Bíztam benne, hogy a konferencia során megismerkedünk egymással. 14 tanoda és az Amnesty Intarnational Magyarország. Pedagógusok, tanodavezetők, mentorok és az amnestys képzők. Bíztam benne, hogy ez a két nap egyszerre lesz hosszútávú élmény személyesen és szakmailag is. Bíztam benne, hogy a tematikánk és a módszertanunk meggyőzi a tanodák képviselőit arról, hogy a Te, én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között projekt tervezete hasznos, fenntartható és valós igényekhez igazodik.
Szombat
délelőtt még nem ismertük egymást. Aztán a jégtörő
játékoknak köszönhetően beindult a nevetés, megtanultuk egymás
nevét, és elindult a közös játék. Mindig különös élmény a
gyerekeknek kitalált feladatokat felnőttekkel játszani, és látni,
hogy a hatás ugyanaz. Mindegy hány éves vagy, a jégtörő az
jégtörő, a mosoly az mosoly, a nevetés az nevetés, és mindenki
szereti, ha tudják a nevét. Éppen ezért nem volt névkártya, nem
kellett mellkastájékon keresni a másik nevét, beosztását, mert
fél egyre már mindannyian tudtuk, ki kicsoda, honnan jött, és mi
a kedvenc tárgya.
A
délután folyamán hat előadást hallgattunk meg. Dr. Heindl Péter,
a gilvánfai tanoda munkatársa a dél-baranyai szegénységben élő
emberek jogfosztottságáról és kiszolgáltatottságáról beszélt,
ami szoros kapcsolatban áll azzal, hogy a szegénységben élő
gyerekek szintén keveset tudnak arról, mihez van joguk, milyen
lehetőségeik vannak. A Duna teremben a második előadást Demeter
Györgynek köszönhettük, aki a Human-Net Alapítvány szerteágazó
működési rendszerét mutatta be, melynek egyik eleme a
Mátészalkán, a Gyermekjóléti Központban működtetett Aranyalma
Tanoda. A harmadik előadást Nyikon József, a Varsányi és Rimóci
Tanodák munkatársa tartotta, aki a tanodai élet nehézségeit és
a nyári táborok szükségességét, pozitív hatásait mutatta be.
Az
Aquamarina Hotel egy cári időkből megmaradt 96 méter hosszú
luxushajó. A legfelső szinten, a Duna teremben töltöttük a
legtöbb időt, de az előadások másik fele az étteremben volt,
ahol Kovács Nikoletta mesélt arról, milyen a Nagykörűi Tanoda,
hogy telik egy nap, miért nehéz mindenki igényére szabni a
tartalmat; Baráth Szabolcs, a Pátka Bárányai Tanoda vezetője az
integráció-szegregáció örök és feldolgozásra váró
problémáját mutatta be; Hervoly Vanda és Zsúdel Gábor, a Dr.
Ámbédkar Iskola pedagógusai pedig az egykori tanoda-programjuk
projektmunkái közül választották ki a Glóbusz-projektet, mely
több tanodában is nagy sikerrel működött. (Ugyanis a projekt nem
csak egy napi szinten használt idegennyelvi kifejezés, hanem egy
integrálásra és differenciálásra is alkalmas pedagógiai
munkaforma. Egy közös témát több oldalról, többféle szaktárgy
módszertanával és tematikájával, több egységből
felépülő, akár több héten, hónapon keresztül is
működtethető, alaposan előkészített, nehezen szervezhető, de
nagyon hasznos, hatékony és maradandó élménysorozat.)
A
késő délután folyamán összeírtuk, mit is várunk egymástól.
Mi az, amit a Te, én, mi adhat a tanodáknak, és mi az,
amiben a tanodák segíthetnek nekünk.
Egy
hatalmas barna papírra írtuk fel filcekkel: bizalmat; Szeretném
megtapasztalni, hogy valami miattam lesz más; Gyűlölet nélküli
világot!; inspiráció, szélesebb látókör és emberi jogi
szemlélet a gyerekeknél; 🙂 gyerekeket és szülőket, tényleges
fejlődést; ötletek, jógyakorlatok, kapcsolatok, kapcsolatépítés;
hosszú távú együttműködést; a képzés után a résztvevők
jobban tudjanak érvényesülni; továbbvihető, fejleszthető
módszertan; eljuttatni az AI által képviselt elveket minél több
gyereknek→jövőt építünk, öntudatos gondolkodás és egymás
segítése emberi jogi sérelmek esetén a szegény roma
közösségekben; szülőkkel való kapcsolat; maradandó élmények
a gyerekeknek; aktivitás; együtt nevetni és gondolkodni.
A
vacsora után is maradtunk páran szakmázni, és megismerhettük a
tiszaszigeti és szegedi Motiváció Tanoda, valamint a csepeli
Domino Tanoda mindennapjait is, a Mentortársast
és a délutáni foglalkozások sokféleségét.
A
másnapi program első pontja Demeter Áron kampánykoordinátorunk
workshop jellegű előadása volt a gyűlölet-bűncselekmény
témájáról. Aki ismeri az AIM aktuális kampányait, az tudja,
hogy ez az egyik olyan téma, amivel Magyarországon a legtöbbet
foglalkozunk, s egyik legfőbb célunk az, hogy mindenki tudja, mit
is jelent ez a pár szó együtt, és milyen következményekkel
járhat az, ha valaki teret enged az előítéleteinek.
