A Te, én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között projektünk tábor utáni állomása két regionális tematikus nap. Az elsőt a Baranyai Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Házzal és a Fészek Tanodával együtt szerveztük meg Kiállás Napja címen. Kiemelt célunk volt: workshopszerű bevezető után a civil szervezetek saját ötleteit is bevonva megismertetni a gyűlölet-bűncselekmény témakörét a résztvevő felnőttekkel, fiatalokkal.
A
programról és a résztvevőkről itt
olvashattok, a következőkben pedig Páger Anna Zsófia, a projekt
új önkéntes asszisztense számol be nektek a nap élményeiről:
KIÁLLÁS
NAPJA
2015.
augusztus 29.
Mikor
megszólalt az ébresztő hajnali 3-kor (szombaton), még nem voltam
benne biztos, hogy ki szeretnék egyáltalán kelni az ágyból.
Viszont mire megérkeztünk a Misina menhely feletti focipályára
háromnegyed 9 körül, a kétely nagy része elszállt. A Színes
Gyöngyök Egyesület a vízhiány ellenére oly vidáman és
kedvesen üdvözölt minket, hogy szinte biztos voltam benne, ez a
nap nem sülhet el rosszul.
A
vízprobléma megoldását követően felállítottuk a regisztrációs
pultot. Három felé osztottuk a feladatokat, nekem jutott a
karszalagozás. Bár valójában a nap folyamán előfordult, hogy
helyettesítettük egymást. A regisztráció kicsit hosszúra nyúlt,
12-13 óra körül még mindig szállingóztak a gyerekek, felnőttek,
akik elfelejtették aláírni az ívet, valószínűleg az ebédidő
hívhatta fel rá a figyelmüket. Hiszen mindenkinek járt két
lángos és öt üdítő, amennyiben regisztrált. A lángos
elképesztően finom volt, különösen a lila hagymarakás tetszett
rajta, így még ugyanis nem ettem. Eleinte arra gondoltunk
Evelinnel, hogy felezünk egyet, de Gábor és Annamari hosszú
sorban állása során meggondoltuk magunkat, meg tudunk mi enni egy
egészet is. Evés közben rájöttünk, mégiscsak felezni kellett
volna. Nagyon finom volt, de nagyon laktató. Annyira, hogy nekem
kitartott egész nap, és a kérésünkre enyhén csípős lecsót
sajnos már nem tudtam megkóstolni.
14
órakor kezdődött az emberi jogi akadályverseny, ahol részt
vettem az élő könyvtárban, önkéntesként. Szinte le sem ültem,
már ki is választottak. A kedves Olvasóval körbe-körbe
sétáltunk, a kérdezés nem igazán működött, úgyhogy inkább
meséltem. Az olvasás végére megbeszéltük, hogy az önkéntes
nem csak ilyen „bulikon” segít, és az Olvasó meg is jegyezte,
nem tudta, hogy egy önkéntes ennyi mindent csinál. Felsoroltam,
milyen feladataim voltak eddig: adatbázis szerkesztés, menetlevél,
kérdőív és kupon tervezés, fordítás, információgyűjtés,
transzparens és egyéb feliratok készítése, amit az „Önkéntes”
című lappal a pólómon demonstrálni is tudtam.
A
második kölcsönzés rövidebb volt, szintén inkább meséltem, a
monológ után viszont kaptam két kérdést, amire válaszolhattam.
Az egyik, hogy miért választottam az Amnesty-t. Erre a válasz az,
hogy nem igazán választottam, mondhatjuk akár azt is, hogy így
kellett lennie. A nyár folyamán szerettem volna valami értelmeset
is csinálni, szakmailag fejlődni, tapasztalatokat szerezni, ezért
gyakornoki helyeket, illetve állásokat kerestem emberi jogi
témában. Gyakorlatilag az Amnesty által kínált lehetőség volt
az egyetlen, amire egyből lecsaptam. A második kérdés arra
irányult, hogy szeretem-e csinálni, amire a válasz egyértelműen
igen, bár még csak pár hét telt el. Különösen az tetszik
benne, hogy sokféle feladatot kapok, így megunni nem igazán tudom.
