60 év közös cselekvés az emberiségért

Az Amnesty International 60 évvel ezelőtti, 1961-es alapítása óta az a célunk, hogy a hozzád hasonló embereket rávegyük, tegyünk közösen egy jobb világért. Egy kis ízelítő, hogy mit értünk el eddig.
Az Amnesty születése: Peter Benenson Elfelejtett foglyok című írása az Observer 1961. május 28-i számában

Ha a hét bármely napján kinyitod az újságot, találsz egy hírt arról, hogy valahol a világon bebörtönöztek, megkínoztak vagy kivégeztek valakit, mert a véleménye vagy a vallása nem tetszett a kormányának. Az újságolvasó ilyenkor csak tehetetlen dühöt érez. Ezeket az egyéni felháborodásokat egyesíteni lehet egy közös cselekvésben, és így valami hatásosat lehet elérni.”

Peter Benenson, az Amnesty alapítója

Az Amnesty Internationalt 1961-ben az az egyszerű ötlet hozta létre, hogy hétköznapi emberek meg tudják változtatni a világot. Mára az Amnesty az emberi jogok globális mozgalma lett, 10 millió olyan ember közös ereje, akik elkötelezettek abban, hogy harcoljanak az igazságért, az egyenlőségért és a szabadságért. Londontól Santiagóig, Sydneytől Kampaláig fognak össze az emberek, hogy az emberi jogok mindenki életében valósággá váljanak.

A változás persze nem megy könnyen. Kitartás és az emberiségbe vetett hit kell hozzá. És az eredmény? Több tízezer a hite vagy az elvei miatt bebörtönzött ember szabadult ki. Több tucat ország törölte el a halálbüntetést. Érinthetetlen vezetők kerültek bíróság elé. Megváltoztak törvények és jobbra fordultak emberi sorsok.

Hogyan lehet 60 év közös cselekvését értékelni? A közös sikerünk ott van minden egyes tisztességes eljárásban, minden egyes kivégzéstől megmentett életben, minden olyan bebörtönzött fogolyban, akit nem kínoznak tovább. Ott van azokban a jogvédőkben, akiket szabadon engedtek, az emberi jogokról tanuló diákokban, a menekülttáborból biztonságos otthonokba költöző üldözött emberekben. És ott van azokban a jogfosztott közösségekben, akik a hátrányos megkülönböztetés ellen küzdenek, akiknek sikerült megvédeniük az otthonaikat, és ott van azokban a nőkben, akik végre érdemi segítséget kapnak a bántalmazóikkal szemben.

60 év, és mi még mindig egy olyan világért dolgozunk, ahol az emberi jogok mindenkire egyformán vonatkoznak. Addig nem is nyugszunk, ameddig ez valósággá nem válik.


“Amikor az első Amnesty gyertyát meggyújtottam, egy ősi kínai mondás járt a fejemben: “Jobb gyertyát gyújtani, mint a sötétséget átkozni.”

Peter Benenson

Az emberiség győzelme: a közös sikereink az elmúlt 60 évből

  • Miután Peter Benenson brit ügyvéd megismerte annak a két portugál diáknak a történetét, akiket 1961-ben börtönben zártak, amiért a szabadságra koccintottak, globális kampányba (Appeal for Amnesty 1961) kezdett. A lelkiismereti foglyok szabadon bocsátását követelő kampányáról sorban számoltak be a világ újságjai, és ezzel megszületett az Amnesty International. 1966-ra 1000 bebörtönzött szabadult ki a hozzád hasonló elkötelezett emberek közös munkájának köszönhetően.
  • 1962-ben az Amnesty ügyvédet küldött Nelson Mandela tárgyalására Dél-Afrikába, hogy monitorozza az eljárást. Mandela így emlékezett vissza: “Már a puszta jelenléte illetve a segítsége elképesztő inspirációt és biztatást jelentett számunkra.”
Nelson Mandela
  • 1973-ban megjelent az első Sürgős Akció, amelyben arra kértük az embereket, hogy a politikai okokból letartóztatott brazil professzor, Luiz Basilio Rossi ügyében írjanak leveleket a hatóságoknak. Luiz szerint a nemzetközi figyelem sokat segített, hogy javult a helyzete: “Tudtam, hogy az ügyem nyilvánosságra került, tudtam, hogy többé már nem ölhetnek meg. Ezután csökkent a nyomás rajtam, és javultak a körülményeim.” Azóta több ezer hasonló helyzetben lévő ember, közösség és család ügyében lépett fel világszerte az Amnesty. Nagyjából az esetek harmadában sikerült pozitív változásokat elérnünk, de még akkor is, ha nem járunk sikerül, a közös cselekvés reményt ad a nehéz helyzetben lévőknek, hiszen tudják, hogy nincsenek egyedül.
<br>Luiz Basilio Rossi


