A nőket érinti legsúlyosabban Izrael gázai népirtása

Az elmúlt 29 hónapban Izrael folyamatos népirtása a megszállt Gázai övezetben élő palesztin nőket és lányokat elviselhetetlen körülmények közé taszította.

Izrael szándékosan olyan körülményeket teremt, amelyek célja a palesztin lakosság fizikai megsemmisítése. Ennek a következményei a palesztin nők számára különösen súlyosak: folyamatosak a tömeges kitelepítések, teljesen összeomlott a reproduktív gyógyászati és terhesgondozás és az újszülöttek egészségügyi ellátása, továbbá megszakadt a krónikus betegségek, köztük a rákos megbetegedések kezelése, nőtt a betegségeknek való kitettség. Sokan veszélyes és méltatlan életkörülmények között kénytelenek élni. Mindez súlyos fizikai és mentális károkat okoz.

A fennálló tragikus helyzetet tovább súlyosbítják azok a korlátozások, amelyeket a civil lakosság túléléséhez nélkülözhetetlen eszközök behozatalára rendeltek el az izraeli hatóságok. Korlátozták például az élelmiszerek, a gyógyszerek, az orvosi műszerek és segédeszközök, a sátrak, valamint a víztisztításhoz, illetve a romok, fel nem robbant lőszerek és hulladék eltávolításához szükséges eszközök behozatalát is.

A fenti korlátozások mellett Izrael késlelteti az egészségügyileg indokolt evakuálásokat, felfüggesztette a nők és lányok számára alapvető szolgáltatásokat nyújtó nemzetközi humanitárius szervezetek regisztrációját.

A nők megfelelő orvosi ellátás nélkül kénytelenek szülni, a várandósságot és a szülés utáni időszakot pedig túlzsúfolt, nem higiénikus körülmények között kell átvészelniük. Sok nő éhezik, beteg, nap mint nap súlyos traumákkal küzd, miközben semmilyen segítséget nem kap. Gyakorlatilag nincs privát szférájuk, nem férnek hozzá alapvető szolgáltatásokhoz és még másokról is nekik kell gondoskodniuk.

„Miközben az Irán elleni izraeli–amerikai támadások következtében fokozódik a feszültség a Közel-Keleten, nem szabad megfeledkeznünk Izrael gázai palesztinok ellen folytatott népírtásáról, és annak nők és lányokra gyakorolt hatásairól sem – mondta Agnès Callamard, az Amnesty International főtitkára.

„A gázai nőket megfosztják azoktól a feltételektől, amelyek ahhoz szükségesek, hogy biztonságban éljenek és gyermekeket szülhessenek. Az egészséghez, biztonsághoz, méltósághoz és a jövőhöz való jogaik szisztematikus semmibevétele háborús cselekmény.”

Az ENSZ Megszállt Palesztin Területekkel és Izraellel foglalkozó Független Vizsgálóbizottsága 2025. márciusi jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy az izraeli hatóságok Gázában következetesen és szándékosan rombolták le a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátórendszert. Ez a népirtásról szóló egyezmény által tiltott két cselekménynek is megfelel: olyan életkörülmények szándékos előidézése, amelyek a palesztin lakosság fizikai megsemmisüléséhez vezetnek, illetve olyan intézkedések bevezetése, amelyek a születések megakadályozását célozzák.

Élet Gázában a „tűzszünet” óta

A Gázai övezetben kialakult katasztrófa sokrétegű, és egyik csapás követi a másikat: folyamatosak a kitelepítések és a légitámadások, az egészségügyi rendszer súlyosan leromlott és alulfinanszírozott, a gazdaság pedig teljesen összeomlott. A gázai Egészségügyi Minisztérium adatai szerint 2025 októbere, az úgynevezett „tűzszünet” aláírása és 2026 február vége között 630 palesztint öltek meg – köztük 202 gyermeket, 89 nőt és 339 férfit –, ami tovább növeli a több mint 72 000 halálos áldozat számát.

