola célponttá válhat.”
Az iráni hatóságok szerint 168 ember halt meg a támadásban. Az igazságügyi hatóságokhoz tartozó Mizan hírügynökség 2026. március 3-án arról számolt be, hogy a halottak között legalább 110 iskolás gyermek volt – 66 fiú és 54 lány –, továbbá 26 tanár és négy szülő is életét vesztette. Március 7-én a hatóságok közzétettek egy montázst, amely 119 elhunyt gyermek fényképét tartalmazta. Az áldozatok számát az Amnesty International nem tudta független módon megerősíteni az internetleállás és a beutazási tilalom miatt.
Az iskola már régóta a katonai komplexumon kívül helyezkedik el
Az Amnesty International kutatása szerint az iskola Minab Shahrak-e Al-Mahdi nevű városrészében, közvetlenül az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) haditengerészetének egy épületegyüttese[3] mellett található. Ez utóbbi területen található egy fallal körülvett egészségügyi intézmény is, a Shahid Absalan Szakrendelő, amely az IRGC egészségügyi parancsnokságához tartozik.
Shiva Amelirad és Sohrab elmondták az Amnesty Internationalnek, hogy az iskola nemcsak az IRGC személyzetének gyermekeit, hanem a környék alacsony jövedelmű családjainak gyermekeit is fogadja, köztük az elnyomott beludzs kisebbséghez tartozókat is.
Az Amnesty International 2013-ig visszanyúló műholdfelvételek elemzése alapján megállapította, hogy a jelenlegi iskolaépület korábban a katonai létesítmény területén belül helyezkedett el, később azonban fallal leválasztották, és külön bejáratokat alakítottak ki.
Már a 2016-os műholdképek is azt mutatják, hogy az iskola területét határfalak és három külön kapu megépítésével fizikailag leválasztották az IRGC létesítményétől. A 2017-ben és 2018-ban készült felvételeken pedig az látszik, hogy az iskola udvarát és falait is olyan motívumokkal és színekkel festették ki, amelyek hasonlítanak a többi környékbeli iskolához. A 2023 és 2025 között készült két műholdfelvételen – amelyek tanítási napokon készültek – frissen festett udvar és a bejárat előtt álló emberek láthatóak.
Az Amnesty International azt nem tudta pontosan megállapítani, hogy mikor alakították át az épületet iskolává.
Műholdas és videós bizonyítékok
Ahogy a 2026. február 28-án, helyi idő szerint 10:23-kor készült műholdfelvételek is mutatják, az iskola és az IRGC-komplexum ekkor még sértetlen.
Az iránitisztviselők közlése szerint a támadás 10:45-kor történt. Az interneten 11:49-kor és 12:00-kor közzétett videókon sűrű füst látható, amely az IRGC-komplexum irányából száll fel.
A március 2-án és 4-én készült műholdfelvételek elemzése alapján az iskola és az IRGC-komplexum területét jelentős csapás érte. A 2026. március 4-i felvételek azt mutatják, hogy az iskolaépület nyugati fele megsemmisült, a helyén egy nagy törmelékhalom látható. A szomszédos katonai területen legalább tizenkét épület megrongálódott vagy megsemmisült; innen az iskolaépület körülbelül 74 méterre található. A tetőszerkezet összeroskadásának mintázata arra utal, hogy felülről érkezett a becsapódás.
A műholdfelvételek mellett több, 2026. február 28-án közzétett videó is bemutatja az iskola elleni támadás közvetlen következményeit.
A csapás után az iskola udvarán készült felvételeken láthatók az élénk színű falak, amelyek elválasztják az iskolát a katonai létesítménytől, valamint az udvar. A nyugati oldalán az épület nagyrészt romokban hever. A keleti oldal ugyan még áll, de súlyosan megrongálódott, sűrű füst száll fel belőle.
Az interneten közzétett videók és képek azt is mutatják, hogy a támadás után az iskolaudvar gyorsan megtelt emberekkel, akik közül többen a romok eltakarításában segítettek. Más videók azt mutatják, hogy a mentési munkálatokban az Iráni Vörös Félhold Társaság tagjai és mások is segédkeztek, köztük olyan férfiak, akik zöld és barna terepszínű egyenruhát viseltek, amelyek az IRGC és a Baszídzs egységek egyenruhájára emlékeztetnek, valamint több teherautó és munkagép is megjelent a helyszínen.
Megrázó tartalom következik!
