Közel két évvel a 2023. október 7-én a Hamász vezette brutális támadások után az Amnesty International ismételten a Gázai övezetben fogva tartott túszok azonnali és feltétel nélküli szabadon engedését követeli – áll a szervezet legújabb kutatásában, amely az Izraelből elhurcolt izraeli túszok helyzetét mutatja be. Az Amnesty ismét felszólítja a feleket a tűzszünetre, az izraeli hatóságokat pedig a népirtás azonnali befejezésére.
Az elmúlt hónapban Izrael fokozta a gázai palesztinok elleni támadásokat, amely újabb több száz civil áldozattal járt, polgári infrastruktúrákat semmisített meg, és több százezer palesztin kényszerült elmenekülni, ezzel is bizonyítva, hogy Izrael célja a gázai lakosság fizikai megsemmisítése.
A katonai eszkaláció Gázában nemcsak katasztrofális következményekkel jár az éhínséggel küzdő, menekülő palesztinok számára, hanem veszélyezteti azoknak az életét is, akiket palesztin fegyveresek tartanak túszul. 2025. szeptember 20-án a Hamász katonai szárnya, az Al-Kasszám Brigádok közzétett egy „búcsúképet”, amelyen a még mindig túszul tartott emberek fényképei láthatók – további aggodalomra adva okot a túszok biztonságát illetően.
A 47 továbbra is jogellenesen fogva tartott ember közül 20-an lehetnek még életben (mind férfiak), akik mind halálos veszélynek, kínzásnak és egyéb bántalmazásnak vannak kitéve. Ők az utolsó Gázában lévő túlélők abból a 251 emberből, akiket 2023. október 7-én a Hamász vezette támadások során hurcoltak Gázába. A jelentések szerint 36, a támadások során meggyilkolt ember holttestét is magukkal vitték. A túszszedés súlyos megsértése a nemzetközi humanitárius jognak és háborús bűncselekménynek minősül.
„Minden olyan nap, amikor nem cselekszünk, emberéleteket követel és súlyosbítja a civilek helyzetét. Az azonnali tűzszünet nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem globális felelősség is. Izraelnek haladéktalanul le kell állítania a gázai palesztinok elleni népirtást, beleértve a szándékos éheztetést és a tömeges kitelepítést. A palesztin fegyveres csoportoknak pedig azonnal el kell engedniük a fogva tartott túszokat” – mondta Agnès Callamard, az Amnesty International főtitkára.
„A szabadon bocsátásukig a Hamász köteles minden tússzal az emberi méltóságát tiszteletben tartva bánni, biztosítani a nemzetközi megfigyelők hozzáférését az elhurcoltakhoz, valamint a rendszeres kommunikációt a családjaikkal. A palesztin fegyveresek kötelesek haladéktalanul és feltétel nélkül visszaadni az összes, 2023. október 7-én elrabolt ember holttestét. Bármi, ami ennél kevesebb, továbbra is súlyos bűncselekménynek minősül a nemzetközi jog szerint, és további szenvedést okoz azoknak a családoknak, akik kínok közt várják szeretteik biztonságos hazatérését és a híreket róluk.”
A Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád nyilatkozatai és cselekedetei egyértelművé tették, hogy mind a civil, mind a katonai túszokat arra „használják”, hogy rákényszerítsék az izraeli hatóságokat a támadások leállítására, az önkényesen fogva tartott palesztin foglyok szabadon bocsátására, valamint a Gázai övezet blokádjának és a palesztin területek jogellenes megszállásának befejezésére. Ez a magatartás megfelel a nemzetközi jogban meghatározott túszszedés fogalmának.
2023 októbere óta az izraeli hatóságok drámai mértékben növelték a palesztin letartóztatottak számát a megszállt palesztin területen. A Hamoked független szervezet szerint 2025. szeptember 1-jén 11 040 palesztin volt izraeli fogságban, közülük többen több évtizede. Több mint felük – körülbelül 57% – vád vagy tárgyalás nélkül van őrizetben, vagy közigazgatási őrizetben, vagy az ellenséges hadviselőkről szóló törvény alapján. A Jeruzsálemi Jogi Segítségnyújtási és Emberi Jogi Központ (JLAC) szerint Izrael legalább 730 palesztin holttestét tartja fogva alkualapként, néhányukat évtizedek óta.