A
nehéz és komoly hangvételű kezdet után egész délután
játszottunk. Rajtunk volt a sor, hogy a tanodásoknak bebizonyítsuk,
hasznos és alkalmas tematikát és módszertant állítottunk össze.
Az amnestys képzők közül Grunzó Zsófi és Boros Tamás a
szerepkártyás játékot mutatták be, Jakab Judit és Bíró Dénes
pedig az értékkártyázást. A gyerekek nagyon szokták ezeket
szeretni, és úgy tűnt, hogy a felnőttek sincsenek ezzel másként.
Egyre több bizalmat láttam a szemekben, és érezhető volt, hogy a
személyes szimpátia mellett kezd kialakulni a szakmai elismerés
is.
A
legnehezebb ponthoz is elérkeztünk. Mert nem csak a roma-nem roma
ellentét kérdéskör merült fel; hanem a keresztény-nem
keresztény, fogyatékkal élő- nem fogyatékkal élő, és az
LMBTI-nem LMBTI is.
Nem
árulunk zsákbamacskát, így bemutattuk Cindy történetét, aminek
fókuszproblémája a transznemű embereket körülvevő előítéletek
és a diszkrimináció. A drámajáték negyven perce a Te, én,
mi leghosszabb egysége. Beszélgetünk, szerepet játszunk,
jeleneteket állítunk fel, és a végére kijött az, ami a gyerekek
között is ki szokott jönni: „Egy barátunk tesóját tuti nem
bántanánk.”
Kerekasztal-beszélgetésünk
a szülők és a hozzátartozók szerepéről szólt. Derdák Tibor
és Orsós János a Dr. Ámbédkar Iskola igazgatója és az iskolát
fenntartó Dzsáj Bhím Közösség vezetője; Szűcs Norbert és
Kelemen Valéria a Tandodaplatform vezetője és munkatársa új
vendégként csatlakozott a kerek körré bővült húsz fős
társasághoz. Külön öröm volt számunkra, hogy Kiss Julianna, a
Norvég Civil Támogatási Alap kapcsolattartója, az Autonómia
Alapítvány munkatársa is jelen volt.
Megbeszéltük,
hogyan is lehetne eljutni a szülőkhöz, és hogyan is lehetne
elérni azt, hogy ne csak a gyerekek, de a szülők és hozzátartozók
is minél aktívabb részesei legyenek ennek az egész 14 hónapos
képzéses, táboros, találkozókkal és tudásátadással teli Te,
én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között projektnek.
Képzőink
szemével:
„A
konferencia számomra azt mutatta meg, hogy érdemes ezt csinálni,
és nem vagyok egyedül. Nagyon tanulságos és jó érzés volt a
tanodák képviselőit hallgatni. Várom a közös munkát.” –
összegezte tapasztalatait Boros Tamás.
„Az
első benyomásom, amikor beléptem a konferenciára, az volt, hogy
itt mindenki komoly és gondterhelt. Amikor az előadások,
interaktív foglalkozások és beszélgetések után a konferencia
véget ért, már értettem, hogy a résztevők nem azért vannak
ott, hogy jól érezzék magukat. Mindenki magával hozta saját
közössége gondját, sok kérdést és problémát, de sok
büszkeséget is, és történeteket, amikben a főszereplők
szüntelen küzdenek valamiért. Tiszteletreméltónak éreztem ezt a
komolyságot, és különleges alkalom az, amikor sok különböző
ember egy cél érdekében lehet együtt. Aztán ki-ki visszatérve a
saját közösségéhez magával vihette azt az érzést, hogy rajta
kívül hál’istennek vannak még komoly és elszánt emberek.” –
mesélt élményeiről Grunzó Zsófia.
„Örültem
neki, hogy minden projektben résztvevő tanoda képviseltette magát
a konferencián, és hogy a visszajelzések alapján tetszett nekik a
program. Sok új információt tudtam meg róluk, és a kialakuló
személyes kapcsolatoknak köszönhetően remélem, hogy gördülékeny
lesz a közös munka.” –
mondta Horváth Gabriella
„A
konferencia sikeres volt, sikerült megismerni egymást személyesen,
és létrejött a kölcsönös bizalom. Az Amnesty csapata továbbra
is izgatottan és nagy készülődéssel várja a tanodákkal való
találkozást, ami minden bizonnyal sikeres és felejthetetlen élmény
lesz.” – hangsúlyozta
Rácz Eszter.
„Az
Amnesty új gyakornokaként újdonság volt számomra a tanodák és
az emberi jogi oktatás megismerése. A konferencia lehetőséget
adott számomra, hogy mind a két témáról többet megtudjak. Már
ennyiből látszik számomra, hogy nem csak szerencsés, hanem
szükséges is az együttműködés, és fontos, hogy a fiatalokkal
megismertessük az emberi jogokat. Remélve, hogy egymással szemben
is tiszteletben tartjuk majd őket.” –
összegezte Taki Naime.