Többször
nem kölcsönöztek ki, ezt követően már csak ültem a helyemen és
élveztem, hogy láthatom mások, leginkább a gyerekek, hogy
gondolkodnak, s közben azon tanakodtam, én meg tudnám-e oldani a
feladatokat.
Az
eredményhirdetés alatt izgultam, és persze kíváncsi voltam, hogy
azok a csapatok nyernek-e, akikre gondoltam, és akiknek titkon
szurkoltam.
A
nap végén összepakoltunk, és hazaindultunk. Mikor hazaértem
(22:26-kor léptem be az ajtón, amit azért tudok, mert Édesanyám
pont akkor hívott), ahelyett amit vártam – hogy bedőlök az
ágyba és többet nem kelek ki – még olvastam egy kicsit. Ennek
az lehetett az oka, hogy a hosszú és fárasztónak tűnő nap, se
hosszú nem volt – hiszen rengeteg feladat és tennivaló akadt,
színes programokkal – se fárasztó annyira nem volt, mert nagyon
jól éreztem magam.
Ami
a legjobban tetszett:
-
Nem
résztvevőként lehettem egy ilyen eseményen, tehát a másik
oldalról láthattam, milyen igazából egy ilyen program.
Résztvevőként nem annyira jellemző, hogy az ember elgondolkodik
azon, hogy a szervezőknek mennyi dolguk van, és izgulnak, hogy fog
zajlani az esemény, jól érzik-e magukat majd az emberek. -
Az
emberi jogi akadályverseny, mert ötletes feladatokkal álltak elő
a civil szervezetek. Sajnos nem volt alkalmam részletesen
megfigyelni a különböző „akadályokat”, de különösen
tetszett a Pécsi Életmód Egyesület szembekötős kapura gurítás
feladata; a Motiváció Műhely hullahoppos, újságról újságra
ugráló akadálypályája; a Kulturális Labor Szociális
Szövetkezet és a Laboda Műhely, ahol különleges fából készült
„gyűlölet nélküli világért küzdő lényeket” készítettek
a gyerekek; a Sosemart Egyesület híres biciklivel hajtható
varrógépét is jó volt élőben látni.
Noha közelről nem
láttam, hallottam a Miért Ne?! Csoport sátrából kiszűrődő
zenét.
Az
Amnesty International Magyarország sátrában az élő könyvek
(képző, önkéntes, igazgató, elnökségi tag, aktivista) mellett
Aurore
történetével és a gyűlölet-piramissal foglalkoztunk.
-
A
lángos.
Le
Kim Evelin aktivistánk is egész nap velünk volt:
A
három legjobb dolog: 1. Természetesen a gyerekek, hihetetlen jó
volt velük együtt lenni és minden alkalommal mikor velük
“dolgozom” ledöbbenek, hogy mennyit tanulhatunk tőlük.
Klassz volt látni azt, hogy hogyan oldják meg a feladatokat, hogy
miként állnak hozzá gyerekfejjel a feladatokhoz. 2. A program is
nagyon klassz és nagyon változatos volt, külön tetszett, hogy
voltak zenei, kreatív, sportos és gondolkodtató feladatok. 3. Ééés
hát a LÁNGOS, amit mindenkinek meg kell kóstolnia!!!
Köszönjük
a napot a Baranya Megyei
Család, Esélyteremtési és Önkéntes Háznak, a Kulturális
Labor Szociális Szövetkezetnek, a SOSEMART
Kulturális Egyesületnek, a Speciál
Pécs Fogyatékosságért Alapítványnak, a Motiváció
Oktatási Egyesületnek, a Miért
ne?! Csoportnak, a Vasasért Egyesületnek és a Fészek
Tanodának, a Pécsi Életmód
Egyesületnek és a Színes
Gyöngyök Egyesületnek a részvételt, az együttműködést, a
kreativitást, az emberi jogi szemléletben gazdag hozzáállást és
a finomságokat; a Norvég
Civil Támogatási Alapnak pedig a támogatást.