Az Amnesty International felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy azonnal engedjék szabadon azt a több ezer palesztint, akit önkényesen tartanak fogva, vessen véget a palesztin foglyokkal szembeni visszaéléseknek, többek között a kínzásokkal, az éheztetéssel és a szexuális erőszakkal, valamint hagyjon fel azzal az illegális gyakorlattal, hogy a palesztin holttesteket alkualapként tartja vissza.
„Semmi sem igazolhatja az emberek túszként való fogva tartását, sem az egyének vád vagy tárgyalás nélküli, hosszan tartó önkényes fogva tartását. Az emberi jogoknak győzniük kell” – mondta Agnès Callamard.
A túszok fizikai, szexuális és pszichológiai bántalmazása
A túszul ejtett izraeli és más állampolgársággal rendelkezők 2023. október 7. óta szörnyű megpróbáltatásoknak vannak kitéve. Mindannyijukat teljesen elzárták a külvilágtól, megtagadták tőlük a családjukkal való kapcsolatfelvételt és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságához (ICRC) való hozzáférést. A szeretteik hónapokig vagy akár még hosszabb ideig sem kaptak életjelet tőlük, ezzel elviselhetetlen szenvedést okozva nekik.
A szervezetünknek, a médiának és az orvosoknak adott beszámolóikban a szabadon engedett túszok arról számoltak be, hogy fogságuk alatt bántalmazták őket. Az egyik szabadon engedett túsz elmondta, hogy miután elfogták őket, őt és négy másik férfit több napon át verték, egy alagútban tartották őket fogva, és nem kaptak elegendő vizet és élelmet. Legalább öt másik férfi és egy nő nyilvánosan mesélt arról, hogy fizikai bántalmazás érte őket, négy nő, két lány és két férfi pedig beszámolt arról, hogy szexuális bántalmazásnak, kényszerű vetkőztetésnek voltak kitéve vagy kényszerházassággal fenyegették őket. Ezek a fizikai és szexuális erőszak olyan formái, amelyek a nemzetközi jog alapján kínzásnak vagy kegyetlen, embertelen bánásmódnak minősülnek.
A 2023 novemberében szabadon engedett túszok kezelésében részt vevő orvos elmondta, hogy egyes túszok arról számoltak be, hogy megverték őket, erőszakos cselekmények tanúi vagy elszenvedői voltak, elszigetelten vagy teljes sötétségben tartották őket, és megfosztották őket az alapvető szükségleteiktől, ami súlyos és hosszú távú mentális és fizikai egészségügyi következményekkel járt. Az orvos azt is elmondta, hogy egyes visszatért túszok arról számoltak be, hogy szexuális erőszak áldozatai voltak, beleértve a kényszerű vetkőztetést és a megerőszakolásukat.
A palesztin megszállt területek, beleértve Kelet-Jeruzsálemet és Izraelt vizsgáló független nemzetközi vizsgálóbizottság (ENSZ vizsgálóbizottsága) 2024 szeptemberében kijelentette, hogy „hiteles információkat kapott arról, hogy egyes túszokat fogságuk alatt szexuális és nemi alapú erőszak áldozatai voltak”, köztük egy női túsz, aki arról számolt be, hogy megerőszakolták. Az ENSZ főtitkárának a konfliktusok során elkövetett szexuális erőszakkal foglalkozó különleges képviselőjének hivatala és a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészsége szintén arról számolt be, hogy bizonyítékokat találtak a túszokkal szemben elkövetett szexuális erőszakra. A Nemzetközi Büntetőbíróság előkészítő tanácsa, amikor jóváhagyta az ügyész kérelmét Mohammed Diab Ibrahim Al-Masri (más néven Mohammed Deif), a Hamász katonai szárnyának parancsnoka ellen kiadott letartóztatási parancsra, megjegyezte, hogy „miközben fogságban tartották őket Gázában, néhány túsz, elsősorban nők, szexuális és nemi alapú erőszaknak voltak kitéve, beleértve a kényszerű behatolást, a kényszerű levetkőztetést, valamint a megalázó és embertelen bánásmódot”.
A Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád minden fogva tartott túszt és azok családtagjait pszichológiai bántalmazásnak vetette alá: a túszokat a külvilágtól elszigetelve tartották, és megtagadták tőlük a családjukkal való kommunikációt és a Vöröskereszt hozzáférését. Nem adták meg a fogva tartott túszok listáját, és nem osztották meg a tartózkodási helyükkel vagy állapotukkal kapcsolatos részleteket és információkat. A megkérdezett túszok családtagjai elmondták, hogy hónapok óta, esetekben még régebben sem kaptak életjeleket, és elviselhetetlen fájdalmat és gyötrelmet okoz nekik, hogy nem tudják, hol vannak szeretteik, hogy vannak, és valaha visszatérnek-e.
A szabadon engedett túszok az orvosaiknak elmesélték, hogy a palesztin fegyveres csoportok szándékosan elválasztották egymástól a családtagokat, és néhány gyermeket teljesen egyedül tartottak. Erez Calderon – aki Nir Ozból való elrablásakor 11 éves volt és akinek elfogását az Amnesty International által hitelesített videó rögzítette – az izraeli médiának elmondta, hogy apjától és nővérétől elkülönítve tartották fogva. Ezt Erez családtagjai is megerősítették.
A Hamász és a palesztin fegyveres csoportok gyakran közzétettek fényképeket és videókat a túszokról, akik rettegve, sérülten és fájdalmak közepette az életükért vagy szabadon bocsátásukért könyörögtek. Emellett a túszokat megalázó módon nyilvánosan felvonultatták a tömeg előtt elrablásuk során és a „szabadon bocsátási ceremóniákon”. A túszok ilyen megalázó és méltóságot sértő bánásmódnak való kitétele személyes méltóságuk megsértésének minősül, ami a nemzetközi humanitárius jog által tiltott és háborús bűncselekménynek minősül.
2025. július végén és augusztus elején a palesztin fegyveresek két túszról készítettek és tettek közzé videókat, amelyekben jól látható, milyen kegyetlen bánásmódban részesülnek. Az egyikük, Rom Braslavski az egyik videóban egy alagút padlóján fekszik, sír, teljesen lesoványodva, és elmondja, hogy túl gyenge ahhoz, hogy felálljon, és hogy a halál szélén áll. A család szenvedését tovább növelte, hogy a Palesztin Iszlám Dzsihád azt állította, hogy a videó elkészítése óta elvesztették a kapcsolatot Rom fogvatartóival. Az Al-Kasszám Brigádok által 2025. augusztus 2-án közzétett videón Evyatar David látható, aki lesoványodva fekszik egy alagútban, és arra kényszerítik, hogy a saját sírját ássa. Evyatar naplójában részletesen leírta, hogy napokig nem kapott enni. A fogságban hosszabb ideig történő szándékos ételmegvonás, pszichológiai bántalmazás és a saját sírjának ilyen körülmények közötti megásása kínzásnak minősül.
A túszok fogvatartása és szenvedésükről készült videók posztolása nemcsak a közvetlen áldozatok ellen elkövetett bűncselekmény, hanem a túszok szeretteinek okozott bizonytalanság és gyötrelem is kínzásnak vagy más kegyetlen, embertelen bánásmódnak minősül.
Túszszedés és holttestek visszatartása
Az izraeli Haaretz által készített, más adatbázisokkal összevetett adatbázis szerint a Hamász által vezetett támadások során Izrael déli részén elfogott 251 ember közül 27 aktív szolgálatban lévő katona volt. A fennmaradó 224 ember túlnyomó többsége civil volt, közülük 124 férfi, 64 nő és 36 gyermek. Az Izraelből elrabolt emberek között 16 tíz év alatti gyermek és 9 nyolcvan év feletti személy volt. A fogva tartottak többsége zsidó izraeli állampolgár volt, köztük néhány kettős állampolgársággal is rendelkeztek. Heten izraeli beduin állampolgárok voltak, legalább 35-en pedig külföldi állampolgárok voltak. 36 esetben az áldozatok már halottak voltak, amikor Gázába vitték őket.
