Az Amnesty International mai napon közzé tett jelentése szerint az elmúlt 18 hónap során Ugandában bevezetett diszkriminatív jogszabályok növelték a karhatalmi elnyomás, az erőszak, a homofóbia és a nemi indíttatású erőszak mértékét az országban.
A „Rule by Law”
– Discriminatory Legislation and Legitimized Abuses in
Uganda (Törvény által előírva – Diszkriminatív
törvényhozás és törvényesített visszaélések Ugandában) című
jelentést a mai napon Kampalában, Uganda fővárosában mutatják
be először. A jelentés részletezi, miként járult hozzá három
különböző jogszabály az alapvető emberi jogok megsértéséhez,
a diszkriminatív visszaélések sokasodásához, és sokak számára
a jogorvoslati lehetőségek megszűnéséhez.
„Az alkotmányban foglalt garanciákat leépítő,
egyértelműen diszkriminatív természetű jogszabályoknak
köszönhetően Ugandában egyre elterjedtebb az államilag
szankcionált elnyomás.” – nyilatkozta Sarah Jackson,
az Amnesty International keleti-afrikai regionális igazgatója.
„A kormánynak minél hamarabb vissza kell vonnia ezeket a
kártékony törvényeket, amelyek az emberi jogok alapjait
veszélyeztetik Ugandában.”
Az Amnesty International jelentése összefoglalja a
közrend szabályozásáról szóló törvény, a pornográfia elleni
törvény, és a már visszavont homoszexualitás elleni törvény
együttes emberi jogi hatását. Ezt a három törvényt 2013
augusztusa és 2014 februárja között fogadta el és vezette be az
ugandai parlament.
Gyülekezési és egyesülési szabadság
A jelentés részletezi, miként akadályozza a
gyülekezés szabadságát a közrend szabályozásáról szóló
törvény, amely széleskörű korlátozásokat léptetett érvénybe
a nyilvános gyülekezéssel kapcsolatban.
A jogszabály eredményeképpen a rendőrség több
esetben is erőszakosan lépett fel ellenzéki politikai csoportok és
aktivisták ellen.
Bár 2014 óta visszafogottabban alkalmazza a
törvényt a rendőrség, annak hatása továbbra is érződik.
„A közrend szabályozásáról szóló törvény
katasztrofális hatással volt a civil társadalom önszerveződési
képességére. Még a törvények elleni tiltakozást is
elfojtották.” – mondta Sarah Jackson. „A
törvény alapjaiban véve forgatja fel a gyülekezési szabadság
elvét. Ahelyett, hogy elősegítené a békés tüntetéseket,
szigorú korlátozásokkal lehetetleníti el ezeket.”
Törvényesített visszaélések
Amíg érvényben volt a homoszexualitás elleni
törvény, az önmagukat leszbikusnak, melegnek, biszexuálisnak,
transzneműnek vagy interszexuálisnak (LMBTI) valló – vagy mások
által annak tekintett – személyek önkényes letartóztatásoknak
estek áldozatul, gyakran éppen akkor, amikor ellenük elkövetett
bűncselekményről tettek jelentést. Többeket megvertek vagy
szexuálisan zaklattak a rendőrtisztek vagy a többi fogvatartott.
Miután elfogadták a pornográfia elleni törvényt,
a rendőrség nőket kezdett zaklatni, egy ügyvédet pedig
letartóztatással fenyegettek a ruhája miatt.
A homoszexualitás elleni törvény
következményeképpen számos LMBTI személyt kilakoltattak és
elbocsájtottak a munkahelyéről.
A pornográfia elleni törvény bevezetését
követően, és amíg érvényben volt a homoszexualitás elleni
törvény, nők és LMBTI személyek rendszeresen estek áldozatul az
utcákon csoportos támadásoknak.
