Páger Anna Zsófia, azaz Panni, lassan négy hónapja követi nyomon a Te, én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között elnevezésű projektünk eseményeit. Az emberi jogi képzési koordinátor szakmai önkénteseként egyaránt látja a színfalak mögötti és a színfalak előtti eseményeket. A táborban is nagy segítség volt, és most az ő szemével mutatjuk be a három nap történéseit.
Ősszel
is megrendezésre került az Amnesty International Magyarország
Emberi Jogi Tábora, amiben az ország különböző szegleteiből
érkező tanodás és Összpontos gyerekek, fiatalok vettek részt.
Vasárnap
a gyerekeknek délig kellett megérkezniük a 4 csillagos, Aquamarina
Hotel és Rendezvényhajóra, a képzők és önkéntes segítők
pedig már 10 órától várták a táborozókat. A Mátraverebélyről,
Bátonyterenyéről érkezőknek kalandos volt az indulás, mert
Ózdon elfelejtettek helyet foglalni nekik, de végül kis csúszással
ők is megérkeztek. Az első teendő a szobák beosztása volt,
illetve a regisztráció. A gyerekeket mentoraik kísérték
szobáikba, a jelenléti ív aláírása után pedig együtt járták
be a hajót.
Ebéd
után megkezdődtek a programok. Elsőként a táborozóknak egy
hajóismereti tesztet kellett kitölteniük, melyen olyan kérdések
szerepeltek, mint: Mi a wifi jelszó? Mit kiáltunk, ha léket kap a
hajó? A kérdésekre a hajót bejárva, a fedélzeten körbesétálva
lehetett választ adni, de akár a portást is lehetett faggatni. A
tesztet követően össze kellett gyűjteni azokat a szabályokat,
amiket a gyerekek betartanának a tábor ideje alatt.
A
hajó feltérképezése mellett egymást is meg kellett ismerni, erre
szolgált a Találd meg az embered című játék. A papírokon olyan
állítások szerepeltek, mint: Soha nem voltam még tanodában,
Összpontos voltam, Nincs testvérem. Ezekhez és ehhez hasonló
mondatokhoz kellett olyan embereket keresni, akikre igazak az
állítások. Volt olyan táborozó, aki a „Mi tetszett legjobban a
táborban?” kérdésre, azt válaszolta, hogy az ismerkedős játék.
Úgy vettem észre valóban nagy sikere volt, mindenki, felnőttek,
fiatalok, gyerekek egyaránt sürögtek-forogtak, hogy minden
rubrikába be tudjanak gyűjteni egy aláírást. Az ismerkedés
azonban nem ért véget, volt Fúj, fúj, fúj a szél, névtanulós
játék, turmix, ezek a játékok megalapozták a hangulatot az első
nap legizgalmasabb eseményéhez.
Oláh
Gergő ezúttal is vállalta, hogy beszélget a táborozókkal,
válaszol kérdéseikre. A kérdések többnyire arra vonatkoztak,
hogyan változott meg az élete a tehetségkutató megnyerése után,
milyen megpróbáltatások érték. A legfontosabb és legérdekesebb
azonban az volt, Oláh Gergő hogyan állítja fel értékrendjét,
nyolc korábban összegyűjtött értéket (szórakozás, tanulás,
munka, pénz, család, szerelem, egészség) kellett sorrendbe
tennie.
Természetesen
az éneklés sem maradt ki, a program végén a gyerekek körbeállták Gergőéket és együtt táncoltak, doboltak, nekem személy
szerint ez volt a kedvencem.
Vacsora
után a táborozók dönthettek, melyik választható programban
vesznek részt, volt karaoke, filmnézés és séta.
Másnap
reggeli és a szobák rendbe rakása után elindultunk a Fővárosi
Állatkertbe, az út izgalmas volt, három turnusban szálltunk fel a
buszokra, miután bevártuk egymást már együtt utaztunk a
villamoson, bár pár megállóval korábban szálltunk le, kisebb
séta után végül megérkeztünk. Az Állatkertet csoportokban
jártuk be, így megoldható volt, hogy mindenki megnézhesse azt,
amire igazán kíváncsi.
Az
ebéd ezúttal nem a hajón, hanem a PECSÁ-ban volt, amit
választható szabadidős tevékenységek követtek a Ligetben,
lehetett focizni és szembekötős akadálypályán navigálni
egymást. Az akadálypálya igen szórakoztató volt, sokan hason és
négykézláb másztak végig párjuk utasítására, csukott
szemmel. Kívülről azért megerőltetőnek tűnt.
Miután
visszaértünk a hajóra, megbeszéltük a másnapi
csoportbeosztásokat, és azt, hogyan készülünk majd az előadásra,
hogyan teljesítjük a kiosztott feladatokat. öt csoport volt:
papírszínházasok, zenészek, színészek, hátteresek és az
eseményeket dokumentálók.
Kedd
reggel az összepakolás és szobák átadása után egyből neki is
láttunk az előadások előkészítésének, a háttérmunkának és
a dokumentációnak. A dokumentáló csoportot együtt felügyeltük
Mátéval, folyamatosan követtük a kamerázó, fényképező
gyerekeket. Ez a feladat azért volt jó, mert valamennyire
beleláthattunk abba is, amin a másik négy csoport tevékenykedett.
Rövid interjúk keretében igyekeztünk minél több információt
összegyűjteni a csoportok munkájáról, a gyerekek egymást
faggatták a videókon. A hátteresek szépen kidekorálták a Duna
termet, gyűlölet nélküli világ feliratú pólót készítettek,
amit a zenészek viseltek előadásuk alatt. Az ő próbáikat nagyon
élvezetes volt hallgatni, jó alaphangulatot adott a zenei
aláfestés. A papírszínházasok egész nap tanakodtak, írtak,
rajzoltak és festettek, hogy minden képkocka igényesen legyen
elkészítve. A színészek két emelettel lejjebb próbáltak, az ő
készülésüket nem tudtuk olyan részletességgel dokumentálni,
mint a többi csoportét, de nem is akartuk zavarni őket
munkájukban. Előadásuk első része az Amnesty-s órákat és
játékokat dolgozta fel, a második részben egy jelenetben
ábrázoltak egy diszkriminációs esetet, végül pedig a migráció
témáját illusztrálták beszélgetés formájában.
Az
előadások végeztével a tábor is véget ért. Az almalevek után
Júda kiosztotta mindenkinek a leveleket, amiket olyan személyeknek
kellett címezni, akiket megkedveltünk a táborban. Ezután a
táborozók hazaindultak, mi pedig visszavittük a tábori kellékeket
az irodába.
Hosszú
három nap volt, rendkívül tartalmas, kedd este azt hiszem mindenki
jól aludt, ránk is fért a pihenés.
Három
dolog, ami nagyon tetszett:
-
együtt
zenélés, táncolás Oláh Gergővel -
dokumentációs
csoport segítése -
a
hajó