Videófelvételek és tanúvallomások alapján szervezetünk dokumentálta azokat az eseteket, amikor 2023. október 7-én több civil közösségben embereket, párokat és családokat kényszerítettek otthonaik elhagyására, és Gázába vitték őket, többek között az Al-Kasszám Brigádok tagjai. Hasonlóképpen dokumentáltuk fiatalok elrablását a Nova zenei fesztivál helyszínéről és a környező területekről, akik közül néhányat óvóhelyekről vittek el.
Shoshan Harant, az izraeli fejlesztési szervezet, a Fair Planet alapítóját és elnökét, valamint a Women Wage Peace nevű békemozgalom tagját hat másik családtagjával, köztük három gyermekkel együtt rabolta el és ejtette túszul a Hamász. Shoshan, aki a Gázát körülvevő kerítéstől körülbelül 4 km-re fekvő Be’eri kibucban élt, és akkor 67 éves volt, azt mondta szervezetünknek, hogy miután telefonjukon figyelmeztetést kaptak, ő és családja a pánikszobában kerestek menedéket.
Shoshan elmesélte, hogy fegyveresek kényszerítették őket, hogy hagyják el a szobát, az egyikük angolul kiabált nekik: „Nők, gyerekek, gyertek. Férfiak, bumm-bumm.” Ezután elvitték őket a kibucból. Amikor őt és családja öt tagját kiengedték, amit ő „a fogság borzalmas 50 napjának” nevezett, megtudta, hogy férjét, Avshalom Harant megölték a pánikszoba elhagyása után. Veje, Tal Shoham, akit vele együtt raboltak el, több mint 500 napot töltött fogságban, mielőtt szabadon engedték.
Shoshan nővére, Lilach Kipnis, nővére férje, Eviatar Kipnis, valamint Paul Castelvi, a családnál gondozóként dolgozó fülöp-szigeteki állampolgár szintén meghalt a kibuc elleni támadásban.
A 49 éves tanárnő, Liat Atzili az Amnesty Internationalnak elmondta, hogy Nir Ozban, egy másik, a Gázai övezetet körülvevő kerítés közelében fekvő kibucban ejtették túszul. Elmondása alapján ő is a pánikszobában rejtőzött el. Először civil ruhás emberek jutottak be, pénzt követeltek tőle, majd miután azt mondta, hogy nincs pénze, tovább álltak. Nem sokkal később azonban fegyveres férfiak jelentek meg.
„Két fegyveres, egyenruhás érkezett, és kinyitották az ajtót. Elraboltak.”
Egy másik kibucból elrabolttal került össze, de a Gázába érkezéskor elválasztották őket. Fogva tartói elmondták neki, hogy a Hamász tagjai, és fogságában más Hamász tagok is meglátogatták, akik Liat szerint magasabb rangúak lehettek, és „körbejárják a lakásokat”, ahol a túszokat tartották fogva.
A 2023. október 7-én elraboltak között voltak olyanok is, akik súlyosan megsérültek, ami az általunk ellenőrzött videókon is látható. Köztük volt a 22 éves Hersh Goldberg-Polin, akit a Nova fesztivál közelében található 232-es úton raboltak el, miután elmenekült a fesztiválon történt támadás elől, és menedéket keresett egy rakétabunkerben.
Dokumentált bizonyítékkal rendelkezünk arról, hogy palesztin fegyveresek, köztük valószínűleg az Al-Kasszám Brigádok és az Al-Aksza Mártír Brigádok tagjai, Gázába vitték azoknak a holttestét, akik Izrael déli részén végrehajtott támadások során meghaltak vagy halálos sérüléseket szenvedtek. Ez megfosztotta a családokat attól a lehetőségtől, hogy eltemessék szeretteiket, és sok esetben hónapokig vagy még hosszabb ideig nem tudták, hogy szeretteik élnek-e.
A jelentések szerint legalább 48 élve elfogott túsz halt meg Gázában. Mások tárgyalások eredményeként szabadultak, vagy izraeli katonai rajtaütések során mentették meg őket, amelyek közül az egyik több száz palesztin halálát okozta.
