Az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a Globális Fegyverkereskedelmi Szerződés eleget tesz a várakozásoknak, vagyis megóvja az emberi életeket és jogokat a nemzetközi fegyverkereskedelem rettenetes következményeitől azzal, hogy konkrét és átlátható lépéseket tesz az előírások hatékonyabb kikényszeríthetőségének az irányába.
Augusztus
22. és 26. között rendezik a Részes Felek Második
Konferenciáját, amelyre több mint száz országból több száz
küldött érkezik Genfbe. Fontos lehetőség ez az országok
számára, hogy elszámoltassák egymást és megvitassák, hogyan
lehetne még hatékonyabban alkalmazni a Szerződés előírásait.
“A
Fegyverkereskedelmi Szerződés több millió életet menthet meg,
ezért különösen aggasztó, ha az aláíró vagy ratifikáló
országok azt hiszik, hogy ezentúl is ugyanúgy adhatnak el
fegyvereket olyanoknak, akik azokkal háborús bűncselekményeket
követnek el, vagy olyan helyekre exportálhatnak fegyvereket, ahol
nagyon komoly a valószínűsége annak, hogy azokkal jogsértéseket
követnek el.” – mondta Brian Wood, az Amnesty International
fegyverkereskedelemmel és emberi jogokkal foglalkozó csapatának
vezetője.
“Zéró
toleranciára van szükség azokkal az országokkal szemben, akik azt
hiszik, hogy megkerülhetik a Szerződést. Teljesen egyértelmű,
hogy a Szerződésben foglaltak hatékonyabb kikényszerítésére
van szükség: Jementől kezdve Szírián át Dél-Szudánig minden
nap gyerekek halnak vagy sebesülnek meg bombáktól, civileket
fenyegetnek és fegyveres csoportok követnek el jogsértéseket
azokkal a fegyverekkel, amiket a Szerződés Részes Államai
gyártottak.”
A
gátlástalan fegyverkereskedelem
A
Fegyverkereskedelmi Szerződést aláíró Egyesült Államok és az
azt ratifikáló EU-s országok – köztük Bulgária, Csehország,
Franciaország és Olaszország továbbra is könnyű fegyvereket,
lőszert, páncélozott járműveket és rendfenntartáshoz használt
felszereléseket ad el Egyiptomnak dacára az ellenzékieket sújtó
brutális leszámolásoknak, amelyekben 2013 óta több száz
tüntetőt öltek meg, több ezer embert tartóztattak le és
kínoztak meg.
2014-ben
például Franciaország ismét kiviteli engedélyt adott azokra a
Sherpa típusú páncélozott járművekre, amelyekkel a biztonsági
erők több száz ülősztrájkoló embert öltek meg a Rabaa
al-Adawiya mecsetnél egy évvel korábban.
A
Szerződést aláírók által szolgáltatott fegyverek továbbra is
tüzelik a véres polgárháborúkat. 2014-ben Ukrajna például
engedélyezte 830 könnyű és 62 nehéz géppuska exportját
Dél-Szudánba. Hat hónappal a Szerződés aláírása után az
ukrán hatóságok 2015. március 18-án engedélyezték ismeretlen
számú Mi-24-es harci helikopter kivitelét Dél-Szudánba. Ezek
közül hármat jelenleg is a kormány használ, és a hírek szerint
nemsokára egy újabb érkezik hozzájuk.
“Ukrajna
azzal, hogy aláírta a Fegyverkereskelmi Szerződést vállalta,
hogy nem tesz olyat, amivel aláássa az abban foglaltakat, vagyis
például biztosítja, hogy a fegyverek nem jutnak olyan helyre, ahol
tudomása szerint háborús bűncslekményeket – köztül civilek
elleni támadásokat – követhetnek el velük. Nem lehet a
Dél-Szudánban történő dolgokról az ukrán fegyverek említése
nélkül beszélni: olyan embereket támadnak és ölnek meg velük,
akik kórházakban, imaházakban vagy az ENSZ békefenntartóinál
kerestek menedéket.” – mondta Brian Wood.
“Nehéz
elképzelni, hogy az EU tagországok látva az Egyiptomban zajló
elnyomást arra a következtetésre jutottak, hogy a biztonsági
erőket további fegyverekkel ellátni nem jelenti a Szerződés
megsértését.”
A
beszámolás hiányosságai
A
Szerződés megszegését jelenti, hogy néhány ország nem számol
be az országgal kapcsolatos fegyver importról és exportról. A
Szerződés két beszámolót ír elő: egy első jelentést, amely
az ország az előírások végrehajtása irányába tett lépéseiről
szól. Ennek határideje 2015 decembere volt. A másik beszámolóban
– amelyet 2016. május 31-ig kellett teljesíteni – az
engedélyezett fegyverexport számait kell jelenteni.
