Muhammad Bekzhanov hatvanegyedik születésnapjának alkalmából az Amnesty International több mint 140 ezer támogatója szólította fel Üzbegisztán elnökét az újságíró azonnali szabadon bocsátására. Bekzhanov a világ egyik leghosszabb ideje fogvatartott újságírója.
Muhammad Bekzhanov az elmúlt 16
évet börtönben töltötte annak ellenére, hogy állítása szerint 1999-es
tárgyalása során kínzással kényszerítették, hogy koholt vádakat ismerjen be.
Beszámolójában elmesélte, hogy gumibotokkal verték, valamint fullasztásos
vallatással és áramütéssel kínozták. A bíróság figyelmen kívül hagyta a
kínzásra vonatkozó állításait. A mai napig nem folytattak kivizsgálást az
ügyben, illetve egyetlen elkövetőt sem azonosítottak és ítéltek el.
Muhammad Bekzhanov esete nem
számít kirívónak Üzbegisztánban. A globális Kínzás STOP kampány keretében az
Amnesty International 2015 áprilisában közzétett egy jelentést „Titkok és
hazugságok – Az USA és Európa is szemet huny az üzbegisztáni kínzások felett” (Secrets
and Lies: Forced confessions under torture in Uzbekistan) címmel. A jelentésből
kiderült, hogy Üzbegisztánban továbbra is rendszerszintű problémát jelent a
kínzás, a kegyetlen bánásmód, illetve a tény, hogy az így kikényszerített
vallomásokat bizonyítékként használják fel a tárgyalások során.
A kínzás és a kegyetlen bánásmód
gyakorlatilag az üzbég igazságszolgáltatási rendszer meghatározó elemeivé
váltak. Ezek az eszközök központi szerepet töltenek be az ellenállás
legyűrésében, a vélt vagy valós biztonsági fenyegetések elleni küzdelemben,
illetve a politikai ellenfelek visszaszorításában is.
Az elnyomó üzbég államban
rutinszerűen alkalmazzák az elképzelhető legkegyetlenebb módszereket, hogy így
kényszerítsenek férfiakat és nőket vallomások aláírására. A bíróságok pedig
továbbra is nagy mértékben támaszkodnak ezekre a kicsikart „vallomásokra” az
ítélethozatal során. A bírók rendszeresen alaptalannak ítélik, és így figyelmen
kívül hagyják vagy elutasítják a kínzásról és egyéb kegyetlen bánásmódról szóló
állításokat, még akkor is, ha meggyőző bizonyítékokat mutatnak be a
tárgyaláson. Az üzbég büntetőeljárásról szóló törvénykönyv nem tiltja
kifejezetten és átfogóan a kínzás használatát a beismerő- illetve
tanúvallomások megszerzésében, valamint nem zárja ki hatékonyan az ilyen
bizonyítékok felhasználhatóságát sem. Ezért az Amnesty International tagjai és
támogatói is arra szólítják fel Üzbegisztán elnökét, hogy adjon ki egy elnöki
rendeletet a törvénykönyv módosításáról, hogy az teljes körűen és egyértelműen
tiltsa a kínzás használatát a vallomások megszerzésében, illetve az így
szerzett bizonyítékok felhasználását büntetőjogi és egyéb eljárásokban –
kivéve, ha az bántalmazás bizonyítékaként szerepel egy állítólagos elkövető
elleni ügyben.
Üzbegisztán továbbra is
elzárkózik a hatékony nemzetközi vizsgálat elől. Az elmúlt években egyetlen
független nemzetközi szervezet, köztük az Amnesty International sem kapott
szabad hozzáférést az országban, hogy teljesen független emberi jogi felmérést végezhessen.
Jelenleg 13 országlátogatási kérelem várakozik csak az ENSZ Emberi Jogi
Tanácsának különleges eljárási csoportjától, köztük a kínzás és más kegyetlen,
embertelen vagy megalázó bánásmódok vagy büntetések körében illetékes
különleges előadótól is.
Háttérinformációk
Összesen 129
országban folyt aláírásgyűjtés. A petíció az Amnesty International globális
Kínzás STOP kampányának része, amely 2014 májusában indult.
Muhammad Bekzhanov esete
1993-ban Muhammad Bekzhanov, a
betiltott Erk ellenzéki lap főszerkesztője elmenekült Üzbegisztánból, mivel a
hatóságok megfélemlítették, zaklatták és üldözték az újsággal kapcsolatos
tevékenységéért.1999. február 16-án hat bomba robbant Taskent városában.
Legalább tizenhárman életüket vesztették, több mint százan pedig megsebesültek.
A történtek után az üzbég biztonsági erők több száz feltételezett összeesküvőt
vettek őrizetbe önkényesen, köztük független iszlám gyülekezetek tagjait,
valamint a betiltott ellenzéki pártok tagjait és támogatóit, illetve
családtagjaikat is. A taskenti robbantásokat követően 1999. március 18-án
Muhammad Bekzhanovot erőszakkal visszahurcolták Ukrajnából Üzbegisztánba.
Április végéig, azaz több mint egy hónapig magánzárkában tartották fogva.
Az 1999 augusztusában folytatott
tárgyalás során Muhammad Bekzhanov öt vádlott-társával közösen kiadott egy
nyilatkozatot, azt állítva, hogy előzetes letartóztatásuk során megkínozták és
kényszerítették őket arra, hogy beismerjék azokat a koholt vádakat, melyek mind
őt, mind pedig az Erk száműzött vezetőjét, Muhammad Salih-t összefüggésbe
hozták az 1999. februári robbantásokkal. Bekzhanov többek között azt állította,
hogy gumibottal és teli vizespalackokkal verték, illetve fullasztásos
módszerrel és áramütéssel kínozták őket. Vallomása után a bíró mindössze 40
percet adott a védelemnek. A bíróság figyelmen kívül hagyta Bekzhanov kínzással
kapcsolatos állításait, és arra a vallomásra alapozta az ítéletet, amelyet a
biztonsági erők kényszerítettek ki belőle. 1999. augusztus 18-án végül a
bíróság 15 év börtönbüntetésre ítélte a férfit az 1999. februári robbantásokban
való közreműködése miatt.
Bekzhanovnak 2012 februárjában
kellett volna szabadulnia, januárban azonban a kasani városi bíróság – mely az
újságírót fogva tartó börtön közvetlen közelében található – 4 év 8 hónappal
meghosszabbította a férfi büntetését a börtönszabályzat megsértése miatt. A
családtagok beszámolói alapján Muhammad Bekzhanov elmondta a bíróságon, hogy 13
év alatt egyetlen szabályt sem sértett meg, továbbá hangoztatta, furcsa lett volna,
ha épp szabadulása előtt pár héttel tett volna ilyesmit. 2012 márciusában a
fellebbviteli bíróság fenntartotta az új ítéletet.
Bár az évek során maga Bekzhanov,
valamint ügyvédje és családja is számos panaszt nyújtott már be az illetékes
hatóságoknál, a mai napig nem került sor azonban a kínzásról szóló állítások
hatékony kivizsgálására.
A kampányt addig folytatjuk, amíg
az újságíró ki nem szabadul.