Túszok meggyilkolása
A Hamász katonai szárnya, az Al-Kasszám Brigádok, valamint a Palesztin Iszlám Dzsihád katonai szárnya, az Al-Kuds Brigádok nyilvános nyilatkozatokat tettek közzé, amelyekben azzal fenyegetőztek, hogy megölik az általuk fogva tartott izraeli túszokat, megtorlásul az izraeli támadásokért, illetve, hogy megakadályozzák az izraeli hadsereg túszokért indított mentőakcióit.
2024. szeptember 1-jén az izraeli hadsereg bejelentette, hogy az azt megelőző nap hat izraeli túsz holttestét találták meg egy földalatti alagútban Rafahban, közel ahhoz a helyhez, ahol 2024 augusztusában egy másik túsz, az 52 éves Qaid Farhan Alkadi egyedül, de élve került elő egy alagútból.
Abu Obaida, az Al-Kasszám Brigádok szóvivője 2024. szeptember 2-án három nyilatkozatot tett közzé a közösségi médiában, látszólag válaszul az izraeli hadsereg bejelentésére, amelyben arra utalt, hogy a hat embert azért ölték meg, hogy megakadályozzák a kimentésüket.
2025-ben az Al-Kasszám Brigádok fokozta a fenyegetéseket, hogy megölik a még életben maradt túszokat. 2025. február 15-én, az Amnesty International által elemzett videón látható módon, a három izraeli túsz egyikét, akit a tárgyalások eredményeként túsz–fogoly cserében szabadon engedtek, arra kényszerítették, hogy egy homokórát tartson Matan Zangauker, a Gázában még fogva tartott túszok egyikének fényképe fölé, ezzel mutatva, hogy már nem sok idejük maradt. 2025. március 24-én az Al-Kasszám Brigádok újabb videót tett közzé, amelyen két túsz könyörgött a túsz–fogolycsere megállapodásért, mint egyetlen esélyükért a túlélésre.
A 2023. október 7-én elrabolt három legismertebb túsz, az argentin–izraeli Shiri Bibas és két fia – a kilenc hónapos Kfir Bibas és a négyéves Ariel Bibas – holttesteit végül 2025. február 21-én adták vissza családjuknak egy tárgyalásos túsz–fogolycsere keretében. Három héttel korábban az Al-Kasszám Brigádok szabadon engedte Yarden Bibast, Shiri férjét és a gyermekek apját, akit külön tartottak fogva feleségétől és gyermekeitől.
Shiri és két fia éltek és sértetlenek voltak, amikor 2023. október 7-én Nir Ozból elrabolták őket, de egy 2024. december 20-i videóban a Palesztin Mudzsahid Mozgalom katonai szárnyának, a Mudzsahid Brigádoknak egy szóvivője kijelentette, hogy őket és fogva tartóikat egy izraeli légitámadás során megölték. Az Al-Kasszám Brigádok hasonló tartalmú nyilatkozatot tett, az izraeli hadsereg pedig kijelentette, hogy kivizsgálja az állítást. Sem a Mudzsahid Brigádok, sem az Al-Kasszám Brigádok nem mutattak bizonyítékot állításaik alátámasztására. Az izraeli hatóságok azt állították, hogy az áldozatokat fogvatartóik ölték meg, de ők sem szolgáltattak bizonyítékokat.
Néhány túszt az izraeli hadsereg ölt meg. A legismertebb eset Yotam Haim (28 éves), Samer Talalka (22 éves) és Alon Shamriz (26 éves) esete, akiket 2023. december 15-én lelőttek Gáza város Shuja’iya negyedében, ahol az izraeli erők jelentős ellenállásba ütköztek a helyi palesztin fegyveres csoportok részéről. Az izraeli hadsereg azonnal vállalta a felelősséget, míg három másik túsz – Nik Beizer, Ron Sherman és Elia Toledano – esetében 10 hónapba telt, mire a hadsereg bejelentette, hogy 2023 novemberében egy izraeli légitámadásban haltak meg.
