Titkok és hazugságok – Az USA és Európa is szemet huny az üzbegisztáni kínzások felett

Az Amnesty International által a mai napon publikált új jelentés szerint az USA, Németország és más európai uniós országok is folyamatosan szemet hunynak az Üzbegisztánban zajló kínzások felett, amely hozzájárul a szörnyű gyakorlat folytatásához.

Töltsd le jelentésünket!

A
Titkok és hazugságok: kínzással kikényszerített
vallomások Üzbegisztánban
(Secrets and Lies: Forced
confessions under torture in Uzbekistan)
című jelentés
rávilágít, hogy a kínzás és a kegyetlen, embertelen bánásmód
milyen nagy szerepet játszik az ország igazságszolgáltatási
rendszerében. A kormány rendszeresen használja a kínzás eszközét
olyan csoportok ellen, amelyeket a nemzetbiztonságra veszélyesnek
tart. A jelentés felhívja a figyelmet arra is, hogy a rendőrség
és egyéb biztonsági szervek gyakran élnek a kínzás eszközével,
hogy vallomást csikarjanak ki a gyanúsítottakból és egész
családokat félemlítsenek meg, illetve kínzással érik el, hogy
valaki megvesztegesse őket.

Nyílt
titok, hogy bárkit, aki kiesik a hatóságok kegyeiből, börtönbe
vethetnek és meg is kínozhatnak Üzbegisztánban. Senki sem
menekülhet az állam karmai közül” – mondta John
Dalhuisen
,
az Amnesty
International európai és közé-ázsiai igazgatója

Berlinben, a jelentés bemutatásának alkalmából. „Szégyenletes,
hogy egyes kormányok, köztük az USA, tudomást sem vesznek az
Üzbegisztánban történtekről abbéli félelmükben, hogy
elveszítenek egy szövetségest a terrorizmus ellen folytatott
harcban. Más országokat, beleértve Németországot is, üzleti
megfontolások vezérelnek, amikor szemet hunynak az Üzbegisztánban
történtek felett”.

Stratégiai
türelem” – szégyenteljes stratégia az emberi jogok megsértésének
árnyékában

A
2005 májusában történt andizhani tömegmészárlás tizedik
évfordulójának közeledtével – amelyben tüntetők százai
vesztették életüket – az Amnesty International jelentése
rámutat arra, hogy az USA és az EU kormányai, beleértve
Németországot is, mind biztonságpolitikai, mind politikai, mind
katonai és gazdasági érdekeiket is előbbre valónak tartják,
minthogy nyomást gyakoroljanak az üzbegisztáni vezetésre annak
érdekében, hogy tiszteletben tartsák állampolgáraik emberi
jogait, és beszüntessék a kínzás hatóságok általi
alkalmazását.

Európa

A
2005-ös tömegmészárlást követően Európa szankciókat vezetett
be Üzbegisztán ellen, azonban ezeket 2008 és 2009 folyamán a
beutazási tilalmat eltörölve feloldotta, és újra engedélyezte a
fegyverkereskedelmet annak ellenére, hogy a történtekért senkit
sem vontak felelősségre. Az uniós külügyminiszterek utoljára
2010 októberében foglalkoztak Üzbegisztán emberi jogi
helyzetével.

Különösen
Németország ápol igen szoros katonai kapcsolatot a közép-ázsiai
hatalommal. 2014 novemberében megújították a termezi légibázis
bérleti szerződését, hogy segítséget nyújtsanak az
Afganisztánban harcoló német alakulatoknak. 2015. március 2-án
Németország és Üzbegisztán egy 2,8 millió euró értékű
befektetési és kereskedelmi csomagban állapodott meg.

USA

2012
januárjában az USA megszüntette az eredetileg 2004-ben, részben
az ország rossz emberi jogi megítélése miatt hozott katonai
segítségnyújtási korlátozásokat Üzbegisztán ellen. Idén
megerősítették a két ország közötti katonai kapcsolatokat egy
ötéves katonai együttműködési terv elfogadásával.