Bár a közvetlen éhínség veszélye csökkent, továbbra is súlyos az élelmiszerhiány és gyakori az alultápláltság, ami hosszú távon katasztrofális következményekkel jár. Mivel Gázában a lakóépületek nagy része teljesen megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott, az övezet területének közel 60%-a pedig az úgynevezett „sárga vonaltól” keletre található – amely területet izraeli hatóságok és Izrael által támogatott helyi milíciák ellenőriznek –, a palesztinok többsége továbbra is belső menekültként él és nem fér hozzá a mezőgazdasági területekhez.

Február 27-én az izraeli Legfelsőbb Bíróság ideiglenesen felfüggesztette annak a kormányzati döntésnek a végrehajtását, amely szüneteltette a megszállt palesztin területeken működő 37 nemzetközi segélyszervezet tevékenységét. A segélyekhez hozzáférést annak ellenére korlátozzák, hogy az egyértelműen pusztító hatással van a palesztinokra, különösen a nőkre.

Február 28-án Izrael mindhárom működő gázai határátkelőhelyet lezárta azt követően, hogy az Egyesült Államokkal közösen támadást indított Irán ellen. Ez a lezárás leállította a már amúgy is korlátozott segélyek és kereskedelmi szállítmányok bejutását a területre, valamint meggátolta a Gázai övezetből történő orvosi evakuálásokat is. Március 3-án Izrael újra megnyitotta a Kerem Shalom/Karm Abu Salem határátkelőt a segélyek „fokozatos beengedése” érdekében, az Egyiptommal közös rafahi határátkelő – amelyet február elején csak részben nyitottak meg – azonban továbbra is zárva maradt. Mindeközben az izraeli katonai műveletek[1] a tűzszüneti megállapodás ellenére folytatódtak a Gázai övezetben, ezzel további szenvedést okozva és károsítva a civil infrastruktúrát.

Az anyák és újszülöttek egészségügyi ellátása összeomlott

A nők szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését az izraeli bombázások súlyosan korlátozták, a tömeges kitelepítések, valamint a létfontosságú segélyek és higiéniai csomagok bejutását korlátozó intézkedések miatt. Mindeközben a víz- és szennyvízrendszer romokban. Olyannyira súlyos a helyzet, hogy a WHO és az egészségügyi szakértők adatai szerint az egészségügyi létesítményeknek közel 60%-a működésképtelen, ami hatalmas terhet ró arra a kevés intézményre, amelyek még működnek, különösen a sürgősségi szülészeti ellátást nyújtókra.

A legfrissebb gázai egészségügyi minisztériumi jelentések szerint még a „tűzszünet” és a beérkező segélyek növekedése után is teljesen hiányzik a készletekből az alapvető gyógyszerek mintegy 46%-a [2]. A „tűzszünet” óta az ENSZ népesedési alapja (UNFPA) és társszervezetei jelentős mennyiségű szülészeti és reproduktív ellátáshoz szükséges gyógyszert és eszközt juttattak be Gázába, de a szükségleteket csak részben tudják kielégíteni. Az Integrált Élelmezésbiztonsági Szakaszbesorolás (IPC) legfrissebb becslései szerint 2026 októbere közepéig mintegy 37 000 várandós és szoptató nő küzd majd akut alultápláltsággal.

A megkérdezett egészségügyi dolgozók szerint a nők továbbra is rendkívüli élelmiszer-, gyógyszer- és táplálékkiegészítő-hiánnyal küzdenek a terhességük alatt és a szülést követő időszak nagyrészében. Elmondásuk szerint a legtöbb szülő nő alultápláltság miatti vérszegénységben, víz útján terjedő betegségekben, hüvelygyulladásban és más fertőzésekben szenved a szennyezett víz és a nem megfelelő higiéniai körülmények miatt. A felszerelések hiánya miatt azonban gyakran nem tudják elvégezni a szükséges szűrővizsgálatokat, és előfordult, hogy lejárt szavatosságú érzéstelenítőket kellett használniuk.

