Két
évvel azután, hogy a szíriaiak békés tiltakozással szálltak
szembe kormányukkal, az ország véres konfliktusba süllyedt, ahol
mindkét fél követ el háborús bűntetteket, áll az Amnesty
International ma kiadott két
gyorsjelentésében.
[1]
[2]
Egy,
az utóbbi két hétben Szíriában folytatott kutatás
megerősítette, hogy a kormányerők továbbra is civileket
bombáznak válogatás nélkül, gyakran nemzetközileg betiltott
fegyverekkel, egész környékeket téve a földdel egyenlővé. Az
ezen erők által fogvatartottakat rutinszerűen kínzásnak,
erőszakos eltűnéseknek és tárgyalás nélküli kivégzéseknek
teszik ki.
A
fegyveres ellenállók egyre többször folyamodnak túszejtéshez,
valamint a katonák, kormányt támogató milíciák, illetve az
elfogott vagy elrabolt civilek kínzásához és tárgyalás nélküli
kivégzéséhez.
„Bár
a háborús bűntettek és más súlyos jogsértések túlnyomó
többségét még mindig a kormányerők követik el, kutatásaink
szerint a fegyveres ellenálló erők által elkövetett
bántalmazások is fokozódnak” – mondta el Ann Harrison, az
Amnesty International Közel-Kelet és Észak-Afrika Programjának
igazgatóhelyettese.
Március
1-jén az Amnesty International kutatója Aleppóban kilenc kazettás
bombát talált, amiket egy repülőgépről dobtak le egy sűrűn
lakott lakótelepre.
Több
mint egytucat lakó meghalt, és rengetegen megsérültek, köztük
sok gyerek is.
Mint
ilyen támadások esetében mindig, most is tele volt a helyszín fel
nem robbant bombákkal, amik utóbb megölik vagy megcsonkítják
azokat, akik felveszik őket – gyakran gyerekeket.
A
közelben egy gyerek karját találták meg egy olyan környék
törmeléke között, amit egy kormány által több száz
kilométerről kilőtt, nagy hatótávolságú, föld-föld
ballisztikus rakéta rombolt porig.
Sabah,
egy 31 éves nő, aki túlélte a vérontást, beszámolt az Amnesty
International-nek az elszenvedett veszteségeiről: „A lányaim,
Isra’, Amani és Aya, 4, 6 és 11 évesek, a férjem, az anyám, a 14
éves húgom, Nour, és a másik testvérem három fia, Ahmad,
Abdallah és Mohammad, 18 hónapos, 3 és 4 évesek. Mind meghaltak,
mi maradt nekem ebben az életben?”
Több
ezren vesztették életüket az elmúlt hónapokban országszerte
hasonló, kormányerők által végrehajtott támadásokban olyan
fegyverekkel, amiket soha nem lenne szabad civilek által lakott
területeken bevetni.
Aleppó
más részein szinte naponta halásszák ki a folyóból fiúk és
férfiak – fejbe lőtt, hátrakötött kezű – holttesteit. A
holttestek egy kormányerők által megszállt városrészből
sodródnak le folyásirányban.
A
március első hetében megtalált áldozatok között volt egy 12
éves fiú és édesapja; ők is, ahogy sokan a már azonosítottak
közül, egy kormányuralom alatt álló városrészben tűntek el.
„Szíriában
egyre nagyobb számban ölnek meg és csonkítanak meg gyerekeket a
kormányerők által végrehajtott bombázások. Sokan végignézték,
ahogy a szüleiket, testvéreiket és szomszédaikat a szemük
láttára szakítják darabokra a robbanások. Úgy nőnek fel, hogy
elképzelhetetlen szörnyűségeknek vannak kitéve” – mondta el
Harrison.
Dél-Damaszkusz
egy területén szemtanúk beszámoltak egy „halálgödörről” –
ahova állítólag a fegyveres ellenálló erők a kivégzett
kormánypárti harcosok vagy kémkedéssel gyanúsítottak
holttesteit dobták.
Egy
másik esetben elmesélték az Amnesty International kutatójának,
hogy hogyan találtak meg egy ellenálló erők által meggyilkolt
férfit, akit azzal vádoltak, hogy kollaboráns.
Egy
szomszéd azt mondta az Amnesty International-nek: „Rögtön
odamentünk, és egy szemétdombon találtuk, golyó ütötte lyukkal
a homloka közepén, lőtt sebbel a vállán… A térde el volt
törve… Egy barna tábla lógott rajta, a „kollaboráns (awayni),
Helal Eid’ ezredes” szavakkal”.
Az
ENSZ szerint több mint 2 millió civilt költöztettek át az
országon belül. Miután elmenekültek otthonaikból, sokaknak ismét
ágyúzással és bombázással kellett szembenézniük azokon a
területeken, ahol menedéket kerestek, és másodszor is költözniük
kellett.
Törökország
lezárta határainak egy részét, így több ezer belső menekült
ragadt a szíriai oldalon, borzasztó körülmények között.
“A
nemzetközi közösség minden újabb döntésképtelenül eltöltött
órájával nő a halálos áldozatok száma. Hány civilnek kell még
meghalnia, mielőtt az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Nemzetközi
Büntetőbíróság ügyésze elé utalja az ügyet, hogy
megkezdődjenek a felelősségre vonások ezekért a szörnyű
bűnökért?” – tette fel a kérdést Harrison.
