A Te, én, mi és az emberi jogok tanodai keretek között projektünk tábor utáni állomása két regionális tematikus nap volt. Köszönjük a Norvég Civil Támogatási Alap támogatását a második, lucfalvai Kiállás Napja rendezvényünkhöz. A következőkben Osváth Kinga és Páger Anna Zsófia, új önkéntes asszisztenseink számolnak be a nap élményeiről.
Szeptember 19-én, szombaton
Lucfalvára mentünk, ahol a rimóci, mátraverebélyi, nagybátonyi, valamint
lucfalvai tanodások és hozzátartóik vehettek részt a Kiállás Napja nevű
rendezvényen. Lucfalva jóval közelebb van, mint Pécs, ám a hajnalban indulás
azért így is nagy kihívás. A pécsi tapasztalatok után a hirtelen leszakadó eső
nem tántoríthatott el sem minket sem a résztvevőket.
A borús időjárás miatt új
helyszínt kellett találni, így a sportpálya helyett a kissé szűkös kultúrházban
tartottuk a családi napot. Ez sajnos csúszást eredményezett a programban,
melyet a regisztráció nyitott meg, ahol több mint 140-en jelezték a
részvételüket. Az önkéntes sofőr/fotós Tóth Gáborral és Bangó Szebivel még
gyorsan elautóztunk Salgótarjánba műanyag tányérokért, kanalakért, szalvétáért,
visszafelé a lucfalvai kisboltban feltankoltunk vízből, s mire visszaértünk már
legalább 54 gyerek ült egy óriási körben és játszott Fúj, fúj,fúj a szélt.
Ezzel rekordot döntöttek. A gyerekek kirobbanó energiával várták a folyatást,
és néha csak kapkodtuk a fejünk a kérdések felé. Ezután a gyerekek
ismerkedős játékokat játszhattak, miközben a szülők, felnőttek meghallgatták a
gyűlölet-bűncselekményről szóló előadást.
Mi a regisztráción álltunk,
segítettünk, vizet öntöttünk, kérdésekre válaszoltunk (leggyakoribb kérdések:
Mikor és mi lesz az ebéd? Mennyi idő van még hátra az akadályversenyig?
Kaphatok még egy karszalagot?). A várakozás alatt Kinga akaratlanul elindított
egy rajzszakkört, egyetlen kislánnyal kezdte, de gyorsan népszerű lett. Nagyon
szép alkotások születtek.
A következő program az Élő
Könyvtár volt, ami az akadályversenyen kívül a másik kedvencünk. Pár Élő Könyv
történetét, mesélni valóját mi is meghallgattuk. A Könyvek életéről a gyerekek
és felnőttek egyaránt bátran kérdeztek. Nyíltan beszélgettek különböző
témákról, rendkívül izgalmas és érdekes dolgokat meséltek, sokat lehetett
tanulni abból, ők hogyan élik az életüket. Találkoztunk „szír menekült
könyvel”, aki a tapasztalatait és élettörténetét olyan lendülettel adta elő,
hogy letaglózta a hallgatóságot és közelebb hozta hozzájuk a
menekült-helyzetet. A „feminista könyv” a női- férfi szerepek, munkamegosztás,
gyereknevelés taglalásával bírta szóra a hallgatóságot, és néhány
gondolatindító kérdés után a résztvevő felnőtt nőktől hallhattunk a
tapasztalataikról: a lucfalvai genderről. A már felsoroltakon kívül élő könyv
volt még egy meleg fiú anyukája-könyv, „transznemű nő-könyv”, „leszbikus-könyv”
és egy „volt drogos-könyv”.
Összesen háromszor 20 perc állt
rendelkezésre, két kör ment le ebéd előtt, egy pedig ebéd után. A várva várt
ebéd – ahová a belépő a születési hónapok szerint volt – jókai bableves és egy
kis meglepetés palacsinta volt. Az ebédet pedig a nagytakarítás követte, ha
elég szorgalmasak voltak a gyerekek, kultúrpontokat kaphattak, minél több
szemetet gyűjtöttek, annál több pont járt, ami az emberi jogi akadályverseny
végeredményét is meghatározta. Az akadályversenyen együtt vezettük a
Tisztelet-állomást, ahol a különböző szituációknak megfelelően (találkozol a
főnököddel, bemutatsz valakit a barátaidnak, gratulálsz valakinek stb.) kellett
bemutatkozni vagy másokat bemutatni, egymással illő módon kezet fogni. A
szerepjátékot minden résztvevő érdekesnek találta, a kézfogások mellett puszik,
vállveregetések, mosolyok és barátságos szavak is elhangzottak, és a szituációs
feladat végére már a jó kézfogás módját is elsajátították a gyerekek. Valójában
hárman voltunk, csatlakozott hozzánk Bangó Elena, aki időközben önkéntes
fotóssá avanzsált. Többnyire minket fotózott, de azért a Tisztelet-állomás
játékosait is sikerült megörökítenie.
Az állomásunk a harangláb mögött
volt, eleinte féltünk, hogy nem fognak ránk találni. Végül az is előfordult,
hogy ketté váltunk és párhuzamosan irányítottuk a játékot, ha két csapat
ugyanakkor érkezett. Várni általában nem volt kedvük, megfigyelni a helyes
megoldásokat, míg az első csapat próbálkozik, pedig nem lett volna korrekt.
Az eredményhirdetés jó hangulatban
zajlott, ha jól hallottam mindenki örült az elért pontszámnak, ha pedig
dobogóra kerültek, akkor különösen. A versenyt egy ötfős fiú banda nyerte, akik
a nap folyamán 22 kultúrpontot gyűjtöttek össze, és az Emberi Jogi Akadályversenyen
sem hagyták magukat. Szuper ajándékcsomagok leltek gazdára.
A lucfalvai élménydús napot
köszönetek, mosolyok és tapsvihar zárta.
A kezdeti bonyodalmak és a csúszás
ellenére időben véget értek a programok, viszonylag hamar vissza is indultunk.