Az
Amnesty International aggódik, mert az országok 27%-a még az első
beszámolóját sem adta le, másik 27%-uk pedig a második
jelentéssel késik.
Jelenleg
nem kötelező az országoknak nyilvánosságra hozniuk a
jelentéseiket: az importól és exportról szóló jelentés
ideiglenes formanyomtatványán ki kell pipálniuk, hogy
nyilvánosságra akarják-e hozni annak tartalmát. Moldova és
Szlovákia úgy döntött, hogy a jelentésük nem nyilvános.
“A
kormányok élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy akár részben akár
egészben eltitkolják, hogy mennyi fegyvert adtak el vagy vettek
meg, ezzel pedig lényegében lehetetlenné teszik a törvényhozás,
média és a civil társadalom számára, hogy belelássanak, vajon
az ország betartja-e a követelményeket.” – mondta Brian Wood.
“Minden
országnak – amilyen gyorsan csak tudja – be kell adnia a
jelentéseket. Továbbá tegyék fel az internetre is őket, és
magyarázzák el, hogy miért nem sikerült időben teljesíteniük a
beszámolási kötelezettségüket.”
Az
importálók vállaljanak garanciákat
Az
Amnesty International arra szólít fel, hogy az a fegyvereket
exportálók egészen addig ne hagyhassák jóvá a fegyverek
kivitelét, amíg az importáló ország jogilag kötelező garanciát
nem vállal arra, hogy a fegyverek végfelhasználói nem sértik meg
az emberi jogokat.
Egyelőre
a fegyverkereskedelem emberi jogokra gyakorolt hatását még nem
vizsgálják ki minden esetben – ahogyan azt a Szerződés előírja.
Példának okáért 2015 márciusa óta az Egyesült Államok
Külügyminisztériuma 24 milliárd dollár értékben engedélyezett
lehetséges katonai és logisztikai felszerelések eladását
Szaúd-Arábiának, az Egyesült Királyság pedig 2015 márciusa és
2016 júniusa között 3.4 milliárd font értékben szállított
fegyvert ugyanide. Nem zavarta őket, hogy a Szaúd-Arábia vezette
koalíció folyamatosan, válogatás nélkül, aránytalan
légicsapásokat és szárazföldi támadásokat hajt végre
Jemenben, néhány esetben a háborús bűncselekmény gyanúja is
felmerül.
“Ahhoz,
hogy emberi életeket mentsünk meg és biztosítsuk az emberi jogok
illetve a nemzetközi humanitárius jog érvényesülését szükség
van ezekre a garanciákra.” – mondta Brian Wood.
“A
garancia továbbá csökkentené annak az esélyét, hogy a fegyverek
illektélen fegyveres csoportok kezébe kerüljenek, vagy azokat
olyan dolgokra használják, amelyek sértik a Szerződést.”
Háttér
Az
Amnesty International és partnerei 20 évig tartó megfeszített
lobbizása és kampányolása után az ENSZ Közgyűlése 2013.
április 2-án fogadta el a Globális Fegyverkereskedelmi Szerződést.
A Szerződés 2013. december 24-én lépett hatályba, vagyis
hivatalosan is a nemzetközi jog része lett minden ratifikáló és
aláíró ország számára.
A
Szerződés egy nemzetközi egyezmény, amely először a
történelemben tiltja, hogy az államok fegyvereket adjanak el
egymásnak, ha információjuk van arról, hogy azokat népirtásra,
emberiesség vagy háborús bűncselekmény elkövetésére
használnák.
A
legfontosabb emberi jogi előírások a 6. cikkben – amely tiltja a
fegyverkereskedelmet, ha felmerül az emberi jogok megsértése – és
a 7. cikkben vannak, amely előírja, hogy a Exportáló Részes
Állam vizsgálnia kell, hogy az export nem ássa-e el alá a békét,
biztonságot és az emberi jogokat. Az államoknak miden üzlet
potenciális “negatív hatásait” alaposan ki kell vizsgálniuk.
Nagyjából
két évvel a Szerződés elfogadása után már 130 ország írta
alá azt, közülük 43-an azonban még nem ratifikálták. A 87
ratifikáló országban a top 10 fegyverexportőrből öten
(Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és az
Egyesült Királyság) is benne vannak. Azonban a komoly
fegyvereskereskedelmet bonyolító Oroszország vagy Kína még nem
csatlakozott a Szerződéshez, és továbbra is fegyverekkel látja
el az emberi jogok megsértőit.
Az
Amnesty International egy hétfős delegációval vesz részt a
találkozón, ahol a információkat gyűjtünk és lobbizunk azoknál
az országoknál, akik még nem ratifikálták vagy még nem
csatlakoztak a Szerződéshez, hogy tegyék azt meg.