2014
decemberében Nisha Biswal, a Közép-Ázsiáért felelős amerikai
külügyminiszter-helyettes azt mondta, hogy az USA a „stratégiai
türelem” gyakorlatát alkalmazza Üzbegisztánnal kapcsolatban.

Az
Üzbegisztán nemzetközi partnerei által az országban zajló
kínzási gyakorlathoz való hozzáállás a legjobb esetben is
ambivalens, a legrosszabb esetben pedig egyenesen bűnrészesnek
nevezhetjük. Az Egyesült Államok Üzbegisztánnal fenntartott
kapcsolatát a „stratégiai türelem” politikája írja körül a
legpontosabban, bár célszerűbb ezt „stratégiai
engedékenységnek” nevezni. Az USA-nak, Németországnak és az
Európai Uniónak azonnal egybehangzóan követelnie kellene a kínzás
gyakorlatának megszüntetését Üzbegisztánban” – fogalmazott
John
Dalhuisen
.
„A kínzás tilalma abszolút nemzetközi tilalom. Míg Németország
és az USA egyre erősebbre fűzi viszonyát Üzbegisztánnal, addig
a rendőrség elrabolhatja az embereket, koholt vádak alapján
vallomástételre kényszerítheti őket, és tisztességtelen
bírósági pereknek vethetik alá őket. Amíg Üzbegisztán kínzás
által nyert bizonyítékokkal operál a bíróságokon, addig ezek
az országok a kínzás alkalmazásában maradnak szövetségesek.”

Tények és számok

Kínzás
„járvány” az üzbég büntető igazságszolgáltatási
rendszerben

Az
Amnesty International jelentése mintegy hatvan 2013 és 2015 között
készült interjú anyaga alapján készült. A bizonyítékokat már
23 éve gyűjti a szervezet. A jelentés részletesen beszámol a
titkosrendőrség és az üzbég Nemzetbiztonsági Szolgálat által
használt párnázott falú, hangszigetelt kínzózárkákról,
valamint a rendőrkapitányságokon található föld alatti
kínzózárkákról is.

A
rendőrség és a titkosszolgálat a legelképesztőbb eszközöktől
sem riad vissza: a gyanúsítottakat fojtogatással, nemi erőszakkal
vagy elektrosokkal próbálják vallomásra kényszeríteni, de
gyakran teszik ki őket extrém hidegnek vagy melegnek, megvonják
tőlük az alvást, az élelmet és az ivóvizet is. A dokumentum
olyan eseteket is a nyilvánosság elé tár, amikor a
gyanúsítottakat alapos és hosszan tartó csoportos verésnek
tették ki, melybe bevontak más bebörtönzötteket is.

Egy
áldozat, aki soha nem tudta meg, mi volt a letartóztatása oka,
beszámolt arról, mi történt azután, hogy a rendőrök a hajnali
órákban a rendőrőrs pincéjébe vitték: „A hátam mögé
bilincselték a kezem…két rendőrtiszt gumibottal ütött és
rugdosott, elveszítettem az eszméletem. Mindenhol ütöttek, ahol
csak értek, a fejemen, a vesémet…amikor elájultam, vizet
locsoltak az arcomba, hogy felébredjek, és újra ütni kezdtek.

A
biztonsági erők egész családokat tartanak rettegésben

A
jelentés olyan áldozatokkal szemben is dokumentálja a kínzás és
egyéb rossz bánásmód széles körű használatát, akik
kritizálni merték a kormányt, vagy egyes vallási csoportok
tagjai, migráns munkavállalók vagy üzletemberek. A hatóságok
fellépése gyakran az áldozatok kiterjedt családját célozza.

Zuhra,
egy korábbi fogvatartott elmesélte az Amnesty Internationalnek,
hogyan félemlítették meg az egész családját a biztonsági erők.
Családtagjainak nagy része még mindig fogságban van. Rendszeresen
behívták a helyi rendőrőrsre, ahol fogva tartották és
bántalmazták amiatt, mert egy „szélsőséges család” tagja.
Arra kényszerítették, hogy árulja el, merre tartózkodnak a
család férfi tagjai, és arra, hogy vádolja meg őket. Zuhra
elmondása szerint „a béke kiköltözött az otthonunkból. Ha
reggelente meglátunk egy autót várakozni a házunk kapuja előtt,
rögtön hevesebben ver a szívünk… Egy férfi, sőt, egyetlen
unoka sem maradt a házunkban.

