A “Te, én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között” pályázatunk 14 hónapja alatt eredetileg két alkalommal terveztünk “Képzők Képzését”. A második négynapos képzést január utolsó hétvégéjén és február második hétvégéjén tartottuk meg 25 érdeklődővel. A Norvég Civil Támogatási Alap által finanszírozott tréningre eredetileg 41 fő jelentkezett, s így hamarosan meghirdetjük következő, immáron “Képzők Képzése 5.0” névre keresztelt emberi jogi oktatási tréningünket is. A négy nap tartalmát és emlékeit Bán Marina és Bartha Béé új képzőink mondják el.
Bán
Marina beszámolója:
Február
7-én 22 új képzővel együtt én is átvettem a diplomámat az
Eötvös József Gimnáziumban, ezzel a képzők immár negyedik
generációjának tagjává váltam. Két teljes hétvégén
keresztül zajlott a tanfolyam Pénzes Júda képzési koordinátor
vezetésével, aki a hétvégék közti 14 napban sem „hagyott
minket békén” és változatos feladatokkal tartott minket
formában. Két szombaton és két vasárnapon keresztül reggel
10-től este 6-ig alkalmunk volt megismerni az Amnesty-t és
munkáját, valamint a különböző órákat, amiket remélhetőleg
a jövőben valóban le fogunk vezetni. Számomra a tanfolyam tele
volt vidámsággal, nevetéssel, ahogy szinte vadidegen emberekből
összeszokott kis csapattá váltunk, ugyanakkor sok komoly pillanat
és kihívás is várt ránk.
Őszintén
szólva amikor a képzésre jelentkeztem, kicsit tartottam attól,
mit kapok majd. Nem szakmai szempontból, mert az Amnesty
profizmusával kapcsolatban nem voltak kétségeim, inkább azért,
mert nem tudtam, képes leszek-e elengedni magam és idegeskedés
nélkül végigcsinálni a képzést. Az első nap főleg
ismerkedéssel és az órák megismerésével telt, majd másnap
kezdtük igazán gyakorolni a képzői feladatokat. A következő két
hétben a kapott kisebb feladatok nekem mindenképp kihívást
jelentettek, de nagyon örültem, hogy elgondolkoztattak és
megismerhettem belőlük leendő képzőtársaim gondolatait. A
második hétvégén már minden sokkal olajozottabban ment, mint az
elsőn. Engem azon a szombat délelőttön a legjobban a kis
„lelkizős” játékunk érintett meg. Mivel akkor rájöttem,
hogy ez egy olyan közösség, ahol nem kell a félelmeimet magamban
tartanom, és nyugodtan kiadhatom magamból, ami nyomaszt. Miután ez
megtörtént, én már ellazultam és bár teljesen nyugodt nem
lettem, hiszen a vizsga még hátra volt, de mindenképp éreztem,
hogy képes leszek megcsinálni. A másnapi vizsga könnyű ugyan nem
volt, de szórakoztató mindenképp, és úgy hiszem, elégedetten
távoztunk a diplomaosztó után.
Tehát
számomra remek élményt nyújtott a képzés. Lehetőségem volt
megismerni 22 új barátot, akikkel már alig várom, hogy órákat
tarthassak. Bízom benne, hogy ezek az órák sikeresek lesznek. És
ha azok lesznek, azt nagy részben Júdának köszönhetjük. Amikor
őt néztem tanítás közben, arra gondoltam, hogy remélem nekem is
sikerül talán így tanítanom. Egy olyan nyitott és oldott
közösséget formált belőlünk, ahol már régen éreztem magam
ilyen kényelmesen. Ezt a két hétvégét, az összes komolyságával
és vidámságával, én biztos sokáig fogom az emlékezetemben
őrizni.
Bartha
Béé összefoglalója:
Januárban
és februárban egy-egy hétvégén át tartott a Képzők képzése
4.0. A képzésnek a budapesti Eötvös Gimnázium adott otthont. Az
Amnestyvel és az Emberi jogi képzésükkel ősszel kerültem
kapcsolatba, amikor a nagybátonyi tanodásoknak tartották meg az
első foglalkozásokat. Annyira megtetszett a tematika, a téma és
az egész szervezet szellemisége, hogy eldöntöttem, ha ismét lesz
képzők képzése, akkor elmegyek, és kipróbálom magam. Így
kerültem januárban az Eötvös gimibe.
26
különböző korú, nemű és teljesen különböző emberrel
találtam szemben magam, amikor az ismerkedős játékba belevágtunk.
Először elég furcsának éreztem a dolgot, meg az első játékot,
de nagyon gyorsan elillantak a fejemből a furcsa gondolatok. Nagyon
jók voltak a bemelegítő játékok, élvezte őket mindenki. Az
első nagy blokk után már éreztem, hogy nagyon jó helyen vagyok,
és sok olyan dolgot fogok megtanulni, ami a későbbiekben nagyon
hasznos lesz. És tényleg így is lett!
A
képzés első hétvégéjén átvettük a tematika első felét,
megismerkedtünk az Ellenség-óra felépítésével, az Összponttal
és az Összpont módszertanával. És nagyon sokat nevettünk.
Mondjuk, ez az összes napra igaz volt, nem csak a kezdésre.
A
képzés második hétvégéjén a hangsúly a gyakorláson volt, és
azon, hogy párban is tudjunk működni, hiszen ez az éles
helyzetekben nagyon fontos. Véletlenszerűen lettünk összesorsolva,
és így próbáltuk ki magunkat a foglalkozások levezetésében. Ez
a rész is nagyon jó hangulatban zajlott. Szituációs
gyakorlatokkal zártuk a képzés hivatalos részét, majd egy kis
kötetlen beszélgetés keretén belül folytattuk az estét a
csoporttal.
A
képzés utolsó vasárnapján került sor a várva várt vizsgára.
A vizsga idejére mindenki visszaváltozott vizsgázó kisdiákká,
mert teljesen olyan hangulat uralkodott a teremben és a folyosón
is. Pedig egyáltalán nem volt nehéz a vizsga. Egy 48 kérdést
tartalmazó teszttel küzdöttünk meg az első körben. Ezt nagyon
szépen abszolválta a kis csapat. De ugyanígy minden feladatot
sikeresen megoldottunk, sokat nevettünk és nagyon komolyan vettünk
minden kihúzott szituációt. A vizsga után került sor az
értékelésre és a diplomaosztóra, ahol hivatalosan is képzővé
váltunk.
Ezalatt
a két hétvége alatt nagyon jó kis csapat jött össze, nagyon
értékes és nagyszerű emberekkel. Akikben az a közös, hogy
szeretik ezt csinálni és lelkesek.
Külön
köszönet illeti a csapaton kívül a mi nagyszerű képzőnket,
Pénzes Júdát, aki nélkül nem lett volna ennyire fantasztikus ez
a 4 nap.
