Vonatok a semmibe – a menekültek durva magyarországi fogadtatása

A bátyja csak ránézett. Az ötvenes éveiben járó pakisztáni férfi élettelenül feküdt egy vasúti pálya mellett, a bicskei vasútállomástól néhány száz méterre. Nem világos, hogy miként halt meg, de Európában egy jobb életet próbált találni.

Mindkét
férfi egy nagyobb csoport része volt, akik egy olyan vonatról
menekültek, amely tegnap óta a magyar vasútállomáson állt. Sok
más menekült és bevándorló még mindig nem hajlandó elhagyni a
vonatot, mert nem akarnak magyar befogadó központokba menni.

Ezen
a héten, a budapesti Keleti pályaudvaron és Bicskén a
magyarországi menekültekkel való kegyetlen bánásmód újabb
mélypontjának voltam a szemtanúja. Miután napokig tiltották a
vonatokra való felszállást, tegnap reggel a rendőrség a
Keletinél hirtelen feloldotta a korlátokat.

Emberek
százai rohantak egy ölelkező és ünneplő alakokkal, valamint egy
jól láthatóan elhelyezett német zászlóval díszített vonat
felé. Sok olyan ember, aki kétségbeesetten szeretné elhagyni
Magyarországot, miután napok óta a pályaudvar környékén rekedt
borzasztó körülmények között, azt hitte, hogy a vonat
Németországba vinné őket, ahonnan menekülteket üdvözlő
lakosokat mutató jeleneteket sugároztak szerte a világon az elmúlt
napokban. A kocsik gyorsan megteltek, és délelőtt 11 óra körül
a vonat elindult.

Azonban
Bicskén, nagyjából 30 km-re Budapesttől az utazás váratlanul
véget ért.

Egy
palesztin menekült Szíriából, aki ezen a vonaton utazott,
elmondta nekem, hogy mi történt:

„A
vonat megállt. A rendőrség bejelentette, hogy le kell szállnunk,
ellenkező esetben erőszakot alkalmaznak. Ezért eleget tettünk a
kérésnek, kinyitottuk az ajtókat és a vágányra mentünk. Az
állomáson kívül buszok voltak. A rendőrség kiabált, és füstöt
láttunk. Úgy döntöttem, elszököm, ezért elsétáltam és
továbbhaladtam a vasút mentén, abban reménykedve, hogy Ausztria
irányába megyek. De helyette Budapest felé sétáltam! Végül
feladtam, és taxival visszamentem a Keletihez 30 euróért.”

A
visszavonulás a Keletihez megsemmisítő lehetett számára, hiszen
nagyon jól tudta, mi vár rá. Emberek tömegei rekedtek a
pályaudvaron várakozva napokon vagy akár heteken keresztül. A
kemény padlón alszanak a ruháikkal vagy pokrócokkal takarózva,
esetleg sátrakkal védve, melyeket önkéntesek osztottak szét.
Közeli gyorsétteremláncok váltak a higiéniai létesítmények fő
biztosítójává. Kevés az arra vonatkozó információ, hogy mi
fog történni, illetve milyen lehetőségei és jogai vannak az
embereknek.

Magyarország
kormánya mossa kezeit a Keleti pályaudvaron és az országban lévő
menekültek helyzete kapcsán. Azzal érvelnek, hogy a menekültek
egyébként sem akarnak ott maradni. Nem hibáztatom őket, amiért
el akarnak menni. Attól a pillanattól, hogy átlépik a határt, a
magyar intézményekkel való interakciójuk nehézségekkel
megterhelt. A menekültek a határ menti térségben található
létesítményekre „börtönként” és „Guantánamóként”
utaltak. Meséltek nekem a rendőrök általi durva bánásmódról,
az étel és a víz hiányáról, valamint a higiéniai
létesítményekhez való hozzáférés biztosításának
megtagadásáról.

A
46 éves Dina augusztus 14-én érkezett Magyarországra a fiával és
annak feleségével együtt, aki most hét hónapos terhes. A
határrendőrség 16 óráig őrizetben tartotta őket anélkül,
hogy ételt vagy vizet adtak volna nekik. Amikor találkoztam vele a
Keletinél, Dina már vett vonatjegyeket Németországba. „Új
életet akarok kezdeni, békében… Úgy kezelnek minket, mint az
állatokat; rosszabbul, mint az állatokat.”

Miután
regisztrálják menedékkérelmüket a határ menti térségben, a
menedékkérők aláírandó papírokat kapnak, melyek hozzárendelik
őket egy befogadó központhoz. A legtöbb ember, akivel beszéltünk,
úgy döntött, hogy nem megy a központokba. Amikor azt kérdezem
tőlük, hogy miért, ugyanazokat a válaszokat hallom: mert ezek a
helyek teljesen megteltek, a határ menti létesítményekben
szerzett rossz tapasztalatok miatt, mert normális életet akarnak
élni. Az Amnesty International számára nem adtak engedélyt a
befogadó központok meglátogatására, ezért csak
feltételezhetjük, hogy igaz mindaz, amit azok mondanak nekünk,
akik jártak bennük. Mit rejteget a kormány?

Orbán
Viktor miniszterelnök tegnap azt mondta az Európai Parlamentben,
hogy „A határellenőrzés nélküli [menekült-]kvótarendszerről
való beszéd meghívás azok számára, akik jönni szeretnének.
Olyan benyomás[t kelteni], hogy mindenkit fogadni tudnánk, erkölcsi
bukás volna.”

Azonban
Magyarország már most mélységesen bukásra áll. A sietősen
felállított határkerítésnek, az állomások környékén és a
vonatokon lévő embereknek nyújtott segítség hiányának, a nem
megfelelő fogadási körülményeknek és a friss jogi reformoknak
mind ugyanaz az alapvető oka: az újonnan érkezők határon kívül
tartása iránti vágy. Mindez nem csupán erkölcsi kudarc, hanem az
emberi jogok megsértésének sorozatát eredményezi.

A
bevándorlókat és menekülteket célzó törvények sorozatában a
legutóbbi, amelyet tegnap szavaztak meg, az illegális
határátkelésért börtönbüntetést és a határon lévő kerítés
megrongálásáért súlyos ítéletet tartalmaz, hogy csak néhányat
nevezzünk meg Magyarország legújabb kezdeményezései közül.

Bármennyire
kritikán aluli is Magyarország válasza, bőven akad körüljárandó
felelősség. Sokak számára a háború vagy üldöztetés az, ami
arra ösztönözte őket, hogy elhagyják a hazájukat. Amint elérik
Európát, nem kellene, hogy még egy veszélyes vagy akár halálos
utazásra kelljen vállalkozniuk.

Amíg
az európai vezetők végre megegyeznek az Európa összeroppanóban
lévő menekültügyi rendszerét érintő jelentős
változtatásokról, addig a menekültek továbbra is nemkívánatosak
és segítség nélküliek maradnak Magyarországon. Az álmaik
kisiklottak, nincs hozzáférésük a számukra szükséges
védelemhez, csak az ismeretlen úti célú vonatokhoz.

Téma