Háttér
A 2023. október 7-i támadások során Izrael déli részén körülbelül 1200 embert ölt meg a Hamász és más palesztin fegyveresek, közülük több mint 800-an civilek voltak, és legalább 36 gyermek. Az áldozatok elsősorban zsidó izraeliek voltak, de közöttük voltak izraeli beduin állampolgárok, valamint számos migráns munkavállaló, diák és menedékkérő is. Több mint 4000 ember megsebesült, és több száz otthon és polgári épület megsemmisült vagy lakhatatlanná vált. A Amnesty megállapította, hogy a palesztin fegyveres csoportok a támadások során megsértették a nemzetközi humanitárius jogot és háborús bűncselekményeket követtek el, és továbbra is nemzetközi jogi bűncselekményeket követnek el azzal, hogy túszokat tartanak fogva és bántalmaznak, valamint visszatartják a holttesteket.
2024 májusában a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészsége elfogatóparancsot kért Ismail Haniyeh, Mohammed Deif és Yahya Sinwar ellen, akik állítólag felelősek a 2023. október 7-től elkövetett alábbi háborús bűnökért és/vagy emberiesség elleni bűnökért: megsemmisítés, emberölés, szexuális erőszak, túszszedés, kínzás és más kegyetlen, embertelen cselekmények és az emberi méltóság megsértése. 2024 novemberében a Bíróság előkészítő tanácsa elfogatóparancsot adott ki Mohammed Deif ellen. A tanács mindhárom palesztin gyanúsított ellen megszüntette az eljárást, miután megerősítést nyert, hogy izraeli katonai műveletek során meghaltak.
A Gázai Egészségügyi Minisztérium szerint az Izrael által a 2023. október 7-i támadások követően indított katonai offenzíva több mint 65 000 ember, köztük több mint 18 000 gyermek életét követelte, és több mint 200 000 embert megsebesített. Sokan civilek ellen irányuló közvetlen támadásokban vagy válogatás nélküli támadásokban haltak vagy sérültek meg, amelyek gyakran többgenerációs családokat pusztítottak el egészében. Több tízezer palesztin sorsa továbbra is ismeretlen Gázában; feltételezhető, hogy holttesteik a romba dőlt épületek alá temetve vagy az izraeli hadműveletek miatt megközelíthetetlen területeken vannak. Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának (OCHA) adatai szerint Gázában az összes épület 78%-a megsemmisült vagy megrongálódott a katonai műveletek következtében.
2024 novemberében a Nemzetközi Büntetőbíróság előkészítő tanácsa elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter ellen civilek éheztetésével és a polgári lakosság elleni szándékos támadásokkal elkövetett háborús bűncselekmények, valamint gyilkosság, üldözés és egyéb embertelen cselekmények elkövetésével elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények miatt.
2024 decemberében az Amnesty International arra a következtetésre jutott, hogy Izrael népirtást követ el a gázai palesztinok ellen: emberölések, súlyos testi vagy lelki sérülések okozása, valamint a gázai palesztinok fizikai megsemmisítését célzó életkörülmények szándékos előidézése következtében. Izrael katonai műveletei során több ezer gázai palesztint, többségükben civileket vettek őrizetbe, sokukat nyilvánosan meztelenre vetkőztetettek és kínzásnak vetettek alá, mielőtt izraeli fogolytáborokba és börtönökbe szállították őket.
A fogva tartás ideje alatt az izraeli hatóságok szisztematikusan kínozták vagy más módon bántalmazták őket, többek között éheztették, fizikai és szexuális erőszaknak vetették alá őket, és megtagadták tőlük a független megfigyelők és humanitárius szervezetek hozzáférését. A palesztin fogva tartottak bizottsága szerint 2023. október 7. óta legalább 76 palesztin halt meg izraeli fogságban. A fogságban elhunyt palesztinok tényleges száma vélhetően ennél magasabb.
A 2023. október 7-i támadásokra Izrael hosszú ideje tartó megszállása és az izraeli erők által a palesztinok ellen elkövetett széles körű jogsértések, többek között a palesztinokra kényszerített apartheid rendszer és a 2007 óta tartó illegális gázai blokád hátterében került sor.