A megkérdezett egészségügyi dolgozók szerint az elmúlt 29 hónapban drasztikusan súlyosbodtak az anyák és az újszülöttek egészségügyi problémái. A legsúlyosabb problémák közé tartozik a koraszülés, az alacsony születési súlyú babák gyakoribb előfordulása, a várandós és szoptató nők alultápláltsága, a szülés előtti szorongás és a szülés utáni depresszió, valamint a terhesség alatti légzőszervi betegségek. Emellett az újszülötteknél is rendkívül gyakoriak a légzőszervi problémák, amelyeknek oka lehet a koraszülés, a tüdő elégtelen fejlődése, az anya terhesség alatti rossz egészségi állapota, valamint a születés utáni rossz körülmények, különösen a hideg időjárás.

Az Al-Helou kórház szülészeti osztályán dolgozó újszülöttgyógyász, Dr. Nasser Bulbol elmondta, hogy jelentősen megnőtt a magas kockázatú terhességek száma, mivel az anyák immunrendszere teljesen legyengült az alultápláltság következtében:

„A kitelepítések körülményei fertőző megbetegedésekhez vezetnek, és a legtöbb nő stressz, trauma és bizonytalanság közepette érkezik ide. Sokukat többször is kitelepítették, elvesztették szeretteiket, és nem jutnak hozzá a számukra szükséges táláló élelmiszerekhez.”

A kórházban összesen 12 inkubátor található, köztük hat, újszülöttek intenzív ellátására szolgáló berendezés, azonban egyik sincs felszerelve a szükséges kardiológiai és légzésfunkciós monitorokkal.

A gázai újszülött osztályok más intézményekben is hasonló problémákkal küzdenek. A Deir al-Balahban található Shuhada Al-Aqsa kórház újszülött osztályának vezető ápolója – amely 24 működő inkubátorral rendelkezik – az Amnestynek elmondta, hogy kénytelenek újra felhasználni az egyszer használatos orvosi eszközöket, köztük a lélegeztetőgépekhez használt csöveket is.

Az UNFPA szerint a Gázai övezet újszülött osztályai jelenleg kapacitásuk 150–170%-án működnek, és előfordul, hogy egy inkubátoron akár három újszülött is osztozik.

A nemzetközi segélyszervezetek működésének akadályozása vagy esetleges felfüggesztése katasztrofális következményekkel járna a reproduktív és újszülött-ellátásra. Az Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontières) a konfliktus kezdete óta több tízezer nő és csecsemő számára biztosított létfontosságú terhesgondozást és szülés utáni járóbeteg-ellátást, valamint támogatást a kórházak szülészeti és újszülött osztályain. Emellett támogatták rengeteg alultáplált nő táplálkozását, valamint kezelést és segítséget biztosítottak a nők elleni erőszak áldozatainak.

A Medical Aid for Palestinians szervezet három korházban[3] biztosít újszülött ellátást, újszülött intenzív ellátást, reproduktív és szülészeti ellátást, valamint utógondozást. Emellett ez a szervezet szintén tanácsadást és támogatást nyújt a nők elleni erőszak áldozatainak. A segélyszervezetek által nyújtott alapvető szolgáltatásokat a már amúgy is összeomlott egészségügyi rendszer nem fogja tudni könnyen átvenni, így több tízezer nő életét fogja veszélyeztetni, ha a gondozásuk folytonossága és minősége tovább romlik.

Az anyák nincsenek biztonságban

Az Amnesty International olyan várandós és szoptató nőkkel beszélt, akik Gáza városában, Al-Mawasiban, Deir al-Balahban és a Nuseirat menekülttáboraiban élnek. Bár 2026 januárja óta valamelyest javult az élelmiszerekhez, a személyes higiéniai és tisztálkodószerekhez[4] való hozzáférés, soknak továbbra sincs pénzük rá. Emellett csak nagyon korlátozottan férnek ivóvízhez.

A megkérdezett anyák többsége azt mondta az Amnesty Internationalnek, hogy terhességük alatt kétségbeesetten próbáltak táplálékkiegészítőkhöz jutni, de nehézségekbe ütköztek. Sokuk jelentősen lefogyott, és többüknél alultápláltságot vagy vérszegénységet diagnosztizáltak.