Önkényes
brutalitás egy nem számon kérhető igazságszolgáltatási
rendszerben

Az
Amnesty International által nyert új bizonyítékok feltárják a
kínzás és a kegyetlen, embertelen bánásmód egyéb eszközeinek
intézményesített használatát annak érdekében, hogy
tanúvallomásokat kényszerítsenek ki és bizonyítékot gyűjtsenek
más gyanúsítottakkal szemben.

Az
embereket gyakran kínzás által nyert bizonyítékok alapján
állítják bíróság elé. A bírók nagy összegeket kérnek
egy-egy enyhébb büntetés érdekében, a rendőrség és a
titkosszolgálat is rendszeresen nyúl a kínzás eszközéhez, ha
nagyobb összeget kíván kicsikarni a fogvatartottakból és a
bebörtönzöttekből.

Vahit
Güne török üzletembert gazdasági bűncselekményekkel, például
adóelkerüléssel és azzal vádolták meg, hogy kapcsolatot ápol
egy betiltott iszlamista szervezettel. A felhozott vádakat Güne
tagadta. A titkosszolgálat 10 hónapig tartotta őt fogva, és Güne
állítása szerint addig kínozták, amíg alá nem írt egy hamis
beismerő vallomást. A titkosrendőrség dollármilliókat próbált
kicsalni Güne családjától, hogy szabadon engedjék őt, ezért
újra megkínozták.

Amikor
Güne azt kérte, hívjanak neki ügyvédet, olyan választ kapott,
mely világosan mutatja az üzbég igazságszolgáltatási rendszer
igazságtalan és önkényes mivoltát. Az egyik ügyész azt
felelte: “Vahit Güne, működjön együtt! A Nemzetbiztonsági
Szolgálat történetében még senki sem hagyta el a termet úgy,
hogy ártatlannak nyilvánították. Mindenkit, aki ide kerül,
bűnösnek kiáltanak ki. Mindenkinek be kell ismernie, hogy bűnös.

Vahit
Güne a fogvatartás megalázó körülményeiről is részletesen
beszámolt, a pszichológiai megfélemlítésről, az ütésekről és
a szexuális megaláztatásról is: „Ha bekerülsz a börtönbe,
soha többé nem tekintenek rád emberként. A neved helyett kapsz
egy számot, és onnantól kezdve a számodon szólítanak. Például
az én számom a 79-es volt. Többé nem Vahit Güne voltam, hanem a
79-es. Többé nem vagy ember, egy számmá válsz.

1992
óta folyik büntetlenül a kínzás


Bár
a kínzás az üzbég nemzeti jogba ütközik, csak igen ritkán
büntetik azt. Még a kormányzat statisztikái is azt mutatják,
hogy széleskörű a büntetlenség: 2010 és 2013 között mindössze
11 rendőrtisztet ítéltek el kínzás miatt.

Ebben
az időszakban összesen 336 panaszt rögzítettek hivatalosan,
amelyek közül mindössze 23 esetben emeltek vádat, és csupán 6
eset jutott el a bíróságig. Súlyosbítja a helyzetet, hogy
legtöbbször azokat a hatóságokat kérték fel az esetek
kivizsgálására, amelyek ellen a panasz befutott, jelentősen
csökkentve annak valószínűségét, hogy az áldozatoknak valaha
is igazságot szolgáltatnak, illetve kárpótlásban részesülnek.
Az
Amnesty International felszólítja Islam Karimov elnököt arra,
hogy ítélje el a kínzás alkalmazását. A hatóságoknak létre
kellene hozniuk egy független rendszert, amely átvizsgálja az
összes fogdát, és amely biztosítja, hogy soha többé ne
használjanak fel a bíróságon olyan vallomásokat és
bizonyítékokat, amelyeket kínzás útján nyertek.

Téma