Több videón tucatnyi poros gyermekhátizsák látható egy helyre összegyűjtve, néhányon vérfoltok láthatóak. Az egyik felvételen nők ülnek a hátizsákok mellett és sírnak, miközben a háttérben egy munkagép zaja hallatszik. Egy másik videón több ember áll a romok körül, ahol egy alkar látszik ki a törmelékek alól. A kéz és az alkar mérete – összehasonlítva a felvételeken látható felnőtt férfiakéval – arra utal, hogy nagy valószínűséggel egy gyermekhez tartozott. Egy később, még aznap délután készült videón egy férfi látható a romok között, aki egy levágott kezet és alkart tart a kezében. Egy igazságügyi orvosszakértő szerint a kéz és az alkar porral borított és olyan zúzódások láthatók rajtuk, amelyek robbanás okozta sérülésekre utalnak, és nagy valószínűséggel egy gyermeké voltak.
Az egyik osztályteremben készült videón látható, hogy a törmelék teljesen beborítja az asztalokat és padokat. A felvételeken látható ablakkeretek, zöld padok és faliképek megegyeznek az iskola más részein található berendezésekkel, ami arra utal, hogy az épület megsemmisült része valóban tantermeknek adott helyet és oktatási célokra szolgált.
Az iráni állami média, a Mehr hírügynökség által 2026. március 8-án közzétett, az Amnesty International által hitelesített videó egy rakéta becsapódását mutatja a közeli katonai létesítmény területén. A felvétel alapján egy amerikai gyártmányú Tomahawk szubszonikus cirkálórakéta lehetett, amit jellegzetes szárnyai és nagy, szögletes vezérsíkjairól lehet felismerni. A felvételek alapján ez a rakéta nem az iskolába csapódott be. A videón szürke füstfelhő is látható a komplexum északkeleti részén, amely származhatott akár az iskolából, akár a közeli katonai épületekből.
2026. március 9-én az iráni állami televízió, az Iráni Iszlám Köztársaság Műsorszolgáltatója (IRIB) olyan képeket tett közzé, amelyeken egy Tomahawk rakétához hasonló rakétából származó maradványok láthatók. Az IRIB közlése szerint ezek „annak az amerikai rakétának a maradványai, amely a minabi iskola gyermekeire zuhant”. Bár ezek a maradványok megerősíthetik, hogy a komplexumnak legalább egyes részeit egy Tomahawk találta el, az Amnesty International nem tudta független módon megerősíteni, hogy az iskolát is ilyen típusú fegyverrel támadták-e meg.
A Pentagon 2026. március 2-i sajtótájékoztatóján Dan Caine, az Egyesült Államok vezérkari főnöke megerősítette, hogy az amerikai haditengerészet február 28-án Tomahawk rakétákat lőtt ki Dél-Irán ellen. Egy másik, március 4-i sajtótájékoztatón egy térképet is bemutatott, amely az amerikai és izraeli erők által az első száz órában végrehajtott csapások helyszíneit ábrázolta, köztük Minabot is. Amikor az iskola elleni támadásról kérdezték, Pete Hegseth védelmi miniszter azt mondta, hogy a Pentagon vizsgálja az esetet.
A 2026. március 9-én tartott sajtótájékoztatóján Donald Trump amerikai elnök egy újságíró kérdésére válaszolva – amely arra irányult, hogy egy Tomahawk rakéta találhatta el az iskolát – azt állította, hogy „Irán vagy valaki más” felelős a támadásért.
2026. március 10-én a Fehér Ház egyik szóvivője megerősítette, hogy az iskola elleni támadás kivizsgálása még folyamatban van, és a Védelmi Minisztérium jelentést fog közzétenni az ügyről.
Egyik fél sem tett eleget a gyermekek védelméért
A nemzetközi humanitárius jog előírja a fegyveres konfliktusban részt vevő felek számára, hogy mindig különbséget kell tenniük a katonák és katonai célpontok, illetve a civilek és civil objektumok között. Tilos közvetlenül támadni civileket és civil létesítményeket, például iskolákat. Támadás kizárólag katonák és katonai célpontok ellen irányulhat.
A konfliktusban részt vevő feleknek a katonai műveleteik során folyamatosan törekedniük kell a civilek és civil objektumok védelmére. Ez magában foglalja minden lehetséges óvintézkedés megtételét annak érdekében, hogy elkerüljék vagy a lehető legkisebbre csökkentsék a támadások során véletlen bekövetkező haláleseteket, sérüléseket és károkat.