“Nagy örömmel vettem kézbe az Amnesty támogatói által küldött gyönyörű leveleket, amelyekben szolidaritásukról biztosítottak… Nagyon köszönöm.”


Elmer Salvador Gutierrez Vasquez, perui lelkiismereti fogoly
  • A hetvenes években az új chilei rezsim első embere, Augusto Pinochet tábornok beleegyezett, hogy az Amnesty háromfős küldöttséget küldjön az országba, hogy kivizsgáljuk a tömeges jogsértésekről szóló beszámolókat. Több mint 20 év elteltével az Amnesty részese volt annak a jogi eljárásnak, amely Pinochet letartóztatásához vezetett az Egyesült Királyságban a hazájában elkövetett jogsértések matt. 1979-ben egy 2665 nevet tartalmazó listát tettünk közzé azoknak a neveivel, akik a Jorge Rafael Videla vezette katonai puccs hatalomra jutása után “tűntek el” Argentínában. A listával az “eltűntek” családtagjainak és barátainak akartunk segíteni az elkövetők felelősségre vonásában. Még ebben az évtizedben az Amnesty Nobel-békedíjat kapott, amiért “hozzájárult a szabadság, igazság és ezzel a béke biztosításához a Földön”. Ez egy fantasztikus elismerése volt az Amnesty támogatóinak világszerte.
Az Amnesty Ügyvezető Bizottsága átveszi a Nobel-békedíjat Oslóban
  • Amikor az Amnesty és támogatói 1977-ben kampányba kezdtek a halálbüntetés eltörléséért, még csak 16 olyan ország volt az egész világon, amely nem alkalmazta a legkegyetlenebb büntetést. Ma ez a szám már 108, több mint fele a világ országainak. 2011 óta Benin, Csád, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Fidzsi, Guinea, Lettország, Madagaszkár, Mongólia, Nauru és Suriname is úgy döntött, hogy semmilyen esetben nem szabnak ki halálbüntetést. Sikerünknek az a meggyőződés az alapja, hogy minden élet értékes. A segítségeddel nem nyugszunk, ameddig mindegyik ország örökre meg nem szabadul ettől a kegyetlen, embertelen és megalázó büntetéstől.
Konferencia a halálbüntetésről, 1977 december
  • Az Amnesty támogatóinak fáradságot nem ismerő munkája után 1984-ben az ENSZ Közgyűlés elfogadta a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményt. Ennek értelmében az országoknak hatékony eszközökkel meg kell akadályozniuk, hogy a területükön bárkit megkínozzanak, illetve senkit sem küldhetnek olyan helyre, ahol a kínzás veszélye fenyegeti.
Kampány a kínzás ellen, Oslo, 1984
  • A kilencvenes években a Kuvait iraki megszállása során elkövetett jogsértéseket feltáró jelentésünk volt a vezető anyag a hírekben az egész világon. Kutatóink és kampányosaink kínzásokról és tárgyalás nélküli kivégzésekről számoltak be Brazíliában, mire Fernando Collor elnök azonnal bejelentette, hogy “Nem hagyhatjuk, és nem is fogjuk hagyni, hogy az országunkat erőszakosnak tartsák.” Az Amnesty felhívta a figyelmet a 300 000 gyerekkatona helyzetére is, és másik 5 nemzetközi szervezettel koalícióra lépett a gyerekkatonák védelmében.
  • Az Amnesty kitartó nyomásgyakorlásának hála 2002-ben létrejött a Nemzetközi Büntetőbíróság, hogy kivizsgálja és felelősségre vonja azokat a politikusokat, katonákat és más magas rangú vezetőket, akik megalapozottan gyanúsíthatóak emberiesség elleni és háborús bűncselekményekkel, illetve tömeggyilkosságok vagy agresszió elkövetésével.