„A törvények pontatlan szövegezése miatt
veszélyes jogértelmezést társított azokhoz a társadalom. Sokan
saját kezükbe vették a törvény betartását, és csoportosan
támadtak nőkre és LMBTI emberekre.” – tette hozzá Sarah
Jackson. „Azáltal, hogy nem hajlandó egyértelműsíteni
a törvényeket, a kormány önmaga is cinkossá válik a
bántalmazásokban.”
Miután csoportos támadásokban több
„szeméremsértően öltözöttnek” nyilvánított nőt is
levetkőztettek az utcán, a rendőrség nyilatkozatban jelentette
ki, hogy a pornográfia elleni törvény „nem hatalmazza fel az
embereket nők levetkőztetésére”. A homofób támadásokkal
kapcsolatban azonban nem adtak ki hasonló nyilatkozatot.
Bár a kormány elkötelezte magát a pornográfia
elleni törvény felülvizsgálatára, nyolc hónap elteltével a
vizsgálat még mindig várat magára.
Az egészségügyre gyakorolt hatás
A homoszexualitás elleni törvényt a menekültek
ellátásának korlátozására is felhasználták. A menedékkérőket
és menekülteket segítő Refugee Law Project (RLP) nevű szervezet
legtöbb tevékenységét a hatóságok 2014 márciusában a
„homoszexualitás népszerűsítésének” mondvacsinált
indokával felfüggesztették.
A homoszexualitás elleni törvény az egészségügyi
ellátáshoz való hozzáférést is csorbította. A rendőrség
2014. áprilisi razziája a HIV-kutatással foglalkozó Walter Reed
Projectnél sok LMBTI személyt elriasztott az egészségügyi
ellátás igénybevételétől.
2014 júniusában az Egészségügyi Minisztérium
iránymutatása előírta a diszkrimináció megszüntetését az
egészségügyi ellátás területén. Az ehhez hasonló pozitív
lépések ellenére a homoszexualitás elleni törvény továbbra is
korlátozza az egészségügyi ellátással foglalkozó szervezetek
munkáját.
Nincs hova fordulni
A rendőri visszaélések áldozatai félnek
feljelentést tenni, ezért jogorvoslati lehetőség nélkül
maradnak.
„A visszaélések kivizsgálásának elmulasztása
miatt az állam mára nem csak megtűri, de kifejezetten támogatja
is a rendőrök büntetlenségét.” – hagsúlyozta Sarah
Jackson. „Bár a homoszexualitás elleni törvényt
visszavonták, a hatása továbbra is érezhető, az alapvető
problémákat pedig még mindig nem kezelték. Megbélyegezték és
elnémították azokat, akik felszólalnának mások védelmében.”
A homoszexualitás elleni törvényt 2014
augusztusában arra hivatkozva semmisítette meg az ugandai
Legfelsőbb Bíróság, hogy a parlament határozatképesség
hiányában fogadta azt el. A pornográfia elleni törvény és a
közrend szabályozásáról szóló törvény elleni alkotmányos
aggályokat jelenleg is vizsgálja a testület.
Az Amnesty International felszólítja az ugandai
kormányt, hogy törölje el a diszkriminatív jogszabályokat és
gondoskodjon róla, hogy a kormány a jövőben ne vegyen részt
emberi jogsértések elkövetésében. A kormánynak kötelessége
minden ugandait megvédeni a diszkriminációtól, zaklatástól és
erőszaktól, beleértve a nőket, az LMBTI csoport tagjait és a
politikai aktivistákat is.
Háttér: a jelentés kutatási módszere
A jelentés alapját az Amnesty International 2014.
márciusi, áprilisi és augusztusi ugandai kutatása szolgáltatta.
A kutatás egy részének végrehajtásában részt vett a Human
Rights Watch is.
Az Amnesty International személyes interjút
készített 42 érintettel, és csoportos beszélgetések során
hallgatta meg 30 különböző civil szervezet 57 tagját. Az
interjúk Kampalában, Entebbében és Mbararában készültek.
