Megjelent az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság, és a Szabadnem Közéleti Egyesület közös kutatási jelentése a transznemű emberek egészségügyi ellátásának helyzetéről.
Az elmúlt évek kormányzati gyűlöletkampányainak egyik áldozata a magyar transznemű emberek közössége, akiktől elvették azt a lehetőséget, hogy szabadon önmaguk lehessenek. Emiatt a leghétköznapibb helyzetekben sem érezhetik magukat biztonságban. Az őket érő mindennapos megaláztatás és méltatlanság éppen a mindannyiunk számára egyik legérzékenyebb területen, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben jelentkezik. Ez pedig szorosan összefügg a nem jogi elismerésének 2020 óta fennálló állami megtagadásával, az egészségügyi rendszerben tapasztalt megalázó bánásmóddal, valamint az elérhető nemi megerősítő beavatkozások szűkösségével.
A „Legyél jól!” projekt keretében készült anyagban online kérdőív és harminc mélyinterjú alapján tártuk fel azokat a rendszerszintű hiányosságokat, amelyek a transznemű emberek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését akadályozzák. A kutatást a részvételi akciókutatás módszertanával készült, ami azt jelenti, hogy a transznemű közösség tagjai aktívan részt vettek a kutatás tervezésében és lebonyolításában is – annak érdekében, hogy az eredmények valóban az érintettek tapasztalatait és szükségleteit tükrözzék.
Kutatás szerint a válaszadók kétharmada tapasztalt hátrányos megkülönböztetést vagy megalázó bánásmódot egészségügyi ellátás igénybevétele során, 41%-uk pedig felkészületlennek tartotta az orvosokat a transz-specifikus egészségügyi kérdésekben. Mindez azt mutatja, hogy az egészségügyi ellátórendszer jelenleg nem képes megfelelően kiszolgálni a transznemű embereket, ami sok esetben oda vezet, hogy inkább lemondanak a szükséges ellátásról: a válaszadók 56%-a mondta azt, hogy az elmúlt évben volt olyan eset, amikor orvoshoz kellett volna mennie, de nem ment – leggyakrabban az elutasítástól és a kirekesztő hozzáállástól való félelem miatt. A kutatás nem egyéni tragédiákra mutat rá, hanem rendszerszintű emberi jogi jogsértéseket tár fel.
A megfelelően képzett orvosok és szakmai protokoll hiánya, az elavult és kiszámíthatatlanul változó akadályok miatt az ellátást keresők a támogató szakemberek helyett egy félelemkeltő útvesztővel találkoznak.
Kutatás eredményei alapján részletes ajánlásokat fogalmaztunk meg Magyarország kormánya, a Magyar Orvosi Kamara, az Egészségügyi Tudományos Tanács, az egészségügyi képzőintézmények és más szakmai szervek számára, mert meggyőződésünk, hogy az érdemi változáshoz ezeknek a szereplőknek egyidejűleg kell cselekedniük. A kormány számára mindenekelőtt a nem jogi elismerését biztosító eljárás visszaállítását tartjuk sürgetőnek, összhangban az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítéleteivel, valamint a WHO BNO-11 osztályozási rendszerének mielőbbi bevezetését, amely már nem kezeli mentális betegségként a transzneműséget. Emellett szükséges a nemzeti szintű, emberi jogi alapokon nyugvó szakmai protokollok kidolgozása a WPATH irányelvei alapján, a nemi megerősítő ellátások társadalombiztosítási finanszírozásának bővítése, valamint állami szintű érzékenyítő kampányok indítása az egészségügyi ellátásban tapasztalható előítéletek csökkentésére. Az orvosi kamarától hivatalos szakmai-etikai állásfoglalást, az egészségügyi képzőintézményektől pedig azt várjuk el, hogy a transznemű és nemi diverz személyek ellátása az alapképzés kötelező részévé váljon.