  • Több mint 20 év lobbizás és kampányolás után a globális Fegyverkereskedelmi Egyezmény 2014-ben végre hatályba lépett, ami komoly győzelem az egész emberiség számára. Az egyezmény célja, hogy véget vessen a tömeges jogsértéseket és milliók halálát okozó ellenőrizetlen fegyverkereskedelemnek. Ez a hatalmas eredmény sem jöhetett volna létre az Amnesty tagjai, támogatói és aktivistái nélkül.
Tüntetés a globális Fegyverkereskedelmi Egyezményért, India, 2004
  • A 2010-et követő években az egyre bővülő támogató és aktivista bázisunknak hála egyre több emberi jogi sikert könyvelhettünk el. 2010-ben például közösen a Dongria Kondh indiai őslakos közösséggel elértük, hogy a Vedanta bányatársaság ne üldözze el őket lakóhelyükről. A kampánynak köszönhetően az indiai kormány nem engedte, hogy bányát nyissanak a területen.
Orisza, India, 2008
  • Pápua Új-Guinea 2013-ban visszavonta a “boszorkányságról szóló” törvényt, amely lehetővé tette, hogy ha valaki egy boszorkánynak tartott embert öl meg, enyhébb büntetést kapjon. Ez egy fontos fordulópontot jelentett abban ahogy az ország a nők elleni erőszakot kezelte, korábban ugyanis már a boszorkányság vádja elég volt, hogy a nőket megverjék, megöljék és megkínozzák. Az is nagyszerű fejlemény volt, hogy még ebben az évben elfogadták a kapcsolati erőszak elleni családvédelmi törvényt.
  • Hosszú évek nemzetközi lobbizása után 2015-ben a Shell olajcég nigériai leányvállalata 55 millió font kártérítésben állapodott meg azzal az 15 600 bodói farmerrel és halásszal, akiknek az otthonát és megélhetését két nagy olajszivárgás tönkre tette 2008-ban. Ez a megállapodás több más nigériai közösség előtt is megnyitotta az utat hasonló jóvátételek kikényszerítésére. 2021-ben a brit legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy két másik érintett helyi közösség is pert indíthat az olajvállalat ellen az angol bíróságon.
Tüntetés a Shell ellen
  • 2015-ben az ENSZ szigorúbb szabályokat írt elő a foglyokkal kapcsolatos emberséges bánásmód betartatására, miután civil szervezetek, köztük az Amnesty is sikerrel lobbizott ezért. Az átdolgozott szabályok szerint jobban kell védeni a börtönökben lévők emberi jogait, a rehabilitációra kell helyezni a hangsúlyt, védeni kell őket a kínzástól, jobb egészségügyi ellátást kell kapniuk, és nem szabad velük szemben olyan büntető intézkedéseket alkalmazni, mint például a magánzárka.
  • 2015-ben Írország lett az első a világon, amely népszavazás útján vezette be a házassági egyenlőséget. “A döntés azt az üzenetet küldi az LMBTI embereknek, éljenek bárhol is a világon, hogy a kapcsolatuk és a családjuk számít.” – mondta Colm O’Gorman, az Amnesty írországi igazgatója Egy hosszú kampányt követően 2019-ben Tajvan lett az első ország Ázsiában, amely lehetővé tette, hogy az azonos nemű párok összeházasodhassanak.
  • 2016. május 30-án egy történelmi jelentőségű bírósági döntés Csád korábbi elnökét, Hissène Habrét életfogytiglani börtönre ítélte az 1982 és 1990 között elkövetett emberiesség és háborús bűncselekmények illetve kínzások miatt. Az ügyészség a tárgyalás során bizonyítékként vette figyelembe az Amnesty nyolcvanas évekbeli kutatásait, illetve tanúként hallgatta meg szervezetünk akkori munkatársait is.