Ennek része a naprakész és alapos hírszerzési információgyűjtés, valamint a rendelkezésre álló információk részletes elemzése és ellenőrzése. A támadást fel kell függeszteni vagy meg kell szakítani, ha a tervezés vagy a végrehajtás bármely szakaszában kiderül, hogy a célpont nem katonai objektum, vagy a támadás aránytalan civil károkat okozna. A konfliktusban részt vevő feleknek továbbá azt is biztosítaniuk kell, hogy mesterséges intelligencia alapú eszköz alkalmazása esetén a támadások tervezése és végrehajtása során fennmaradjon az érdemi emberi ellenőrzés.
A feleknek minden lehetséges óvintézkedést meg kell tenniük a fegyverek és a támadás módjának – beleértve annak időzítését – megválasztásakor annak érdekében, hogy elkerüljék vagy minimalizálják a civileknek okozott károkat. Amennyiben a körülmények lehetővé teszik, kötelesek hatékony előzetes figyelmeztetést kiadni a civil lakosságnak az olyan támadások előtt, amelyek őket érinthetik.
Ezen túlmenően a nemzetközi humanitárius jog azt is előírja a konfliktusban részt vevő felek számára, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy megvédjék a saját ellenőrzésük alatt álló civil lakosságot és civil objektumokat a támadások hatásaitól. Ez pedig magában foglalja – amennyiben ez lehetséges – a civilek és civil objektumok katonai célpontok közeléből történő eltávolítását. Ennek megfelelően az iráni hatóságoknak nem lett volna szabad egy iskola működését olyan épületben engedélyezniük, amely közvetlenül egy katonai létesítmény mellett található, mivel az fegyveres konfliktus idején katonai célpontnak minősülhet – ahogy ebben az esetben ténylegesen célponttá is vált.
Az iráni vezetés még a gyerekek halálát is propagandacélra használja
Az Amnesty International által gyűjtött beszámolók és videófelvételek arra is utalnak, hogy az iráni hatóságok egyes, gyermekeiket elvesztő családokat arra kényszerítettek, hogy olyan temetési szertartásokon vegyenek részt, amelyek nem feleltek meg vallási hagyományaiknak, miközben a traumát átélt túlélő gyermekeket propaganda célokra használták fel.
Sohrab elmondta a szervezetnek, hogy a hatóságok egyszerűen közölték a családokkal, hogy az összes gyermek holttestét koporsókba helyezik, és egyetlen, államilag szervezett, a síita hagyományoknak megfelelő temetésen búcsúztatják el őket 2026. március 3-ánl. Erre annak ellenére került sor, hogy az áldozatok és családjaik egy része a szunnita beludzs kisebbségéhez tartozik, akik eltérő vallási szertartásokat követnek. Amikor egyes családok jelezték, hogy saját vallási hagyományaik szerint szeretnék eltemetni gyermekeiket, a hatóságok ezt megtagadták. Sohrab szerint tisztviselők azt is közölték a családokkal, hogy gyermekeik földi maradványait csak az állami szertartás után kaphatják meg.
A hatóságok a túlélő gyermekeket az iskola romjaihoz is elvitték, hogy propagandafelvételeket készítsenek róluk, annak ellenére, hogy a gyerekeken sérülések és súlyos trauma jelei voltak láthatóak.
Egy 2026. március 5-én online közzétett videóban egy újságíró két, láthatóan megrendült, körülbelül 7–11 éves kislányt kérdez és többször is arra kéri a fiatalabb gyermeket, hogy nevezze meg azokat a barátait, akik meghaltak, és mondja el, kiket szeretett közülük a legjobban. A kislány felsorolja barátai nevét, azt mondja, hogy mindannyiukat szerette, majd hozzáteszi, hogy egyik barátnője édesanyja – aki tanár volt – szintén meghalt, ezután sírva fakad.
Egy másik videóban egy 10 éves, láthatóan az arcán megsérült kislányt a temetési szertartáson 11 éves bátyja meggyilkolásáról kérdezték. Az interjút később az állami média is sugározta 2026. március 6-án.
Az ilyen kényszerítő és megfélemlítő gyakorlatok – amikor a hatóságok a gyászoló családokat és a traumát átélt gyermek túlélőket propagandacélokra használják fel – súlyos szenvedést okoznak. Ezek a cselekmények a kínzás, valamint az embertelen vagy megalázó bánásmód abszolút tilalmába ütköznek.