A 22 éves Hind, aki 2026. január 19-én adott életet egy kisfiúnak, elmondta:

„Sokat fogytam, mindössze 43 kiló voltam, és a tábori kórházban, ahol szültem, azt mondták, alultáplált vagyok. A kisbabám kétoldalú tüdőfertőzéssel született, ami miatt több napot töltött az intenzív osztályon. Bár most már valamivel jobban van, még mindig az inkubátor tartja életben. Attól félek, hogy rosszabbul lesz, mert egy tengerparti sátorban élünk, nagyon hideg van, és nincs módunk melegen tartani magunkat. Van egy 18 hónapos kisbabám is, ő is megbetegedett a hidegben.”

Hind

A 22 éves Mariam, aki Deir al-Balahban él kitelepítve, és szintén nemrég szült, alultápláltságban és vérszegénységben szenved. Első fiát koraszüléssel hozta világra 2025 decemberében. Nem termel elég tejet a szoptatáshoz, és most nehezen tudja megfizetni a tápszert, mindeközben pedig egy fűtetlen sátorban próbálja melegen tartani a gyermekét.

Az Amnesty International által megkérdezett várandós nők mindegyike azt mondta, hogy csak rendszertelenül részesültek terhesgondozásban. Sokan nem tudták megfelelően megvédeni magukat és újszülött csecsemőiket a rendkívül hideg téli hónapokban. A legtöbb nő arról is beszámolt, hogy terhességük alatt magas szintű légszennyezésnek voltak kitéve, ugyanis rendes tüzelőanyag hiányában műanyag és más mérgező anyagok füstjét voltak kénytelenek belélegezni. Terhességük későbbi szakaszában és a szülés utáni időszakban nehezen tudták használni a túlzsúfolt és higiéniai szempontból nem megfelelő ideiglenes vécéket a menekülttáborban.

Egy 24 éves, képzett ápolónő – aki nyolc hónapos terhes – az Amnesty Internationalnek elmondta, hogy bár vérszegénységben szenved, terhessége alatt nem tudott hozzájutni a szükséges vasinfúzióhoz, vasban gazdag ételekhez vagy más vitaminokhoz. Elmondta, hogy kisfia 2024 közepén egy fertőzés következtében meghalt, miután nem kapott megfelelő orvosi ellátást, férjét pedig az otthonuk közelében egy támadásban megölték, nem sokkal azelőtt, hogy megtudta volna, hogy újra terhes. Beszélt arról is, mennyire borzalmas várandósan egy sátorban élni, folyamatosan betegeskedni a hideg miatt, és küszködni a vécékhez való hozzáféréssel. Aggódik, hogy hogyan fogja megvédeni babáját a vírusoktól a homokkal és bogarakkal teli sátorban, és nem tudja, hogyan lesz képes megfizetni a pelenkákat, a babaruhákat és a szülés utáni higiéniai betéteket.

Maysoun Abu Bureik, az Al-Awda kórház vezető bábája kifejtette, milyen érzelmi terhek nehezednek az anyákra:

„A legnehezebb az, amikor egy olyan anyának kell segítened, aki elvesztette a férjét vagy a családját. Ilyenkor semmit sem tudsz mondani vagy tenni, hogy megvigasztald. Egyedül kell fenntartania a háztartását, neki kell érzelmi támaszt nyújtania a gyermekének, miközben ő maga is kétségbeesetten vágyik támogatásra – és legtöbbször még otthonuk sincsen.”

Megszakított onkológiai kezelések és orvosi evakuálások

Az izraeli hatóságok továbbra is szigorúan ellenőrzik és jelentősen akadályozzák az orvosi evakuálások folyamatát annak ellenére, hogy több mint 18 500 gázai palesztinnak lenne sürgősen szüksége olyan kezelésre, amely helyben nem érhető el – elsősorban az egészségügyi rendszer Izrael általi elpusztítása miatt. 2023. október 7-e óta szinte teljesen betiltották az orvosi evakuálásokat Ciszjordániába, ideértve Kelet-Jeruzsálemet is.