  • Szintén 2016-ban ünnepeltük Albert Woodfox szabadon engedését, aki 43 évet és 10 hónapot töltött magánzárkában egy Louisiana állambeli börtönben. Minden valószínűség szerint Woodfox az egyetlen, aki ilyen hosszú időn keresztül volt magánzárkában. Az Amnesty több évtizedet dolgozott azért, hogy az ártatlan férfit szabadon engedjék. “Nem tudom elmondani, hogy mennyire fontosak voltak a leveleket, amelyeket a világ minden tájáról küldtek nekem az emberek.” – mondta Albert. “Úgy éreztem, érek valamit. Erőt adott, és meggyőzött, hogy helyesen cselekszem.”
Albert Woodfox
  • 2017-ben a kenyai legfelsőbb bíróság megakadályozta, hogy a kormány egyoldalúan bezárja a világ legnagyobb menekülttáborát, a Dadaabot. A sikert két helyi civil szervezet érte el az Amnesty támogatásával. A tábor bezárása azt jelentette volna, hogy több mint 260 000 szomáliai menekültnek kellett volna a fegyveres konfliktus szaggatta Szomáliába visszatérnie.
  • Az el salvadori Teodora del Carmen Vásquez tíz évet töltött börtönben, amiért a vetélése után a hatóságok illegális abortusz elvégeztetésével vádolták meg. Úgy tudott kiszabadulni, hogy a bíróság lecsökkentette a felháborító 30 éves büntetését. 2015 óta az Amnesty támogatói petíciókkal és levelekkel küzdöttek Teodora szabadságáért.
Teodora del Carmen Vásquez az Amnesty támogatóitól kapott levelekkel
  • 2018-ban egy népszavazás eltörölte az abortusz alkotmányos tilalmát Írországban, amely óriási győzelme volt a nők jogainak – egy újabb siker, amelyért az Amnesty is sokat tett. 2020-ban végre Argentína is legalizálta az abortuszt, ami egy újabb nagyszerű győzelem volt. Mindkét emberi jogi siker inspirációt jelenthet azoknak az országoknak, amelyek még nem biztosítják a biztonságos és legális abortuszt.
Tüntetés az abortusztilalom ellen, Dublin, 2015
  • 2018-ban egy brit bíróság úgy döntött, hogy a titkosszolgálatok tömeges adatgyűjtése és megfigyelése ellentétes az emberi jogi előírásokkal. Ez volt az első alkalom, hogy az Investigatory Powers Tribunal nevű bírói fórum 15 éves története során elmarasztalta a titkosszolgálatokat. A történelmi döntés kimondta, hogy törvényellenes “ipari méretekben” tömeges megfigyelést végezni, az ellentétes a magánélethez és a véleménynyilvánításhoz való emberi jogokkal.
  • 2019-ben Sierra Leone egy bírósági döntés után lehetővé tette, hogy a terhes lányok is járhassanak iskolába. Az eljárásba az Amnesty is bekapcsolódott, és bemutatta a témában végzett kutatásának eredményeit és a releváns nemzetközi jogi előírásokat. A döntés komoly figyelmeztetés volt azoknak az országoknak, amelyek már bevezettek hasonló szabályokat vagy hasonlót terveztek.
  • 2019-ben és 2020-ban Dánia, Svédország és Görögország is elismerte: a beleegyezés nélküli szex erőszak. A döntések a nőjogi szervezetek munkájának és az Amnesty Beszéljünk az Igenről kampányának is köszönhető. Spanyolország szintén bejelentette, hogy módosítani fogja a törvényeit.
Beszéljünk az Igenről – tüntetés a nők elleni erőszak ellen, Dánia, 2019


“Már épp kezdtem feladni a reményt, amikor jött az Amnesty, és minden megváltozott. Elborítottak a nekem küldött üzenetek. Visszakaptam a reményt.”

Moses Akatugba, akit 16 évesen megkínoztak és halálra ítéltek Nigériában. Az Amnesty kampányának hála kegyelmet kapott, és szabadon engedték 2015-ben.