Az amerikai Kongresszusnak mindent meg kell tennie a civil áldozatok védelmében
Az elmúlt években a részben az első Trump-adminisztráció alatt kidolgozott garanciák– amelyeknek célja az Egyesült Államok külföldi katonai műveletek civil áldozatainak és civil károsodásainak csökkentése – kerültek veszélybe a jelenlegi Trump-adminisztráció döntései miatt.
Sajtóbeszámolók szerint a Védelmi Minisztériumban jelentősen leépítették azokat a kormányzati programokat, amelyek a civil károk megelőzésére és kezelésére irányultak. Emellett az amerikai elnök visszavonta azokat a korlátozásokat is, amelyek korábban szigorúbb feltételekhez kötötték bizonyos légicsapások és különleges műveletek engedélyezését. Pete Hegseth védelmi miniszter pedig elbocsátotta azokat a katonai jogászokat, akik a hadműveletek során a nemzetközi humanitárius jog betartásának ellenőrzéséért feleltek.
Háttér
2026. február 28-án az Egyesült Államok és Izrael közös katonai műveletet indított Irán ellen, amelynek keretében azóta több ezer légicsapást hajtottak végre az ország területén. Az iráni hatóságok erre válaszul megtorló támadásokat indítottak a régióban. A fegyveres konfliktus gyorsan regionális méretűvé vált a Közel-Keleten, és jelentős civil áldozatokkal és károkkaljárt. Izrael emellett Libanon elleni támadásait is fokozta a Hezbollah támadásaira válaszul.
A jelentések szerint eddig legalább 1 255 ember halt meg Iránban, több mint 773 Libanonban, legalább 12 Izraelben és legalább 17 a régió más országaiban.
Irán Oktatási Minisztériumának Információs és Közkapcsolati Központja 2026. március 7-én közölte, hogy eddig legalább 66 iskola sérült meg vagy semmisült meg a támadások következtében, ami több esetben diákok halálát is okozta. Az egyik ilyen eset, amikor 2026. február 28-án egy kisfiú halt meg az Abyek városában, a Kazvin tartományban található Imam Reza Általános Iskola játszóterén, miután egy közeli légicsapás betörte az ablakokat és törmeléket szórt az udvarra. Az esetet térfigyelő kamera rögzítette.
2026. március 12-én nyolc ENSZ-szakértő nyilatkozatban szorgalmazta, hogy független vizsgálat induljon azokkal a támadásokkal kapcsolatban, amelyek súlyos jogsértéseknek minősülhetnek, külön kiemelve az iskol elleni támadást.
Módszertan:
Az Amnesty International Evidence Lab csapata több mint 30 műholdfelvételt elemzett az iskoláról és a szomszédos IRGC-létesítményről, beleértve a támadás után készült képeket, valamint több mint egy évtizedre visszanyúló archív felvételeket is. A szervezet 28, az interneten közzétett videót és 30 fényképet is megvizsgált. Ezek között voltak felvételek az IRGC-komplexumot ért csapásokról, a fegyvermaradványokról készült fotók, valamint olyan videók és képek is, amelyek a támadás közvetlen következményeit, a mentési munkálatokat és a holttestek kiemelését dokumentálták. További elemzést végzett egy független igazságügyi orvosszakértő.
A szervezet áttekintette az iráni, izraeli és amerikai hatóságok hivatalos nyilatkozatait, valamint állami és független médiában megjelent beszámolókat is. Emellett három, Iránon kívül tartózkodó, a minabi helyzettel, az iskolával és a támadással kapcsolatban közvetlen információval rendelkező személlyel készített interjút: egy tanárral, egy minabi lakossal és egy beludzs emberi jogi aktivistával.
Az Amnesty International az iráni hatóságok által 2026. február 28. óta fenntartott szándékos internetleállás miatt nem tudott közvetlenül beszélni a szemtanúkkal és az áldozatok családtagjaival.
[1] Sohrab négy független forrással is kapcsolatban áll, akik közvetlen információkkal rendelkeztek az iskola elleni támadásról. Biztonsági okokból nem a valódi nevét tüntettük fel.
[2] Shiva a támadásról közvetlen információval rendelkező, független forrástól származó információkat továbbított az Amnesty International számára.
[3] Az épületegyüttes az IRGC haditengerészetének Seyyd al‑Shohada Asif Rakétadandárjához tartozik, amely Dél-Irán partvidékének védelméért felel.