A rafahi határátkelő 2026. február 2-i részleges újranyitása óta az ENSZ és partnerei 289 palesztin beteget és családtagjaikat evakuálták a Gázai övezetből a rafahi és a Kerem Shalom átkelőn keresztül. Bár az orvosi evakuálások lelassulását különféle bürokratikus és adminisztratív tényezők is okozhatják, a fő akadályt az izraeli hatóságok által bevezetett szigorú korlátozások és késleltetések jelentik. Az evakuálásokat gyakran önkényes, homályos és hosszadalmas engedélyezési folyamat előzi meg, a hosszas várakozás halálhoz és szenvedéshez vezetett. Az evakuálási folyamat teljesen leállt azóta, hogy az Egyesült Államok és Izrael közös katonai offenzívát indított Irán ellen.

Az egészségügyi mentések akadályozása a daganatos betegségben szenvedő nőket érinti a legsúlyosabban. Az Amnesty International által megkérdezett nyolc női daganatos beteg mindegyike arról számolt be, hogy kezelésüket befolyásolta az orvosi eszközök és gyógyszerek – köztük a kemoterápiás szerek – hiánya. A heves bombázások idején ráadásul a kórházaknak a sürgős traumás sérüléseknek kellett elsőbbséget adniuk.

Egy ápoló az Amnesty Internationalnek így nyilatkozott: „Jelenleg egyetlen kórház sincs Gázában, ahol sugárkezelést lehetne végezni. Súlyos hiány van a diagnosztikai eszközökből is. Az egész Gázai övezetben nincs egyetlen működő MRI-készülék sem. A korábbi diagnózis hiánya azt jelenti, hogy sokszor csak találgatni tudunk, ami veszélyezteti a betegek életét és csökkenti a kezelések hatékonyságát.”

Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) a humanitárius segítségnyújtást vizsgáló összefoglalójában megerősítette, hogy bizonyos laboratóriumi berendezéseket és diagnosztikai eszközöket az izraeli hatóságok „kettős [katonai és polgári] felhasználású” eszközöknek minősítettek, így be sem engedték azokat.

A 37, nyilvántartásból törölt segélyszervezet egyikének humanitárius munkatársa 2026. február végén azt mondta az Amnesty Internationalnek, hogy már több mint 1000, nem fertőző – például rákos – beteg ember kezelése hiúsult meg az orvosi felszerelések hiányában.

Iman elmondta, hogy kemoterápiás kezeléseit kétszer is el kellett halasztani a szükséges gyógyszerek hiánya miatt:

„Amikor szerencsém van és megkapom a kemoterápiát, egy-két napot itt alszom, hogy felépüljek, de utána vissza kell mennem a sátramba, ahol szennyezett vizet iszom és azzal is fürdök, de ami a legrosszabb, hogy nem tudok aludni. Tavaly diagnosztizáltak mellrákkal, és azóta négyszer kellett elhagynom az otthonomat. Annak ellenére, hogy alig bírok mozogni, a gyermekeimet is nekem kellett vinnem. A kitelepítések és a betegség együttes hatása végzetes lehet számomra. Bár rajta vagyok az orvosi evakuálási listán, egyelőre csak várok.”

Iman

Nisrine egy 49 éves, hétgyermekes édesanya, akinél homloklebeny-daganatot diagnosztizáltak. Az Amnesty Internationalnek elmondta, hogy édesanyja és testvérei is meghaltak egy izraeli légitámadásban, a gázai Shuja’iya negyedben található otthonuk pedig megsemmisült: „Súlyos depresszióba estem. A folyamatos menekülés kiszívja az életerőt az emberből, teljesen kimerít. A legnehezebb az, hogy minden egyes kitelepítés alkalmával mindent a nulláról kell újrakezdenünk és attól még nehezebb, hogy már fizikailag is kimerültek vagyunk.”

