Osman Kavala 2017 novembere óta három különböző vádpont miatt több mint 4,5 évet töltött előzetes letartóztatásban. Ezek a következők voltak: a török büntető törvénykönyv 309. szakasza szerinti „az alkotmányos rend megdöntése” (a 2016-os puccskísérletben való állítólagos részvétele miatt); „a kormány megdöntése” (312. szakasz, a Gezi parki tüntetésekben való állítólagos részvétele miatt); illetve katonai és politikai célpontok elleni kémkedés (328. szakasz, szintén a puccskísérlet miatt).
A Gezi park ügy 2019 júniusában kezdődött és 16 vádlott állt a bíróság előtt. Kavalát két társával együtt azzal vádolták, hogy ők finanszírozták a tüntetést (312. szakasz), hat társukat pedig egy sor más bűncselekménnyel gyanúsították meg. 2020. február 18-án kilenc vádlottat felmentettek, hét másik ügyében pedig nem döntöttek, mert nem voltak jelen a tárgyaláson. A bíróság elrendelte Osman Kavala azonnali szabadon bocsátását, de az isztambuli főügyész parancsára azonnal újra őrizetbe vették.
Kavalát először egy rendőrségi fogdába vitték, majd másnap visszakerült a börtönbe, ezúttal azért, mert állítólag részt vett a 2016-os puccskísérletben (309. szakasz). Március 20-án a vádat kémkedésre változtatták át, így továbbra is előzetes letartóztatásban tarthatták. A szabályok szerint egy vádpontban az előzetes letartóztatás nem tarthat tovább két évnél, kivéve, ha a bíróság azt befogadja.
2021 januárjában az isztambuli regionális fellebbviteli bíróság visszavonta a Kavalát és nyolc társát felmentő korábbi ítéletet, így májusban új eljárás kezdődött. Eközben a Gezi park ügyhöz kapcsolódó másik bírósági döntést (a Carsi-ügy), ahol 35 focidrukker ült a vádlottak padján, szintén hatályon kívül helyeztek. A két ügyet egy finoman szólva is megkérdőjelezhető eljárás során 2021 nyarán egyesítették, így már összesen 52 vádlott állt bíróság elé októberben.
Nem sokkal azután, hogy az Európa Tanács már a negyedik ülését tartotta abban a kötelezettségszegési eljárásban, amely azért indult, mert Törökország nem hajtotta végre az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntését a Kavala ügyben, 2022 februárjában a török ügyészség indítványára újra szétválasztották az ügyeket. A hatodik és egyben utolsó tárgyalást április 25-én tartották.
Az Osman Kavala és társai elleni koncepciós per és az ügyükben hozott igazságtalan döntés jól példázza, hogyan vette át a politika a hatalmat a török bíróságok felett. A bíróságok rendszeresen döntenek bizonyítékokkal nem alátámasztott, sokszor abszurd vádakra – elsősorban a 2016-os puccskísérletre hivatkozva – alapuló ügyekben, hogy fogva tartsák és elítéljék a kormány politikai ellenfeleit.
Kavala és társai ellen nem volt semmilyen hitelt érdemlő bizonyíték. Ez az eljárás a legújabb példája annak, hogyan számolta fel a török kormány a bíróságok függetlenségét. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2019-es döntése szerint a hatóságok nem csupán Kavala szabadsághoz és személyes biztonsághoz fűződő jogát sértették meg, de alig titkolt szándékuk az volt, hogy elhallgattassák őt, más jogvédőket pedig elijesszenek a jogszerű és legitim munkájuktól.
Bár az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága február 22-én kötelezettségszegési eljárást indított, amiért Törökország nem hajlandó végrehajtani a Kavala szabadon engedését elrendelő EJEB döntést, egy isztambuli bíróság április 25-én tényleges életfogytiglanra ítélte őt. Az Európa Tanács tagjaként Törökországnak kötelessége lenne végrehajtani a strasbourgi bíróság döntését, így annak megtagadása egyértelműen jelzi, hogy a török bíróságok nem tartják tiszteletben a nemzetközi illetve európai emberi jogi és jogállami előírásokat.