Hani Ayyash, a gázai Török–Palesztin Barátság Kórház ambuláns klinikájának korábbi igazgatója – amely a teljes Gázai övezet egyetlen, daganatos betegségek kezelésére szakosodott intézménye volt – 2023 októberében kénytelen volt elhagyni kórházát a heves bombázások miatt. Az izraeli hadsereg később ezt a kórházat katonai bázisként használta, és 2025 márciusában néhány létesítményét felrobbantotta.

„A Barátság Kórház elvesztése hatalmas csapás volt számunkra, mert messze ez volt a legfejlettebb rákkezelő központ Gázában. A kórházból semmilyen berendezést nem tudtunk megmenteni” – mondta Hani Ayyash.

Az izraeli hatóságoknak meg kell szüntetniük a humanitárius segítségnyújtást érintő jogellenes és önkényes korlátozásokat, ideértve a következőket:

• Meg kell szüntetniük a gyógyszerek, orvosi felszerelések, alapvető áruk és szolgáltatások bejutását akadályozó intézkedéseket, valamint az orvosi evakuálások akadályozását.
• Egy hatékony és megbízható evakuációs útvonalat kell biztosítaniuk a megszállt palesztin területek más részei – köztük Kelet-Jeruzsálem – és Izrael felé.
• Az izraeli kormánynak továbbá fel kell oldania azokat a korlátozásokat is, amelyek a megszállt palesztin területeken kívülre történő orvosi evakuálásokat akadályozzák, és garantálnia kell, hogy a betegek a kezelésük befejezése után – ha szeretnének – visszatérhessenek.
• Emellett azonnal engedélyezniük kell a diagnosztikai képalkotó és laboratóriumi eszközök, felszerelések behozatalát, különösen azokat, amelyek a rák és más betegségek korai diagnózisához szükségesek.

„A gázai nők olyan körülmények között tartják össze családjaikat és közösségeiket, amelyek célja éppen az, hogy megtörjék őket. Ők azok a tanárok, akik sátrakban tanítják a gyerekeket, az orvosok és ápolók, akik gyakran fizetés nélkül dolgoznak a tábori kórházakban, és azok a gondozók, akik fáradhatatlanul küzdenek azért, hogy a népirtás kellős közepén is életben tartsák a reményt. Bátorságuk óriási tiszteletet érdemel, és az egész emberiség számára inspirációt jelent” – mondta Agnès Callamard.

„Ez az emberek által előidézett katasztrófa – aminek a képernyőinken keresztül mindannyian a tanúi voltunk – mérhetetlen szenvedést okozott. A cselekvés és a támogatás már régóta esedékes! Határozottan ki kell állnunk a gázai palesztin nők és lányok mellett, és ismét fel kell szólítanunk az államokat, hogy tegyenek érdemi lépéseket Izrael népirtásának és jogellenes megszállásának befejezéséért, így többek között azért, hogy a nők és lányok hozzáférhessenek alapvető jogaikhoz, és biztosított legyen egy olyan jövő, amelyben minden palesztin méltóságban élhet.”

Az országoknak érdemi lépéseket kell tenniük, hogy diplomáciai és gazdasági nyomást gyakoroljanak Izraelre a támadások befejezése, a jogellenes blokád teljes feloldása és a humanitárius szervezetek szabad és biztonságos működésének biztosítása érdekében. Biztosítaniuk kell az alapvető reproduktív és szülészeti egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, valamint növelniük kell a nők gazdasági és szociális jogait védő szolgáltatások támogatását és finanszírozását, illetve a gázai női szervezetek támogatását.

*Egyes nők kérésükre álnéven szerepelnek.

[1] Például tüzérségi bombázások, légitámadások és egyéb katonai célú pusztítások.

[2] Ezek közé sorolhatók a méhösszehúzódások megindítására vagy kezelésére szolgáló gyógyszerek, a szülés és a szülés utáni vérzés kezelésére használt készítmények, az altatók és fájdalomcsillapítók, valamint a fertőzések és légzőszervi megbetegedések kezelésére szolgáló gyógyszerek is.

[3] Az Al-Sahaba kórház, a Patient Friends Benevolent Society intézménye, valamint a kán-júniszi Nasser kórház.

[4]  Például menstruációs betétek, samponok és szappanok.